Az elmúlt egy év

Próbálkoztam mindenféle fogyókúrával, több-kevesebb sikerrel. A fiam születése után sok maradt rajtam (92 kiló voltam 2002-ben), és nem is sikerült 82 kiló alá mennem sehogy sem, akárhogy próbáltam is. Ma már tudom, hogy nem jól csináltam. A lányom születése után (2008-ban) visszaszedtem magam a terhességi súlyomra, szoptatás alatt, ami 98 kiló volt.

Na ebből elegem lett, már nem tudtam letérdelni, alig kaptam levegőt, ha futni kellett volna egy medve elől, nyilván felfalt volna, mert futni nem tudtam, a vérnyomásom az egekben volt. Eldöntöttem, hogy le fogok fogyni. A hangsúly az ELDÖNTÖTTEM-en van. Ez a nagy titka a fogyásnak, el kell dönteni, és nem szabad eltántorodni, semmi sem tántoríthat el, ha egyszer elhatározod magad!

Augusztus 21-én nekikezdtem, nem is tudom hogyan, csak nem ettem mást, csak gyümölcsöt, meg zöldséget, illetve 0-ás joghurtot. Amikor úgy éreztem éhes vagyok, ettem, és mindig ettem, csak gyümölcsöt, nem mást. Ez mellett ugye most az jönne, hogy ennyit meg annyit tornáztam, de sajnos nem (utálok tornázni) én nem tornáztam semmit, mégis fogytam napi fél kilót. Este hat után nem eszünk, mondják sokan, mert különben nem lehet fogyni, én ettem még éjfélkor is, ha éhes voltam, ismételten gyümölcsöt.

Amikor sikerült 80 kiló alá mennem, én voltam a legboldogabb ember a világon. Ennek örömére már elkezdtem beiktatni a fekete kenyeret, illetve a húsokat is. Eddig ugye semmi liszt, semmi cukor, semmi zsír nem volt az étrendemben.

Tudtam, hogy lassan ennem kell mást is, hiszen a lányom még mindig szopott (mai napig is, pedig már 2 éves). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ennyi, de vitamint azért szedtem, mert legyengültem volna.

Karácsonyra sikerült 28 kilót lefogynom, és elérnem a kitűzött célom, a 70 kilót. Nem mondhatom, hogy kalóriát számoltam, de az is benne van, én nem ettem mindent, ami ugye a kalóriaszámolásnál többé-kevésbé lehetséges, csak férjen bele az 1200 kalóriába, és a szénhidrát tartalom ne haladja meg a napi 150 grammot.

Ha számoltam is Kcal-t, a CH értéket soha nem tudtam, mai napig sem, itt különbözik az én "módszerem" a kalóriaszámolástól. Sokan azt hiszik, hogy nehéz fogyókúrázni, ami igaz is, de az elért eredményt a legnehezebb megtartani, most már tudom.

Az elmúlt időszakban azon munkálkodom, hogy megtartsam, amit már egyszer sikerült elérnem. Mindig valahol elgyengülök, és visszazabálom magam 75-76 kilóra, akkor kapcsolok, vagy jelentkezem egy fogyiversenyre, hogy legyen, ami motivál, és visszafogyjak a kívánt 70-71 kilóra.

Meg kellene szoknom, hogy ne kampányszerűen egyek-fogyókúrázzak, de ez egyelőre még nem megy, de remélem sikerül megtartanom, amit elértem!

Nincs más, EL KELL DÖNTENI, AMIT AKARSZ, ÉS VÉGHEZ KELL VINNI!!! Az agyban dől el minden.

Remélem, tudok a cikkemmel segíteni, legalább egy embernek, akkor már megérte, hogy megírtam.

A tanulság az, hogy ne add fel soha, és sikerülni fog!