Egy érző apai szív, ami kőszívvé változott (beszélgetés)

Mi nagyon boldogok vagyunk nélküle is:)

Viszont Ő nem tudja meg soha milyen csodálatos érzés az, hogy a Lányom pici unokával ajándékoz meg Bennünket...(vagyis Neki a Dédunokát várni)

mindezek elennére nagyon sok boldogságot kivánok a családod körében.

maci

Ez annyira szomorú.

Istenem!Talán egy kicsit csitul a fájdalom,hogy kiadtad magadból.

Ha érdemben kívánsz velem cseverészni - mint Krilion - csak nyugodtan.

Egyébként meg fölösleges, e csontot mással rágtam, bocsesz :)

Csak az utolsó bekezdésedet olvastam.

Ne haragudj, de te olvastad a hozzászólásokat? Szerintem nem.

Ez a legkevesebb.

De mondhatunk bármit: aki nem járt hasonló cipőben, csak nehezen tudja elképzelni min mentél keresztül.

El kell engedned a múltat, mert különben mindig fájni fog az emlékezés. Írhatnám, hogy az idő majd segít, de hát nálad 28 év nem volt elég. Nagyon sajnálom. Nekem az idő szokott segíteni.

Valahogy túl kéne pakolnod magad ezen a kegyetlen történeten.

Úgy látom, ez valamiért nem megy neked. Pedig a megoldás kulcsa nálad van, és nem nálunk, akik ide írunk. Bár talán segíthetünk a gondolatainkkal. Remélem.

Hidd el Én már 28 év után nem érzek haragot,csak megvetést.És nem az fáj,hogy szerelmes lett és elvette a nőt,hanem az,hogy ragaszkodtam hozzá és ELDOBOTT,nem volt szüksége Rám.

Na és a Nagymamám temetése, búcsú nélkül ment el szegény...

Sajnálom:( Úgy tűnik a Te helyzeted más.

Engem az Édesanyám soha nem tiltott el az Apámtól.Én hiába próbálkoztam,nem kellettem Neki.

Nem az a probléma ,hogy megnősült,hanem az hogy hazudott Nekem és eldobott magától.

Ez van...

Köszönöm a gratulációt:)

Kívánom,hogy sokáig érezzétek még a szeretetét:)

Nem mintha vitatkozni szeretnék Veled - bár a vitatkozás alapvetően jó, hiszen párhuzamos igazságok is megférnek egymás mellett - de nekem alapvetően az alárendeltséggel van a bajom.

Az én életemben minden viszony partneri viszony, és ez nagyon fontos. A gyerekemmel is. Mert a partneri viszony mellérendelt viszony és mellérendelt viszonyban az ember sokkal többet tud adni, mint alárendelt viszonyban és az alárendelt viszonyt nem is értem. A mellérendelt viszonyban benne van az együvé tartozás, az egymás mellett haladás, míg az alárendelt szerep az valami más lehet. Épp ezért azt sem értem, minek kell alárendelni magam bárminek is. Az én Istenem sem azt kívánja, hogy "rabszolgája" legyek, hanem azt, hogy egyenlő félként (persze korántsem egyenlő adottságokkal) működjek vele együtt.

Bár nem tudom, számodra mit jelent az alárendelt viszony. (Igaz is, mit jelent?) Mondod, hogy kiszolgáltatottság. Jó, OK, kiszolgáltatott. Persze, a feloldását elrendezheted alárendelt viszonyban is, és csak Te tudod, hogy ebben hogyan érvényesülsz, és hogyan érvényesül a gyermek.

Én mellérendelt viszonyban fogom feloldani, ami nem jelent mást, mint MAGAM MELLÉ emelem, illetve magamhoz. Magam fölé semmiképp sem, mert én attól még, mert gyermekem van, nem szűntem meg feleség lenni, barátnő lenni, nő lenni és ember lenni, és eljön az életemben az a pillanat, amikor a viszonyaink majd átalakulnak. A gyermekem mindig a gyermekem marad, ahogy én is az anyja maradok, DE - és itt van a DE - egyszer el kell engednünk egymást, hisz mindkettőnknek lesznek (és vannak) vágyai, álmai, közös és külön útjaink, nem birtokoljuk egymást, csak fogjuk egymás kezét, hol szorosabb, hol lazább összefonódásokkal, de mindig ugyanolyan erős szeretettel.

Én a cikkíróban csak haragot látok és azt, hogy felcserélte a viszonyokat, mert azt állítja, hogy az apa már nem szereti, mert az élete egy fordulópontján szerelmes lett egy másik nőbe.

Hát Istenem. Van ez így, de attól az apa még apa marad, s tulajdonképpen azt sem értem, minek íródott ez a cikk: az írója elmondta, örül az apja boldogságának (???), de azt is elmondta, hogy nem tud neki megbocsájtani. Akkor meg miről kell beszélgetni? Hogy várhat el akármit is haragban egy ember a másiktól? Ha nem tud megbocsájtani, akkor az apa nem sokat tehet, ergo az unokájával sem tudja tartani a kapcsolatot. Én sem tudnék egy olyan emberrel akármit is kezdeni, aki haragot érez irántam. És mégis kinek rossz? Hát kinek másnak, mint annak, aki haragszik, mert nem ad lehetőséget a szeretésre. Az életben minden kétemberes, mondtam már...