Párkapcsolat és távolság (beszélgetés)

Ha nem surun fordul elo, es amugy jo a munkaja anyagilag, jol erzi magat, szerintem evente par alkalommal 10 nap kibirhato.

Sot, sokkal jobb, mintha mondjuk az ev osszes munkanapjan stresszelne es reggeltol keso estig az irodaban lenne.

Probald meg elfoglalni magad, olvass, filmezz, ha van lehetoseg, egyet egyet aludj mashol, vagy masok aludjanak nalad.

Szia!

Gyerek nélkül én is voltam ilyen kapcsolatban. Sztem az fontos, hogy minél több minőség idő legyen együtt és külön is. Programok, barátnőzések, edzés, olvasás. Nekem ez volt a jó része. Az egyedüllétet majd megszokod, babához jó ha lesz ilyenkor más segítség, mert sokkal könnyebb, fizikailag is.

Utoljára egy teljes hónapot volt külföldön.

Nyáron. Az idő alatt gondolkodni sem volt időm. Dolgoztam, itt a gyerek. 2 naponta vittem anyósékhoz, ide rohanni, oda rohanni.

Az üres ház nem zavart, baromi jókat aludtam a horkolás mentes hónapban.

Inkább az volt a nehéz, hogy egyedül kellett megoldanom mindent.

Nem voltam ilyen helyzetben, de én azt mérlegelném, hogy megéri-e. Anyagilag, társas kapcsolatilag, családilag, nem sérülnék-e, amit nyerek a vámon lehet, hogy elveszítem a réven. Gyerekeket, hogy érinti, engem, hogy érint, nem túl nagy ár-e, stb.

Puding próbája az evés, kipróbálnám, aztán meglátjuk. Nem zárkóznék el előle.

Szia!

Kitartást kívánok. Mi gyerekek előtt éltünk egyszer 2 évig így. Én jártam havi váltásban Németországba időst gondozni.

Majd férjem járt Ausztriába az első lányunk születése után, igaz csak heti váltásban, majd a második lányunk születésekor belföldön belül hetelt.

Én amúgy ebbe nöttem szintén bele. Nekem édesanyám járt 10 évig időst gondozni Németországba. Nővérem is ezt csinálja, szintén 10 éve.

Ez is egy élet stílus.

Ami segít, az a tudat, hogy ez csak egy átmenet. Tudatosítani kell mit miért.

Sziasztok!

Elsősorban azoknak készülne ez a fórum, akiknek a párjának/házastársának olyan a munkaköre, hogy sokat van távl a családtól. Az én párom ma indult Ausztriába 10 napra. Tudom ez nem sok idő, de nálunk amióta együtt vagyunk ez az első. Jelenleg még egyedül vagyok a házban, októberre várjuk a babánkat. Utána egy gyerkőccel talán már nem lesz annyire nehéz... Nem sűrűn szokott menni, de az ő részlege olyan, hogy előfordul az ilyen... Más is van még ilyen cipőben? Ti mit tesztek, hogy enyhüljön a hiányérzet, mivel foglaljátok le magatokat? Esetleg ha itt beszélgetünk lehet mégkönnyebb lenne ezeket az időszakokat túlvészelni.