Egy döbbenetes történet...

Ott kezdem, hogy a keresztkislányunk műtétre vár, nem műtik meg, mert kevés a hely a kórházban!

Na de lágyéksérv, nem kell mondani, hogy két és fél éves mozgékony kiscsajnál ez milyen veszélyes!

Napok óta hány, jobban van, hány...

2008. novemberben azt mondták, az időpont: 2009.január 21.!

Nos addigra beteg lett újra, addig vigyázni rá!

Szülőknek dolgozni kell menni, stb.

Nem elég, hogy bölcsibe mindenképp vinni kell, de még várni is, persze felelősség, mert kifakadhat és nincs többé, vagy kizáródhat!

Szóval...mire mentünk volna, mert mindenképpen én szerettem volna elvinni kis keresztlánykámat, addigra előző este elkezdtek szaporodni a pöttyök rajt!

Mi azt mondtuk bárányhimlő, és igazunk lett!

Elmentünk a kórházba, elkülönítő meg minden, el sem látták a gyerkőcöt, és még közölték két óra múlva mondanak csak időpontot!

De azért közölték, ugyanaz lesz a felállás:

- reggelre átöltözve

- nem ehet 0.00 órától, se nem ihat

- altatás, műtét és még aznap el kell hagyni a kórházat

Szóval ez a felháborító!

Most várunk, hogy lemenjen a bárányhimlő, és műtét.

Szeretnék ott lenni, mert amikor született, én vittem be a szüleivel, én hoztam haza, és én viszem be és hozom haza most is!

Anyósom egyetlen nagy örömére a sok fiú unoka mellett egyetlen egy kislányzó, és imádjuk. Beceneve a szemünk fényének: "SÜTIKE"