Egyik kicsi - másik pici (beszélgetés)

Szeretettel várok mindenkit akinek két kicsi manója van,illetve azokat is szívesen látom aki a második babát várja!

Osszuk meg egymással a tapasztalatainkat,örömünket,

és a nehéz időket is!

Persze, hogy jár az óvónőnek a szabadság. Nem is erről van szó.

Szerintem meglehetne oldani a nyári oviztatást is, csak akarni kellene.

Hát igen, eléggé izgalmas amikor 2 gyerek kétfelé szalad. Boltba én nem is megyek velük vásárolni, legfeljebb, ha max. 2 dolgot kell venni.

Nem irigyellek!

Valamint attól tartok, hogy hamarosan majd én is ebben a cipőben fogok járni. Most még jó, mert Maja olyan pici, hogy csak eszik meg alszik. De mi lesz ha... majd beszéljünk egy fél év múlva! :)

Játszótér??? Megmondom őszintén, én nem szívesen megyek oda.

Ovi? Hát igen, már hallottam ugyanezt a sztorit - anyuka otthon van, akkor mért kell a gyereknek oviban lennie... felháborít! Bár a másik oldalt is megértem: az óvónő is csak ember, és neki is jár az éves rendes szabadság!

Sziasztok!

Nálam az nem igaz, hogy napról napra könnyebb. Amikor megszületett Lilla nem volt ennyi gond. Marci egyáltalán nem volt féltékeny.

Mióta Lilla már kapható a rosszaságra, nagyon nem bírok velük. Ha az egyik rosszat csinál, akkor tuti, hogy a másik is megy és ő is beszáll. És ha elkezdenek énekelni...szétmegy az agyam. Nem halkan dúdolgatnak.

Azt várom már, hogy a szomszédok mikor csengetnek.

Sajnos én egy kis városban élek, ahol szinte mindenki kertes házban lakik, és nem igénylik a játszóterezést. Van, pontosabban volt egy játszóterünk, de azt a tizenéves fiatalok tönkretették. Talán most építenek egy újat, de nem adok neki sokat.

Marci már óvódás, így azért ez könnyebbség. Bár most nyáriszünet van és nem mehet, mert ilyenkor csak azok a gyerekek mehetnek, akiknek a szüleik dolgoznak. Na ezen felvagyok háborodva. Úgy tett az egyik óvónő, hogy különben nem tudnák kivenni a szabadságukat. Egyébként ebéd utánig szokott ott lenni. Azért addig, mert már több mint 1 éve napközben nem alszik...szóval annyi pihim sincs.

Egyébként valóban sokat segít, ha például anyukám csak a nagyobbik gyerkőcöt is leveszi a vállamról. A kicsi még olyan kicsi, hogy oda teszem, ahova én akarom (értsd úgy:ott alszik, ahová letettem, tehát mindenhova vihetem magammal a bébihordóban vagy babakocsiban).

Szóval most tegnap azt csináltuk, hogy Sára lányom "nyaralt" a maminál, én meg a kicsivel itthon pihiztem (aludtunk vagy négy órát ). Napközben ráértem felhívni egy-két emberkét és máris jobb hangulatom lett! Hiányoznak az emberek, hiányzik a "külvilág".

Ha gondolod, én lehetek a virtuális barátnőd/szemetesládád... :)

(szívesen hallgatom mások problémáit, mert akkor az enyémek törpének tűnnek! :))

Nekem 2 év van a nagyok közt. Az első év volt nagyon rázós, a második jobb. Mikor 2-4 évesek voltak, az már tiszta nyugi volt a kezdetekhez képest. Azóta is jól eljátszanak, és egyre ritkábba kapnak hajba.

Sokat jártunk ki a levegőre, hintázni, homokozni, biciklizni stb... akkor nagyon jól megvoltak.

Sziasztok!

Hát tényleg nem könnyű, Nekem a nagyfiam 2,5 éves volt mikor a kórházból hazajöttem az ikertesóival! A nagy Nekem teljesen visszafejlődött akkor, mondhatom hogy hármas ikreim lettek! Nem is tudom az első évet, hogy éltem túl! De igaz, napról napra könnyebb! De mindíg akadnak problémák! Most 5,5 és 3 évesek mindíg vitáznak, az kell ami a másiknál van! Nekem is itt a nagy kert, nincs mosogatógép, nincs segítség! Néha szalad a ház, de megvár, elsők a gyerekek! Szerencsére nyugis tipus vagyok, bírom! Hiszti, hát Én rájuk hagyom, vagy próbálok egyezséget kötni!

Sziasztok!

Nekem 11 hónapos a fiam és a párom máris szeretné összehozni a következőt, de én még nem akarom. Nagyon félek attól, hogy lelkileg nem fogom bírni. Úgy tervezem, hogy leghamarabb 1 év múlva legyek csak kismama, én is úgy gondolom, hogy kell 1 kistesó, de még nem most. Akkor viszont köztük is 2 év 8 hónap lesz kb.

Persze, hogy megcsináljuk, csak .... nehéz.

Hiszti: Semmit, hagyom hagy hisztizzenek. Aztán rájönnek, hogy semmi értelme.

Szerintem ez így van! Nekem is jól esne, ha lenne, akivel megoszthatom a bajaimat, és néha megbeszélhetnénk, hogy ki hogyan csinálja ezt vagy azt... szerintem sokat lehet tanulni "mások hibájából".

Csak sajnos nekem nincs senki akivel beszélhetnék...

Szia!

A kisfiam 26 hónapos, a kislányom pedig holnap lesz 3 hetes. Én is félek, hogy mi lesz pár hónap múlva. Most még a pici eszik és alszik, tehát semmi gond, de tegnap is, amikor lementünk a játszótérre, előtte 40 percig készültünk! Úgyhogy lesznek itt is gondok, de majdcsak megoldjuk valahogy.

És a mosogatógép tényleg jó dolog!!!

Szerintem passzold le a gyerkőcöket egy napra, és azt a napot fordítsd csak magadra, pihenj, relaxálj, olvass, tehát kapcsolódj ki, töltődj fel. Vagy csak aludj egy jót! Biztosan jót fog tenni.

Sziasztok!

Nekem a nagyobbik lányom, Sára, 16 hónapos, a kisebbik, Maja, 3 hetes.

Nálunk sem egyszerű a helyzet. Van mosógép, van mosogatógép, van vasalógép (anyukám). Mégis nehéz. Még csak egy hónapja, hogy ketten vannak, de néha úgy érzem, nem bírom tovább!

Viszont ilyenkor mindig eszembe jut: minden nappal egyre könnyebb lesz! :)

Szóval, fel a fejjel, kitartás, MEGCSINÁLJUK!!! :)

(egy nem teljesen ide vágó téma: Ti mit kezdtek a gyerek hisztijével????)

Elhiszem, hogy sokat levesz a vállamról, de se pénzünk, se helyünk rá.:(

A párom reggel elmegy és este jön haza. Persze besegít ő is, de csak én vagyok velük egész nap.

Le a kalappal előtted is.

Nekem annyi könnyebbségem van, hogy társasban lakunk. És néha vannak szabad estéim is.

Tudom én, hogy túllehet élni, csak néha olyan nehéz.

megértem.

de ha jut pénzetek mosogatógépre tényleg megéri, csomo melot levesz a válladról és azt az időt töltheted a gyerekekkel

párod mennyit segit?

Tudod, azt nagyon jó látni, hogy már most milyen jól elvannak. (Kivéve, amikor az egyiknek a másik játéka kell.)

Szeretgetik egymást, de azért az éremnek másik oldala is van. És az sokkal megterhelőbb.

Az én gyerekeim között 2 és fél év van. Amikor a picit hazavittem a kórházból a nagy még csak akkor lett teljesen szobatiszta.

Volt még egy nagymama, akiről nekem kellett gondoskodni. Nem volt egyszerű eset.

Aztán kénytelen voltam munkát vállalni, mert kevés volt a pénzünk.

Majd elkezdtem tanulni, mert felfedeztem a hiányosságaimat.

Ja, és persze kertes családi házban laktunk nagy udvarral, két kutyával és egész nyáron savanyítottam, meg befőttet gyártottam.

Szóval túl lehet élni két gyerek felnevelését. Kitartás, nekem is voltak átmeneti fáradtabb időszakok, nem kicsit depis?

Szia. Nekem még csak egy kétéves kisfiam van, de nagyon szeretnénk már kistesót, bár köztük már minimum 2 év 8 hónap lesz, de néha ő vele se könnyű, nemhogy ha még itt lesz egy pici.

Le a kalappal hogy bevállaltatok egy kicsi-egy pici gyereket, és csak kitartás, egyszer könnyebb lesz.

És a mosogatógép tényleg a legjobb találmány a mosogép után, és már a gyerek is tökéletesen kezeli:) csak ő kapcsolhatja be:):)