Egyetem alatt szülni (beszélgetés)

Sziasztok!

16 hetes terhes vagyok. :))

Én 2004 dec 27-én születem a nagylányom :-))..

Ma már a cipőmet és a melltartómat hordja, és közli néha, hogy engem csak őmiatta szerettek az egyetemen...

Tök egyedül egy albérletben valóban nem jó, de ez még sokszor nem is egyetem kérdése...

Én a Műszaki Egyetem éjjel-nappali építészkara mellett szültem két gyereket, sokszor éjjel 11-kor mentem haza tervértékelésről babakocsival.

Igen, segítettek a szüleim, ott laktam a lányszobámban, ahol addig is, és odaültem vacsorához, ahogy addig is. Nem voltak egy átlagos egyetemistától eltérő igényeim, nem követeltem autót, meg 100 ruhát, jó volt, ami volt, busz metró villamos.

Ott szó sem volt arról, hogy ne járjunk be, mert kötelező volt, műszaki, vizuális tárgyakat nem lehet otthon a szobában megtanulni.

Korán mentek bölcsibe a gyerekek, anyukámék még dolgoztak. Apukám annyit segített néha, hogyha nem értem haza 4-re, hogy elhozta a bölcsiből a gyereket. Volt, hogy én 6-ra estem haza, és még elvittem magammal esti órára a gyereket, hogy ne anyámék nyakán legyen.

Nem volt egyszerű, kalandos évek voltak, fárasztók, de a gyerekeknek csak jót tett, imádták a kalandokat, és később meg ebből a példából okulva a tanulással akarnak boldogulni, és látták, hogy mennyi munka az, hogy végül saját lakásunk lett.

Már több mint 8 éve diplomáztam, szakértő mérnök vagyok, és immár 4 gyermek anyukája, azóta is boldog házasságban élek.

A diplomakor már két beszokott ovis gyerekem volt. Ez sem kis dolog. Az évfolyamtársaim nagy része most kínlódik, amikor én már a negyediket is elfelejtettem..

És igen, segítettek a szüleim, a férjem. De most meg én segítek nekik, és igen, nekem érdemes volt segíteni, mint ahogy azoknak, akik csinálják, teszik a dolgukat, mindenkinek érdemes. Az, hogy van akinek ez nem adatik meg, az szomorú, de attól még nem az a szemét, akinek a szülei kicsit segítenek. Nem, nem feltétlenül milliókkal, lehet, hogy csak egy kolbászvéggel reggelire.. De akinek a tanulás fontos, az csinálni fogja..

Sziasztok

Én is egyetemista vagyok, és én még a terhesség elején járok. Nem terveztük de szerencsémre a családomra számíthatok így lesz akik vigyázznak rá, mikor én vizsgázok. De nem tudom, hogy van valamilyen segítség az egyetemen. Olvastam, hogy aki terhes illetve van már gyereke nem kell órákra bejárnia. Vannak itt akik még ilyen helyzetben vannak, hogy tudtátok megoldani?

Köszi, valahogy elsiklottam most a hozzászólásod felett, hogy te is érintett vagy benne, pedig pár napja elolvastam, csak akkor meg nem volt időm válaszolni. :)

Hát, ezt örömmel olvasom, remélem hamar sikerül összehoznunk a babát, még ebben a ciklusban védekezünk, aztán hajrá. :)

Bár nem engem kérdeztél, de válaszolok én is ha nem gond :)

Nekem pont, hogy jól jött a bejárás, mert muszáj volt összeszedni magam, hogy bemehessek. Otthon reggel "kihánytam magam" és utána indultam útnak, napközben elterelték az órák a figyelmem a rosszullétről. Ellenben hétvégénente meg a szünetekben szinte felkelni sem bírtam és egész nap rosszul voltam. Jobb volt, az olyan napokon, amikor muszáj volt menni és csinálni, gyorsabban elteltek és jobban is viseltem.

nem mertem bevállalni, kicsit bánom is meg nem is, de inkább örülök, hogy így alakult.

előnye : az egyetemet simán kényyelmesen időben el sikerült végezni, minden hátráltató körülmény nélkül. A megfelelő munkát időben kerestem, kaptam, úgy haladtam, mint a többiek.

egyetem elvégzése után elég gyorsan megszületettt a fiam, tehát ha egyetem alatt szülők, max 4-5 évvel lenne idősebb, mint most, tehát teljsen mindegy.

nekem könnyebb volt egyszerre egyfélére koncentrálni, - olyan tulságosan gyerekpárti, gyermeket akaró soha nem is voltam, - de mki saját maga érzi vagy tudja.

Az biztos, hogy sem a fiam sem én igy sem maradtunk le semmiről.

Floracska, milyen a terhességed, nem nem volt gond a bejárással? Mármint a rosszullétekre gondolok az elején, utána sok pissilésre... :) Vagy nem volt sok tüneted? :)

Egyébként én is kapnék legalább 100 ezret mindennel együtt az első 1 évben . 1 évesen meg átvenné az apuka a GYED-et, bár szerencsére tényleg kijönnének a GYES-ből is.

Még egyetemre jártam, mikor megszületett a kisfiam. Nem halasztottam vagy passziváltattam félévet, hanem egyéni tanrendet kértem és lassabb tempóban csináltam végig, egy évet húztam rá. Néhány csoporttársam gyerek nélkül még tovább húzta-halasztotta a tanulmányait.

Ami jó volt: rendkívüli rugalmasságra tettem szert és a kisfiam is. 5 hetes volt, amikor elkezdődött az első vizsgaidőszak, nem okozott gondot, hogy 200 km-t vonatozzak vele télen is és utána is rendszeresen, hogy bejárjak az órákra. Csak hozzáállás kérdése. Szerintem addig könnyű a babával, amíg minél kisebb, sokat alszik és nem mászik el sehova, nem kell minden percben a nyomában lenni :) Persze sokat segítettek a nagyszülők, vigyáztak rá, amíg órán voltam és amikor aldutam. Éjjel tanultam, szakdolgozatot írtam, délelőtt pedig aludtam.

Ami nehéz volt nekem, hogy már a terhesség elején észrevettem, hogy nem fog úgy az agyam, mint előtte, sokkal nagyobb erőfeszítésembe került a tanulás, koncentrálás. Később a szoptatással lett "leszívva" minden energiám és csak az államvizsga előtt jöttem rá, hogy milyen jók a szoptatós vitaminok.

Amíg be nem fejeztem, iszonyatos nyomás nehezedett rám, az elvárás saját magammal szemben, hogy muszáj lediplomázni, máshogy nem történhet. És akkor sokszor álmodoztam arról, hogy milyen egyszerű lehet a babával, amikor "semmi dolgod nincs", csak, hogy vele legyél. Sajnáltam az elmúlasztott perceket vele, de nem bántam meg, hogy végig csináltam.

Remélem idetalál Szurikáta is és elmondja a tapasztalait ő is :)

Szerintem meg te vagy nagyon hülye. Meg a hozzád hasonlók, akik szerint egy tanulónak fogalma sincs az életről. Én 19 évesen költöztem el otthonról, egyetem mellett dolgoztam, önfenntartó vagyok a mai napig, nem szorulok senkire. Tanulmányi ösztöndíjjal is rendelkezem. Egyetemi szoctámot is kapok, amiért önfenntartó vagyok. Egy egyetemistát ne hasonlíts egy általános iskoláshoz, mert max. az a közös bennük, hogy mindketten tanulnak.

Én is most egyetem alatt lettem terhes, és én 24 éves vagyok. Ezt a félévet lehúztam terhesen, őszre két tárgyam maradt, amit egyéni tanrenddel aktív félévben meg tudok oldani. Az egyetemisták hallgatói gyest is kapnak, ami olyan 60ezer Ft körül mozog, plusz 10ezer körüli családi, plusz az ösztöndíj, nekem lesz annyi bevételem, hogy ne a páromnak kelljen eltartani. Ettől függetlenül ha valaki megengedheti magának, hogy eltartsa a párja, arra nem mutogatni kell, mert belőled csak az irigység árad.

Amúgy nekem a szakmai gyakorlat miatt kell egy félévet halasztanom, de nekünk ott kell írni a szakdolgozatot is, amit újszülött mellett nem mertem bevállalni. Ezért nekem fél év passzív lesz tavasszal, és utána végzek. Sok sikert!

Én főiskolára jártam az ország túlsó felében mikor terhes lettem 24 évesen. Halasztottam egy évet, mert ekkora utazásokat nem mertem bevállalni, főleg nagy pocakkal . Februárra voltam kiírva, vagy be tudtam volna fejezni a vizsgaidőszakot vagy nem. 7 hónapos volt a kisfiam mikor helyben folytattam. Mikor brfejeztem azt mondtam én többet gyerek mellett nem tanulok, soha!

Aztán az élet néha mást hoz. 1,5 éves volt a kisebbik gyerekem, mikor nekikezdtem a mérlegképesnek.

Nekem gyakorlat nem,elmélet volt és nagyon nehéz. A kicsi meg is sínylette, hiszen hétközben bölcsi,nekem munka szombaton se látott mert suli. 1,5 hete fejeztem be és már más. Én voltam idegbeteg, az állandó nyomás, hogy tanulni kéne, de itt a gyerek. És nem haladok, plusz meló plusz háztartás.

Állandó lelkiismeretfurdalás hogy minden percet a gyerekektől veszek el.

Én még egyszer tuti nem csinálnám. A mérlegképes sajnos munka miatt kellett, de kemény menet volt. Segítség se sok.

Én utólag talán kicsit bánom. Mindkettőt. Többet lehettem volna velük jobban kiélvezhettem volna amíg kicsik voltak hiszen gyorsan felnőnek

Gondold át, és sok sikert!

Igen, láttam, hogy van egy 3 évesed. :))

Nekem amúgy az volt az álmom kislány korom óta, hogy 23 évesen szüljem az első gyerekünket. :)) Még 22 évesen és 2 hónaposan is mondtam a páromnak, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor még összehozhatjuk az álmom. :D De akkor még nemet mondott. :P :)

Helyes, jó döntés. :) A helyzet az én is ugyanígy leszek. Csak én a gyerek vállalást tettem előrébb, te pedig már nem soká végzel. :)

26 évesen pedig bőven jó időben vagy, nem soká lesz egy tuti diplomád, a babával pedig az első 2 év kicsit nehéz, de utána a többség már tud azért magára is időt fordítani, vagy ha van bölcsi, vagy nagyszülő, akár dolgozni is el menni.

Köszi a válaszokat! :)

Azért várom, hogy valaki hátha errefelé téved, aki egyetem alatt/végé szült! :)

Kedves Aredhel, van egy vőlegényem, aki 30 éves és dolgozik...a házat valóban szülői segítséggel vettük, nem teljesen önerőből, de most azért, mert nem mindenki ilyen szerencsés, mint mi, nem fogunk 4-5 évet várni a gyerekre és nem fogjuk visszautasítani a szülői segítséget. Így az összes megtakarítás mehet a leendő gyermekeinknek, hogy nekik se kelljen majd éveket robotolniuk a gyermekvállalás előtt.

És igen, "ingyenélő" leszek, a leendő férjem fog eltartani minket. De ezt a döntést közösen hoztuk meg.

Orvos lesz! Hidd el meg fog állni a lábán!Lehet még jobban is mint azok akik x évet robotoltak a gyerek előtt éhbérért...

Meg 26 éves,mégis mire várjon?? Ha nem muszáj nem kell sokáig húzni,amennyi meddőségi probléma van...

Nekem is a rosszindulat jött le rögtön a válaszodból!

Orvosira van diákhitel, félévre 1 millió, vagy minimum 250.000 Ft.

Vannak ösztöndíjak, és bizony, sok minden "olcsón, használtan" megúszható. Önerőből is.

Te hülye vagy? Ki beszélt rólam?

Felmerült, hogy megvan-e az alap a babához, erre írtam, hogy nyilván a szülők pénzelik őket, mert egy orvostanhallgatónak önerőből biztos nem lenne pénze ehhez.

Az más kérdés, jó dolog-e úgy gyereket vállalni, hogy még jóformán semmit nem tett le az életben, semmilyen tapasztalata nincs, semmiért nem kellett még komoly felelősséget vállalnia. Önerejéből. Nem azért, mert baj, ha segítik a szülők, csak sokaknak nagy pofon, mikor rájönnek, milyen az önálló élet, és lehet, nem árt a baba előtt megtapasztalni. Eléggé formálja ugyanis az ember jellemét.

Tök igazad van. Vágjatok bele! Letudod a szülést, és foglalkozhatsz a karrierrel.

Amúgy sem vagytok már annyira fiatalok. Hova tolni még? Mindig lesz valami ok, hogy most épp miért nem.