Egy gyermek elvesztésének a feldolgozása... (beszélgetés)

svédországban valaki 6 hónapos terhesen elveszítette a babáját, és a gyász feldolgozására, rendeztek a kisbabának temetést!

1-2 éve egy ismerősömnek az ismerőse, ugyanigy szülés előtt néhány nappal elveszitette a babát, aztán még meg sem nézhette, vagy semmit nem csináltak vele. Meg pszichológust sem kérhetett!!

ebben az országban komoly gondok vannak!!

Szerintem a legjobb ha az hagyva van amit akar elmond nem szabad cseszegetni.Az idő fog segíteni neki és majd egy kisbaba.De öt soha nem fogja elfelejteni.Szerintem a könyv is tolakodó.Ilyenkor nincs szükség ilyesmire.Azoktól meg kímélni kell akik olyanokat mondanak hogy biztos oka volt hogy így alakult,meg hasonlók.

Sógornőm unokatervére is elvesztette a babáját koraszülőttek voltak nagyon.Egypetéjű ikerpár egyik tagja sajnos meghalt és nem is azonnal a szülés után:-( Mindegyik baba életveszélyben volt,voltak gondok de az egyik túlélte.

Ő nekik legalább egy maradt de míg él és ránéz a kisfiára mindig látni,tudni fogja hogy lehetne egy ugyan ilyen kisfia.

Szomorú ők sokat vártak a babákra.ráadásul ha jól tudom nem is spontán sikerült,Ők azt mondták nem lesz több gyermekük.

Nem kívánom senkinek sem hogy valaha ilyet át kelljen élnie.

Nagyon fontos,hogy előbb gyászolhasson,hogy a fájdalmát átélhesse.Van egy olyan mondás,hogy a "fájdalmat el kell használni".

Utána te mint barátnő abban segíthetnél neki,hogy ne legyen önsors rontó, a veszteség és a fájdalam miatt.Arra kéne figyelned,hogy azok akik körülveszik és szeretik azokkal a kapcsolata ne változzon meg,és továbbra is tudjon annak örülni amit eddig kapott az élettől.Aztán ha megadatik nekik, lesz gyermekük,de azt hiszem arra nagyobb esélye lesz,ha kilábal ebből, és lelkiekben egészséges és hittel teli nőként tudja várni az új gyermeket.

"A halálnak nem kéne szomorú és szörnyűséges eseménynek lennie..."

Jelképesen mondva bekerült a barátnőd a csiszológépbe,a legtöbb amit tehetsz érte,hogy nem gátolod őt a fejlődésben.Egyedül csak tőle,önmagától függ,hogy

teljesen szétmorzsolódik - darabokra törik e ebben a gépben",avagy ragyogó gyémántként kerül ki belőle.Mondd el neki,hogy amikor az életnek ilyen szélviharai jönnek,gondoljon arra,hogy az élet eme szélviharai ajándékok,ami nem most ebben a pillanatban derül ki,hanem talán tíz vagy húsz év múlva - mert erőt adnak neki,és olyan dolgokra tanítják meg,amiket másként egyáltalán nem tanulhatna meg.

Esetleg vedd meg neki ajándékba Elisabeth Kübler-Ross _ Élet - leckék c.művét,vagy valamelyiket az ő könyvei közül.

Valóban segíteni szeretnél?Évente húszmillió gyermek hal bele az éhezésbe.Fogadj örökbe egy ilyen gyermeket,és készíts kisebb ajándékokat. :)

Szia!

a gyásznak vannak különböző fázisai. nekem segített az, amikor végre erről olvastam, sajnos egy kicsit későn. megspórolhattam volna a lelkifúrót a düh miatt, amit éreztem egy ideig. de segített megérteni, miért kellett mindazon fázisokon végigmennem...

ki nem állhattam, ha valaki vígasztalni akart! mindenki olyan sután próbálkozott és ostobaságokat mondott.

nem kellett a jóakarat sem. csak idő, sok-sok idő! a férjem szeretete, jelenléte : )

s néha egy-két pohár vörösbor, hogy aludni azért tudjak.

soha nem felejtjük el, miért is felejtenénk? ez is formált minket és része annak, aki ma vagyunk.

minden jót, erőt és békét kívánok a családnak és a barátoknak!

Volt amikor azt szerettem volna ha mindenki ott van mellettem és volt mikor ki tudtam volna üldözni mindenkit a világból.Elviselhetetlen volt ha szánakozva néztek rám és elviselhetetlen volt, hogy úgy láttam a férjem nem szenved eléggé.

A barátnőm segített, átjött , beszélgettünk. Mindenről. Nem kerülte kényesen a témát, de nem is erőltette. És ez jó volt.De igazán sose lehet feldolgozni.

Nálunk is volt hasonló tragédia a családban, nagyon koraszülött volt a baba, és pár nap után meghalt. :( Én életemben olyan kegyetlenül szomorú eseményt nem láttam, mint a temetés a kicsi koporsóval. Leírhatatlanul szomorú volt. :(

1 év után kezdett el jobban lenni az anyuka, és rá nem is sokkal úgy döntött, hogy még egy babát vállal, most már a 7. hónapban van, mióta babát vár teljesen megváltozott, mintha átszakat volna valami, mintha visszakapta volna az értelmét az életének. :) Mindenhonnan van kiút, remélem a barátnődnek is sikerül majd továbblépni.

Még hagyni kell. Szerintem ne adj neki könyveket, még ne. Később... Had gyászoljon.

Én a 7 hetes elvetélt magzatomat hónapokig gyászoltam, de ez nem ér fel azzal, amin a barátnőd keresztül mehetett. Idő kell neki még.

Mikor történt a tragédia?

Őszintén sajnálom, részvétem!

Reméljük, hogy születik még nekik egy egészséges kisgyermek.

Valahol azt olvastam, hogy ilyenkor az a legjobb, ha minél hamarabb újra próbálkoznak. De ezt ő majd tudni fogja, mikor jön el az ideje.

Ezt írta ma nekem, 1 olyan lány aki tele volt tervekkel, életerővel, energiával:

de inkább azt érzem, hogy én is így kiégtem belül, vagy nem tudom

nem érdekel nagyon semmi..

Valahol ez a tragédia megváltoztatja őt, már sosem lesz olyan mint régen volt... :(

Nagyon sajnálom.Volt ilyen a családban,az orvos azt javasolta,szüljön minél hamarabb! Lehet,hogy kegyetlenségnek hangzik,de csak az fogja megvígasztalni!

Istenem,szegény:((

:( Sajnálom nagyon ami történt. Az élet sokszor rosszul osztja a lapokat és legtöbb esetben azok kapnak csapást, akik legkevésbé érdemlik meg :S

Egy gyerek elvesztése a világ legkegyetlenebb tragédiája, ezen csak az idõ segíthet. Közhely, vagy nem, ez az igazság. Ezen nem segít a kikapcsolódás, a család, a barátok, mert ideig-óráig csillapítja a rossz érzést, de úgyis elõjön. Talán ha van még az illetõnek gyereke, az erõt adhat, hogy talpon maradjon. Férj, szülõ, barát is nyújtson támogatást, de csak az idõ gyógyíthatja a sebet.

Azt ajánlom, hogy a körülötte levõk ne sírjanak, szitkozódjanak, ne essenek kétségbe, hanem próbáljanak meg erõt adni. Ha mindenki körülötte csak sajnálkozik, akkor az a legrosszabb. Továbbá kerülni kell a baba témát, a babás holmikat stb. Legalábbis addig, amíg lelkileg meg nem erõsödik.

Hány éves a pár? Ő lett volna az első gyermekük?

Ha igen, akkor talán az enyhíthet majd idővel valamit a fájdalmukon, ha születik egy másik baba.