Teáscsészék kavalkádja

Annyiféle tea kapható manapság, hogy megszámolni is sok, és az emberek nagy többsége nem tudja, mi mire jó, milyen hatása van, "mit tud". Én, mint szenvedélyes gyűjtő, eléggé otthon vagyok a teák világában. Ezzel a cikkel szeretném felkelteni mások érdeklődését is a teák iránt.

Alapvetően, ha a gyógyteákat, gyógynövényes teákat nem számoljuk, négyféle teát különböztetünk meg: fekete, zöld, vörös és fehér.

A fekete tea a legelterjedtebb, elég, ha csak azt mondom, Earl Grey, Ceylon, de sorolhatnám még a példákat. Az emberek ezeket a teákat ismerik javarészt, hiszen ezek szinte mindenhol jelen vannak. Szóval, ha csak azt mondjuk: tea, először mindenkinek a csészében gőzölgő fekete, esetleg a citromlétől karamellbarna folyadék jut eszébe.

Ez a teafajta nagyon sok koffeint tartalmaz, több mint kétszer annyit, mint a kávé. Különbség a kettő között, hogy míg a kávé koffeinje azonnal hat, de hatása gyorsan ürül, addig a tea egész napra ellát energiával.

A fekete teát állítólag, a legendák szerint valamikor a középkor végén, az újkor elején lett fedezték fel, amikor még vitorlásokkal szállították a zöld teát. Az egyik hajó viharba került, megsérült, sokkal később jutott el az anyaországba, mint kellett volna. Amikor kibontották az egyik teazsákot, azt tapasztalták, hogy a zöld tea, megrohadt, megfeketedett. Mivel azonban kidobni sajnálták volna a több tonna teát, viszont nem volt kellemetlen szaga, úgy döntöttek, nem baj, hogy megfeketedett, talán jó lesz az. Aztán rájöttek, de milyen jó ám!

A zöld teát már az ősi Kínában is fogyasztották. Napjainkra megfigyelhető, nekem legalábbis saját tapasztalatom, hogy a zöld teára eleinte majdnem mindenkinek az a reakciója, hogy "fúj!", mert ízesítve szinte ihatatlan, amúgy meg mi értelme van? De ha valaki elég sok zöld teát iszik, és nem csak issza, hanem élvezi is, rájön, hogy nagyon kellemes az aromája, legyen az gyárilag ízesített (citromos, mentás, fahéjas) vagy teljesen szűz tea. Koffein tartalma talán még a fekete teáénál is magasabb, vagy ha nem is magasabb, de talán éppen a tőle különböző szárítási eljárás miatt sokkal intenzívebb. Emellett tele van antioxidánsokkal, amik tisztítják a szervezetet, erősítik az immun- és az idegrendszert. Reggeli indításnak, kávé mellé vagy helyett, tökéletesen megfelel egy lendületes, kellemes nap kezdeteként.

A vörös tea, más néven Rooibos a másik, napjainkra elterjedt teafajta. A "tealevelek" leginkább fenyőághoz hasonlítanak, abból is a fekete fenyőéhez, aminek meglehetősen hosszúak a tűlevelei. Koffeint egyáltalán nem tartalmaz, ebből is látszik, hogy nem valódi tea. Jobban mondva nem a köznyelvi teák családjához tartozik. Kereskedelemben többféle "mellékízzel" kaphatóak általában, de kis szerencsével ízesítetlent is kifoghatunk. Az íze meglepő, furcsa, fakéregre hasonlít, de a kellemes ízű fakéregre, mint például a fahéj, de mégsem fahéjas. Javasolt cukrozottan fogyasztani, nagyon jól kiemeli ezt az ízt, de aki cukor nélkül issza a teákat, az is biztosan örömét fogja lelni benne.

A fehér teák nemrég törtek utat a piacon, nagyon sokak számára ismeretlenek. Bevallom, amikor gyűjteni kezdtem a teákat, nekem is gyűjteményem unikumának számítottak. A fehér tea igazából nagyon hasonlít a zöld teákra, egy családból származnak, de mégis más. A másik, ami nagyon különleges, hogy nem a tea leveleket szedik és szárítják, hanem a rügyeket. Koffeint nem tartalmaz, antioxidánsokat annál többet. Jelentős szerepet játszik a sejtmegújításban. A legenda szerint az ősi Kínában ezt tartották az örök élet elixírjének, ezért csak a császárok ihatták, és különleges szertartás volt a szüret is, és a szárítás is. Mindenesetre bizonyított tény, hogy a fehér tea könnyű íze mellett nagyon jó hatással van a szervezetre, fiatalít.

Ez csak röpke betekintés volt a teák nagyon sokszínű, változatos világába.

A lényeg: érdemes odafigyelni, mit veszünk le a polcról, mert ami új, nem biztos, hogy rossz...