Egyedül nehéz gyereket nevelni! (beszélgetés)

Bocsi rossz linket adtam meg!Ez a jó:

[link]

Az iszapkatasztrófa mintha meg se történt volna,semmi nem látszik belőle,új házak vannak és egész szépen fejlődik a város,a cigányok pedig elmentek innen,legalábbis a nagy része!!

Akik itt vannak azok is igencsak elcsendesedtek,de azért az ember mégiscsak tart tőlük!!

Persze van kivétel!!

Egyébként nagyon köszönöm mindenkinek az ötleteket sikerült elég sok mindent m, megbeszélnünk a férjemmel és elég sok programot is sikerült összehozni,igaz majd inkább csak jövő hónaptól,de jobb mint a semmi!!

Jövő hónapban például uszodába megyünk,meglátogatom az unokatesóm és jönnek apumék is látogatóba!!

Kicsit szebbnek látom a világot,most is például van egy kis nyugtom mert Zoét elvitték apósomék sétálni,meg hozzájuk és csak estefelé hozzák haza,persze van dolgom bőven,de mégiscsak jobb nem kettészakadni!! :)

Egyébként Zoé megint nehezíti a dolgom a hétköznapokon ugyanis egyre nagyobb sebességgel mászik és mindent elér mert fel is tud ülni egyedül!Íme:

<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/6CpsB6wVb1s" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Nálunk is hasonló volt a helyzet, mondjuk én nyáron költöztem el otthonról (18 évesen).

Azóta bennem van, hogy mihamarabb szeretnék családot. Nekem nem teljesen rossz a kapcsolatom édesanyámmal, egyszerűen Ő nem az a felelős Anya típus, az együttélés pedig egyszerűen nem ment.

Mikor pihen a pici, esetleg olvashatnál egy kedvedre való könyvet, vagy elkezdhetnél nézni egy sorozatot, vagy egy kellemes, vidám hangulatú filmet.

A takarításra pedig annyit, nem tudom mennyire izgő-mozgó a kislányod, de pl. a mosogatást, teregetést, esetleg felmosást szórakoztatóbbá tudnád tenni számára, ha van kengurutok, vagy baby hordozó kendőtök, amit előre vagy akár a hátadra is feltudsz tenni. Közben mesélni, ringatni, pacisat játszani vele. Így az Ő figyelmét is lekötnéd, és talán Te is haladnál picit a teendőkkel. Persze ezt nem órákig, de 15-20 perceket is lehetne szánni ilyesmire esetleg.

Az idő is nagyon befolyásoló tényező, ilyenkor én is borúsabban látok mindent.

hát... nálunk a... khm... etnikum... éppen pont az a réteg, aki nem jár ilyen helyekre.

vagy mert fizetni kell érte, vagy mert a kötődő nevelésről szól elsősorban, vagy mert nem érdekli őket (mert a védőnői szervezésűben előadások vannak).

itt nem jár szinte semmi... néha 1-1 termékminta... de ennyi... és az is csak az utóbbiban.

ringató nincs a közelben?

igaz, az is fizetős, de az alkalmankénti kb 1000 pénz sztem nem olyan vészes... ha nem is rendszeresen, de néha ki lehet bírni... és van alkalom ismerkedni.

a legjobb lenne, ha keresnél vmi baba-mama klubot. tuti van arrafelé is. védőnőt kérdezd meg esetleg...

még ha nem is gyakori, de azért hetente-kéthetente ha ki tudnál mozdulni... még ha gyerekestől is... hidd el, sokat segít.

hát akkor itt az alkalom,hogy megszerettesse magát a gyerekkel!!!!

próbálkozzon..mondd el neki,h mit szeret a gyerek,és csinálja..ha nem jó,legyen kreatív..a ygereknek 2 szülője van

Az a baj hogy nagyon keveset járunk el mert nem ismerünk még senkit,ha nagyobb lesz természetesen könnyebb lesz mert,ott a játszótér,meg addigra úgyis úszni fog járni ráadásul azt majd Apával úgyhogy lesz neki is feladata,de azt maximum nyártól!!

Úgy gondolom egyébként hogy az ember hangulatát ilyenkor az idő is lehúzza!!!

Viszont ez az egész dolog amúgy is nagy dilemma,mert nehéz őt elengedni is,mert apósomék vitték már el pár órára és olyankor meg folyamatosan azon pörgött az agyam hogy mi lehet vele!!

Tudom hogy meg kell tanulnom elengedni hisz mi lesz amikor óvodás lesz,és még később amikor felnő és elköltözik(persze ez még messze van)!!

De amikor sokáig vagyok vele egyedül akkor nehéz,ha elviszik akkor meg még nehezebb!!

Olyan mintha elveszíteném,és minden percben az órát bámulom mikor hozzák már haza!!

Szerintem ez már inkább az én hibám,mert nem tudom kikapcsolódni!!Túl nagy az anyai ösztön bennem!!

És lehet hogy ez azért is van mert az én anyám viszont nem foglalkozott velem és nem is szeretett!!Ugyanis ő 17 évesen engem kidobott minden cuccommal az utcára és azt mondta hogy soha többet nem akar látni én nem vagyok a lánya!!

Persze, hogy nem egyszerű ha "éjjel-nappal" egyedül vagy Vele, és nincsenek programok, kimozdulási lehetőségek.

A hét minden napján dolgozik a Párod? Esetleg ha van pl. hetente két szabadnapja, az egyik napon szervezhetnél nekik programot, ami takarhat egy sétát, nagyi látogatást, esetleg játszóterezést, hogy legyen egy kevés időt Önmagadra.

Az otthoni teendőkre pedig kitalálhatnál valami "frappáns" megoldást, amit a gyerkőc is élvez. Mesélhetnél neki közben, egy-egy ruhadarab kiterítése közben "kukucs" játék. Persze biztos ez sem egyszerű, és így sem lehet mindig kreatív az ember.

Aztán szervezhetnél magatoknak is valami kimozdulási lehetőséget, hogy még se otthon legyetek egész nap a négy fal között. Talán így a kislányod is elfáradna jobban. Pl. babaúszás, állatkert látogatás, szintén játszótér...

De valóban nem lenne rossz, ha két-három hetente rátudnád bízni valakire egy délutánra, és ilyenkor a Pároddal elmennétek mozizni, vacsorázni, vagy csak romantikáznátok kicsit kettesben.

Vannak esetleg hasonló korú kisgyermekes anyukák a közeledben?

A párod sem kell maximálisan elítélni, Ők kívülről teljesen mást látnak. Elképzelni sem tudják milyen ha "beragadsz a négy fal közé" és feszültebb vagy a kelleténél. Ezért kell nekik is megmutatni, ráhagyni a babát egy fél napra, hogy érezzék a súlyát, és megtapasztalják még sem pihenésből és mosolygásból áll csak az anyaság.

Jaj :(

Add valahogy a tudtára, hogy a gyerek csak akkor lesz el vele, ha többet foglalkozik Vele, természetes dolog, hogy anyás (volt), hiszen Benned növekedett hónapokig!

Jártok esetleg valamilyen babaklubba, foglalkozásra? Ott nincs olyan anyuka, akivel szívesen barátkoznál, és akár vigyáznátok is egymás gyerekeire időnként?

Nos erre már én is gondoltam,de bebeszélni magának hogy vele nincs el a gyerek és hogy utálja őt(az elején nagyon anyás volt).

Az az igazság hogy ő arra megy amerre akar,én sosem tartottam vissza őt,de ő egyébként sem egy kimozdulós ember!!

Viszont itt én sem tudnék merre menni mert mint azt már írtam nem igen ismerek itt senkit!!

Nekem nem(csak) szabadidő kell hanem egy kis megértés és hogy legyen kivel beszélgetnem!!

Hát azért azt nem mondanám hogy mindig rossz passzban vagyok,csak néha már sok....valamikor az én kedvem sem a legjobb,és a veszekedések sem feltétlenül az én hibámból erednek,csak mióta házasok vagyunk azóta van ez hogy több a vita,de mindenre nekem sem lehet időm,hisz néha van olyan hogy wc-re nem tudok elmenni nyugodtan,vagy 5 percet elmerülni csak úgy magamban....jó hogy itt azért ki tudok kapcsolódni,de lehet hogy az én lelkiállapotomnak az sem tesz jót hogy alig tudunk kimozdulni,mert új a környék és nem is merek annyira elmenni itthonról(Devecserről beszélünk,nem tudom kinek mit mondd).

Én boldog vagyok,mert van egy gyönyörű kislányom,és imádom a férjem,csak néha kéne egy kis szünet,ha csak 1 óra is dehogy feltöltődjek!!!

Mind1 csak az tud engem megérteni aki hasonló cipőben jár!!!

Valahogy esetleg meg tudjátok oldani, hogy adjatok egymásnak szabadidőt? Arra gondolok, hogy elengeded őt mondjuk kéthetente egy szombat délutánra akármit csinálni akárkivel, de cserébe Tiéd a vasárnap, amikor csak magaddal törődsz, elmehetsz barátnőzni, és ő van a gyerekkel, intézi az aznapi mosást, főzést. Talán így megértené, hogy mekkora feladat a család, és jobban értékelné az erőfeszítéseidet.

Meg kéne beszélnetek, nehogy eltávolodjatok ezek miatt egymástól :(

na, együtt érzek...

teljes mértékben :/

ja és ha nyugodt vagy belül akkor ezt a gyerek is érzi és ő is nyugisabb

akarj boldog lenni és tegyél meg mindent érte hogy boldognak érezd magad, legalább percekre aztán majd órákra ...:D

állj, ha sirsz akkor valamit nem jólcsinálsz,

szereted magad?

szereted a gyereket?

szereted a férjed?

gondold át és találd meg azt amivel elégedetlen vagy magaddal szemben, lehet hogy csak lazábban kéne a dolgokhoz állni,lehet hogy nem kell minden nap minden percben tökéletes rendnek lenni a lakásban, ird kiitt magadból a dolgokat vagy egy naploba és meglátod jobb lesz ha pozitivabban állsz hozzá, ügyes légy!

Na de nem úgy bánt!!!

Csak rám szól hogy ne mérgelődjek,vagy veszekszik velem!!

Igazából nem vagyok egyedül,csak Apa dolgozik és néha már sok.

Nehéz minden....kitalálni néha hogy mi a baja a gyereknek,ha a gyerek el van akkor vezetni a háztartást,és ha már ingerült vagyok,mert semminek nem érek a végére és még a gyerek is ordít,akkor Apa beszól,mert nem érti hogy ez nem olyan könnyű!

De ha nem érti akkor miért bánt???