Hogy lehet feldolgozni egy Édesanya elvesztését? (beszélgetés)

Kedves Válaszolók!

Köszönöm szépen a válaszaitokat.

Én 45 éves vagyok. Édesanyám 73. évében volt. Tudom, hogy mindenkinek fájdalmas a szerette elvesztése.

Édesanyámhoz kihívtam a mentőt, mert COPD-s beteg volt. Volt itthon is oxigénje. Nekem volt egy nőgyógyászati műtétem és aznapra már kiírattattam magam dolgozni. Anyú nehezebben vette a levegőt oxigénre raktam. Vissza állt normálisra a légzése. De egy belső hang azt mondta azért hívjam ki a mentőt, hogy nézzenek rá. Kihívtam. Egy mentős hölgy volt aki a kanült rosszul szurta be anyú kezébe és elkezdte ide oda mozgatni neki. Erre elkezdett anyú vére nagy mennyiségbe jönni, még a föld is véres lett. A sóför mentőfiú arrébb tolta a hölgyet. És Ő állította el anyú vérzését, illetve csillapítottta. Anyú ismét elkezdett az ijedségtől is fulladni és szerintem bepánikolt is. Én is a sok vér láttán. Megmérték a cukrát 11, valamennyi volt arra beadott neki egy medrolt ami köztudott, hogy még jobban megemeli a cukrot és inzulint kell adni mellé. Nem. Erre Ő beadott egy káliumot. Ami ha gyorsan adják be a kettőt szívinfarktushoz vezet. A mentős fiú akkor már nagyobbat taszított a hölgyön aki felborult. Mondta neki ez nagyon nem lesz jó. Akkor már anyú homlokán hideg veríték volt. Behoztak oxigén palackot ami hiányos volt. Utána lélegeztető gépre akarták tenni aminek vmi csavarja nem volt meg. Azt keresgélték. Végre a mentőbe megtalálták. Akkor a maszkkal volt gond mert újjal fogták be mert lukas volt. Én kint az utcán rágyújtottam és rám kiabált hogy én is igy fogok nemsokára meghalni. Énn ledöbbentem. Utána hívtak a kórházból, hogy meghalt. Először megpróbálták bemagyarázni nekem, hogy tüdőgyulladása volt. Mondtam előtte napon voltunk az Amerikai uton. Azt mondta a főorvos akkor nem. Akkor szív probléma. Mondtam itt vannak a papírok januárba volt teljes kivizsgáláson. Azt mondta amikor a papírokat átnézte akkor tényleg ez se lehet. Erre én mondtam tudja mit ne találgasson minden papírt szeretnék elkérni. Semmi papírt nem kaptam. Rögtön sürgős dolga akadt. Mondtam lemegyek az Igazgatóhoz. Nem értem el. Erre elmentem a boncorvoshoz adtam neki pénz Ő mondta , hogy anyú ott van de amig fenntről nem kap papírt, hogy neki kezdhet a boncolásnak addig nem nyúlhat hozzá.1 hétig elhúzták. Elmondta, hogy azért van hogy kimenjen a szervezetéből a gyógyszerek amiket adtak. Utána az utolsó ruháját nem akarták kiadni. keddtől-péntekig. pénteken mondtam nekem kell addig nem mozdulok el amig nem kapom meg. Végül kb 3 óra múlva patyolat tisztán kaptam vissza. Félre értés ne essék nem a vér hiányzott róla. Csak furcsa volt, hogy hogy kimosták. Visszamentem a poncorvos lányhoz akkor elmondta, hogy kifertőtlenítették, mert a börön keresztül a ruha is átveszi, illetve kimutatható lett volna hogy mit adtak be neki. Amikor a szív orvosnak és a házi orvosnak elmondtam, hogy meghalt anyú. Nem akarták elhinni. Ők is elkezdtek nyomozni. Közben megkaptam a halotti papírt miszerint anyú kórházban hunyt el. Holott a mentős fiú elmondta hogy a mentőbe halt meg. A szívorvosunk kiderítette, hogy azért vállalta magára a kórház, hogy ott halt meg mert különben Igazságügyi szakértő kellett volna. A hölgy most szállt ki az iskolapadból és gyakornok. Én ezek után írtam a Mentő Igazgatónak egy levelet , hogy én nem szeretnék semmi pereskedést se semmit, mert ezzel nem hozhatom vissza Édesanyámat. Csak egyet szeretnék kérni, hogy ha nem biztos, hogy mit kell beadni kérjen telefonos segítséget. Ilyen létezik, mert a férjem szívinfarktusánál is egy fiatal mentős volt és vkit felhívott az telefonon keresztül mondta miből mennyit adjon be. Addigra meg megérkezett a rohammentő. Sajnos olyan szívinfarktusa volt, hogy 20 százaléka maradt meg a szívének az is meszes. Egy csodának számít, hogy él. Ennek már több mint 3 éve. Sétál, igaz nem sokat de ÉL. Mert tudta, az a fiatal ember, hogy tudni kell segítséget kérni, hogyha nem biztos a dolgába. Egyedül a mentő igazgató írta le, hogy összeomlott anyú rendszere a sok vér veszteségtől. De ha be is érnek vele a kórházba addig a vérveszteség miatt a veséje, a mája és az agya károsodott volna. És maximum 2-3 napot élt volna gépen. Azóta láttam a mentős nőt beállt a tűzoltók közé amikor észrevett. Sajnos az a bácsi is meghalt akinél akkor volt.

Anyúkámra visszatérve novemberbe volt kórházba úgy volt hogy haza jöhet. Akkor vmi történt és senki nem tudja mi. Ott találtam fennakadt szemmel és üveges tekintettel maga alá csinálva de olyan szinten, hogy az ágy is úszott. Akkor elkezdtem kiabálni. Erre a főorvos is meglátta anyúmat és rögtön ugrálták körül. Még a matracot is ki kellett cserélni . És az a legszomorubb, hogy adrnőnk eltette a pénzt 2 nap múlva elment szabira. Minden nővér és nővér fiú is megkapta a pénzt. És en csak azt kértem este negyed 9 kor eljövök reggel 7 re már ott voltam, hogy csak egyszer éjszaka nézzenek rá. Inkább felvettem kölcsönt, csak, hogy anyúnak jó legyen . Minden nap megkapták az 5000ft ot az a nővér vagy ápolófiú aki ott volt. És a helyettes drnő flegmán odavágta, hogy vagy csinálok anyúval vmit vagy elfekvő. Nem tudom, hogy mi történhetett akkor vele. Hazahoztuk itthon gyógytornászt fogadtunk és fürdetőt. Lábra állt ismét. Úgyhogy nem tudom akkor is mi történt úgyan ebben a kórházban.

Köszönöm, hogy elolvastátok. Vigyázzatok magatokra és egymásra is.

Őszinte részvétem.

Én 6 éve gondolkodom ezen. Akkoriban nekem sokat segített a Lelkünk útja című könyv.

Nagyon nehezen vagyis sehogy. Anya másfél éve halt meg. 66 éves volt. Rá két hétre megfogant a kislányom, úgy hogy előtte évekig nem tudtam teherbe esni. Ő az én vigaszom, anyukám küldte nekem őt.

Minden nap eszembe jut, rendszeresen álmodom róla. De el kell tudni engedni, és mikor eszembe jut mindig csak a szép dolgokra emlékezem. Lehet, hogy hülyeség de reménykedem egyszer még találkozunk "odafenn"...

Anyu is 2011.06.12-én, Pünkösd vasárnapján.

Szentlélek eljött, másik elment...

Nekem 2011-be ment el.

Azóta sem megy a feldolgozás.

Amikor azt hallom, hogy az idő majd segít..., az kissé felbosszant.

Minden nap jár a fejemben, de nekem hirtelen ment el és azóta sem térek magamhoz. A mi életünk azóta teljesen megváltozott.

Te eltudtál búcsúzni?

Őszinte részvétem.

Sajnos nagyon nehéz. Anyukám 9 éve halt meg és csak 58 éves volt. Az ünnepnapok a legnehezebbek még ennyi idő távlatából is. Rendszeresen eszembe jut, hogy ő mit mondana vagy mit tenne egy-egy élethelyzetben. Sok mindent nem tudsz tenni, de meríts erőt abból a kötelékből, ami volt köztetek és próbálj a jelenre koncentrálni. Azokra, akik melletted vannak és szeretnek téged.

Sok erőt neked!

Nyugodjon békében.

Sehogy!

Feldolgozni, elfeledni, túltenni rajta magad nem tudod.

Ezt tudomásul kell venni, de még évtizedekkel később is ugyanúgy fog fájni.

Ha sokat szenvedett, max. gondolj arra, hogy "ő már nem szenved tovább".

Az élet megy tovább, azok, akik melletted vannak, élnek ma is, holnap is, és még sokáig akarnak rád támaszkodni, szükségük van rád, figyelj rájuk (is). Ez adjon erőt neked.

Mindenek előtt őszinte részvétem.

Nem írod hány éves vagy és mennyi idős volt anyukád.

Nem mintha ez könnyebbé tenné az elvesztést, de van az a kor, mikor el kell engedni.

Nehéz elfogadni, de akinek van édesanyja, annak fel kell készülnie arra, hogy egyszer el fogja veszteni.

Az idő. Az idő majd segít.

Elfelejteni nem fogod, de ez a fájdalom majd szelídül.

Sziasztok szép napot.

Február 19-én elment Édesanyám. Nem tudom feldolgozni, hogy nincs már mellette. Tanácsotokra lenne szüksgem. Köszönöm előre is.