Egy kapcsolatban lehet szakító ok a távolság? (beszélgetés)

:)

Örülök, hogy ilyet is olvasni, mármint, hogy X évig távkapcsolatban él valaki, mert eddig a környezetemben mindenki azt mondja, hogy: "Költözzetek össze!"

Szerintem ez ennyi idő után "durva" lenne.

mi 4,5 eve vagyunk egyutt, olyan cirka 4éve tavkapcsolatban, iden osszekoltozunk ugy nez ki :)))

nem tul jo a tavkapcs, de ha a masikat szereted, akkor kitartassz mellette foleg ha kozos jovo a cél. mi 3 hetente talalkoztunk, de karacsonykor egy honapot volt itthon a parom, és nyaranta en voltam vegig nala (külföldön dolgozik)

ha minden jol megy iden hazajön, és ingazni fog már csak. egy het itthon 2-3 kint. és fokozatosan rovidulne a kint let ugyhogy mááááár uuuugy váááááááááááárom :)))

Attól függ. Ha van cél és remény, hogy megoldódik a helyzet akkor kibírható, ha nincs - akkor előbb-utóbb kihátrál az egyik.

Ha a pár egyik tagja pl. külföldön keresi a pénzt a közös otthonhoz, vagy 4 évig más városban tanul a diplomáért, akkor szilárdulhat is a kapcsolat a közös cél érdekében. De pl. telefonon, interneten tenni a szépet, s várni azt a heti egy napot úgy, hogy ennyi lesz akár éveken át is, csak akkor lehet tartós, ha egyiket sem környékezi meg a kísértés. Szerintem.

Hát ez az, én is pontosan így gondolom, ezért nem működött a miénk! :))

Amúgy imááááádtam, úgy hatott rám, hogy elindultam hazulról normális testalkattal... mint egy nő, kicsi plusz derék és csípőtájon, utaztam több mint két órát (amúgy ő is ugyanannyit, hogy talizzunk), amire odaértem a csípőm tartotta a szoknyámat és szinte zörögtek a csontjaim... hihetetlen volt. Nah, ezt az érzést akarom, alább már nem adom! :)))))

A távolság nem, szerintem.

Én is voltam távkapcsolatban, nem a távolság miatt lett vége, hanem a másik olyan szinten volt érzelmileg sérült, hogy többszáz km távolságban esély se volt normális kapcsolatra. Ha a szomszéd utcában lakik, három hónap alatt OK lett volna minden, így viszont időpazarlás lett volna... hm.. nekem. :)

A távolság, egy igazi vízválasztó, szokták mondani ugyebár. Sok függ attól, hogy kezeli le az ember! Ha úgy nézed, hogy lesz jobb is ennél, van jövőtök, célotok, ( bár 3 hónap után ez sajna még nem igen éleződik ki ) akkor érdemes küzdeni, könnyebben venni a nehéz feladatot! Türelmesnek, megértőnek kell lenni. Kerülni kell a durcáskodást, a hisztit, nem azt mondom, hogy színleljünk boldogságot, hanem ha van valami gond igenis beszéljük meg nyugodt hangnemben, de nem bántón! Működhet, sőt erősítheti is a kapcsolatot! Párom, 1 évig volt távol tőlem, ez időközt, 6 hetet találkoztunk. Most 2-3 naponta tudunk.

MINDENT LEHET, CSAK AKARNI KELL!!!!

Én az első párommal 6 évig voltam együtt, ebből 3 év volt távkapcsolat.. (300km) hetente-kéthetente találkoztunk úgy, h péntek estétől vasárnap délutánig.. de nem volt probléma.. Abban az időszakban volt a legszenvedélyesebb az egész.. minden percét kiélveztük akkor.. utána, mikor összeköltöztünk. szép lassan..évek alatt el is laposodott.. komolyan mondom jobb volt, amíg távkapcsolat volt :D

Hétközben pedig napi 1órát tudtunk beszélni, akkor még chat volt a divat.. mert nekem nem volt otthon netem és a könyvtárból napi egy órát lehetett ingyen netezni..

És így is 3 évig nagyon jó volt..

szerintem egyértelmű, hogy a távolság igenis lehet szakító erejű.tapasztalatból mondom, az eddigi párjaimmal ez volt a fő ok.

igen lehet, ha így alakul, ne csodálkozz ezen. Nem rossz indulatból mondom, de a realitás érzékét az ember mindenképp őrizze meg.