Edukáció - iskola ma, és minden, ami ehhez kapcsolódhat (beszélgetés)

[link]

Fontos szerintem.

Bár azért azt nem tartom ördögtől valónak, hogy ha dolga van a gyereknek, azt időben elkezdje..

Mert azért ez később is így lesz..

De alapvetően fontos dologról szól a cikk. Én most kezdem magamnak megengedni néha a hibázást, de nehezen megy..

Értem, persze amit mondasz, én azt a részét tudom.

Csak nem kell ettől annyira félni.

Ma már senki sem csinálja ugyanazt 40 évig, és vannak szakaszok, amikor kényszer van. Ha valaki nagyon akar valamit, úgyis megtalálja a módot, hogy azzal foglalkozzon. Ha meg annyira nincs ilyen, akkor jó eséllyel megszereti, amit csinál, és becsületesen leéli az életét..

Jobbat nem tudok :-))) De ez külföldön is így van, a tanulás ott még többe kerül...

akkor átfogalmazom. Nem az a baj, hogy döntést kell hozniuk, hanem egyáltalán nem biztos, hogy olyasmit választ, amit szeretni is fog, és éveken át csinálni, vagy érdekelni fogja, ahova jelentkezett. Nekem igazából az a bajom ezzel, hogy 23éves vagy 21, Nem tudom pontosan, lehet nappali rendszerű képzésekre jelentkezni, és ha nincs belőle levelező tagozat vagy esti, és nem indít a munkaügyi sem ilyen jellegű tanfolyamot, akkor így járt.

Egyébként így van, ahogy írod, tavaly nyáron volt egy osztálytalálkozóm, kötőipari konfekciós volt a szakmám, ez ma már nem létezik, illetve a 36 emberből, alig 5-6 dolgozik varrónőként, a többi teljesen más területen dolgozik

Ebben azért teljesen nem értek egyet.

Azért 14 évesen már bizony kell döntést hozni. Azt a termékeny életszakaszt kár kihagyni a szakma szempontjából, mint a 15-16-17 éves kor.

Az egy más kérdés, hogy a mai állandóan tanulós világban meglehet, hogy később újabb szakmát fog tanulni, vagy mást fog csinálni, mint a szakmája. De ez akkor is így lenne, ha 25 évesen kéne dönteni.

Szerintem ez azért úgy van, hogy valahonnan el kell indulni, mert ha nem, akkor azt sem fogom tudni, hogy mit miért nem akarok.

Én is szakközepes voltam, idegenforgalmis. A szakmában kevesen maradtak az osztályból, a legtöbben továbbtanultak, vannak közgazdászok, jogászok, még írónő is, sőt még két mérnök is. (az egyik én). Ezzel együtt csak pozitívumként tudta mindenki emlegetni, hogy anno 15 évesen már konyhán kellett dolgoznunk, később meg utazási irodában, vagy éppen kint a terepen vezetni. Nagy különbség volt köztünk, meg egy sima gimnazista között, akik még egy csekket sem tudtak feladni, közülünk meg a legszerényebb is bármit elintézett, ahova letettek, ott állták meg a helyünket.

Szerintem valami szakma, a "töri-magyar-matek" világán túl is kell valami a gyerekeknek, már fiatal kortól is. Akkor is, ha végül nem az lesz a szakmája. Maga munka, a helytállás tanulása kell.

Ezt egyébként pont Waldorfék is felismerték, alkalmazzák. (meg más alternatív pedagógiák is)

Az más kérdés, hogy ezt is jól kell csinálni, mármint a szakma tanítását. Nem annyira az az érdekes, hogy mit tanulunk, hanem az, hogy tanulni, érdeklődni megtanulunk-e. Mert ha igen, utána bármikor dönthetünk úgy, hogy nem ezt, hanem amazt tanuljuk ki, kezdünk bele.

Nem tudom, hány generáció kellene ahhoz, hogy ez a beidegződés enyhüljön.

Mert még a mi gyerekeink is ebbe nőnek bele sajna.

Olyan, mintha a világnak, az életnek semmi köze nem lenne az iskolához. Ott más szabályok szerint lehet boldogulni. Ok, csak akkor kár elvennie 20 évet egy ember életéből..

Másik aspektusa ugyanennek:

Januárban kezdtem újratanulni vezetni. Volt jogsim 10 éve, de semennyit sem vezettem. No lényeg, hogy már 2 hónapja megyek sokat egyedül is, de sokat az oktatómmal is, mert jóban vagyunk, és jót tesz, hogy még fényesíti a "tudásomat". Sokat beszélgetünk az emberekről akiket tanít.

Azt szűrtem le, hogy az egész ország beteg önértékelésű.

Ez egyik véglet, az én mindent tudok típus. Persze nem tud semmit. Ezt nem is ragoznám..

A másik meg a súlyos önbizalomhiányos fajta. Ezeknek nagyobb része lány, vagy nő, de van fiú is. Van fiatal, (kicsit én is ilyen voltam), aki már egy normál hangú, határozott felszólítástól, kéréstől sírós hangon feleltem/felelt, hogy jaj ne szidjál, ne kiabáljál velem....

És nem egy, dögivel. Mondom, én is ilyen voltam, igazából amit mond az oktatóm, hogy ő már rég nem autós oktató, sokkal inkább pszichológus.

A pedálokat "nyomkodni" előbb-utóbb mindenki megtanulja, de ami a lelkekben van seb, azt nagyon nehéz kitörölni. Ilyenek még az eddig leszólt, vagy vezetni nem engedett idősödő hölgyek, akiknek valami történt a férjükkel, és most meg KELL vezetni.

Az jutott eszembe, hogy ez mennyire összefügg ezzel az iskolás témával, mert már innen hozzuk ezeket az egészségtelen beidegződéseket. És ezért veszélyes ez, mert SOHA nem lehet ezeket levetkőzni, és nagyon kihat a felnőtt életre.

Amik eszembe jutottak:

Mondja a lányom, hogy tegnap egész nap a kompetencia mérésre gyakoroltak...

Ezek tényleg ilyen hülyék????????????

Azért, mert "rosszak" voltak ezek az eredmények, ezért előveszik a régi "jó" módszert, és előre begyakoroltatják a dolgokat, és még mindig nem értik, hogy ez pont azért van, hogy ne a "begyakoroltat", hanem a TÉNYLEGES MEGMARADT TUDÁST mérjék..

Van, amit meg kell tanulni, van, amit gyakorolni kell.

De nagyon ki kéne már végre abból nőni, hogy egy egyszeri "jó" eredmény érdekében felpumpálunk valamit, aztán meg pukkan..

Ezt tényleg nem látják a "tanárok", vagy csak annyira nagy a nyomás????

Szerintem azt hiszik politikusaink, hogy az elmélyültebb, lassabb, differenciáltabb tudás, az ellentétes a kemény munkával, a szükséges dolgok fejből tudásával, és a "munkaképességgel".

"kompetenciatesztre gyakoroltunk..."

hja, hát meg is mondta több tanítónéni már, hogy nem megfelelő a hozzáállásom az iskolához :)

de amikor a csiga puhatestű mondtatban lemelléknevezi valaki a puhatestűt... meg a kerekítés szabályai nem számítanak a "becslésben"... meg sorolhatnám, hát nehéz máshogy hozzáállnom ...

de már csak 3 hónap. a lánykámnak meg remélem kitart a szerencséje, és következő két évre is okos tanítónéniket kap, mint első két éven.

:-(

De azért Te be is vonzod ezeket az alternatív lelkeddel.. :-))

fú, volt nálunknyílt nap. A lányom elkapott valami hányósat, így nem ment (jobban lett hamar, de nem mertem suliba küldeni) de a fiam volt aznap. Bement egy barátunk, mert így én nem tudtam, férj ugye dolgozik ő nem tud csak úgy eljönni.

háááttt... kész... tartott magyarórát a tanár, de az egész no komment. persze hogy gond van a fiammal, amikor olyan marhaságokat mond a tanár, hogy ihaj. konkrétan a tanár nincs tisztában az alapszófajok fogalmával és használatával. állítólag párszor még a szülők is felhördültek. A fogalmazás neki az 4. ben, hogy 5 mondat!!! borzalom... ok mindezt tudtuk, de így direktben látni. Nem csoda, hogy a fele osztállyal nem ön ki, akik amúgy olvasnak, tanulnak máshol is, és akkor bemennek a suliba, és baromsgokat bezsél a tanár. az önérzetesebbje, szól, hogy de tanítónéni, mi máshogy tudjuk... puff, karó ...

sírvaröhögős..é. a diri magyarázata az ilyenre, rossz napja van a tanítónak... igen, egész évben minden nap...

hja, és ilyeneket mindig nem szabad éeírni a neten, mert evvel a tanárokat szidom. de én nem a tanárokat szidom, ezt az egy tanárt jelen esetben, és nem is szidom, csak nem értem hogy a fenében dolgozhat....

de ovi csak május 30 ig kötelező, nem? az már csak 3 hónap.

nekünk is azért 3 hónap a suli csak, mert lehet hogy utazunk, és akkor az utolsó heteket lecsípjük.

oh, azok a "szép" játszótéri idők... Amikor odajött hozzám két anyuka, hogy mi baja a gyerekemnek, mert az övék már rég elfáradt, az enyém ugye tudom, hogy egész biztos beteg, hogy még bírja szuflával.... na, kész :D néztem rájuk, aztán tök komolyan megkérdezték orvos látta e már

elképesztő okoskodók vannak..

Az ovi nálunk is visszaszámlálós, mert valahogy már nagyon nem kívánja...

Már csak 3,5 hónap!!

Voltunk az előkészítőn ebben a suliban. Nagyon ügyes volt a fiacskám, senki nem gondolta, hogy ő gyp-ből jött, sőt, szinte tényleg a legjobb volt. Egy páran nem is mertek bemenni, volt, aki sírva jött ki. Ő meg a kis ingjében, nyakkendőjében, szemüvegével szépen csinálta a dolgát..

Olyan jó volt látni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ő erre teljesen érett, csak mégis egy kicsit gonosz kielégülés, amikor látom, hogy aki eddig látványosan lenézett a játszón a hisztis csürhém miatt, annak a gyereke be se ment a terembe...

De volt egy anyuka, akinek szintén nem ment be a gyereke. Odamentem hozzá, hogy mindig olyan félénk-e a gyereke, mert ha később gondja lenne, hívjon fel, tudok másféle iskolákat is a környéken, vagy akár nem a környéken. Kicsit beszélgettünk, a végén elsírta magát, hogy de jó, hogy valaki végre nem szemétkedve ment oda hozzá, és végre megértik.. Cseréltünk számot, meg mailt, szegényre még sok vár. Eddig nincs diagnózisuk, de olyan ADHD gyanús a gyerek, de lehet, nem is pont az, mert "nagyon rossz", "agresszív". Itt most az látszott, hogy nem mert bemenni a termekbe, és szorongott. Ilyenkor tényleg facsarog a szívem, hogy nincs sehova fordulni segítségért, és mindenki téged néz, és elkullogsz, mint a vert hadak.. Remélem, tudok majd neki segíteni.

Sziasztok.

Én elkezdtem készülni a fiammal a felsőre. Szerencsére itt a felsőben tiszta lappal kezdenek. Főleg az ő tanítóját nem veszik komolyan a felsős tanárok. Így most azon "dolgozunk" hogy ne vigyen magával semmit az alsóból. A tanár morog, de hát tanított volna, akkor más lenne a szitu. így vicces az egész. de már csak 3 hónap :)

a reál humán sulit, nem tantárgyi bontásban értettem :) Hanem igenis van egy alapgondolkodásmód, és ez bizony már az ovisoknál előjön, vagy akár bölcsiben.

Mi meg erőszakoljuk sokszor a gyerekeket, és próbáljuk átformálni őket, mert nem fogadjuk el, hogy többféle megközelítés létezik.

persze vannak kivételek, akik mindkét megközelítéssel boldogulnak. de nekik olyan szabadság adatott, amit a jelenlegi iskolarendszer se tud szétverni. Viszont amúgy nagyon nem mindegy, hayjuk e a természetes logikáját gondolkodásmódját a gyerekeknek szárnyalni. persze mindennel minden összefügg, de mégis az alapok írás olvasás, számolás, sokkal egyszerűbb lenne, a diszek java elfelejthető ha nem erőszakot akarnánk tenni, a fiatalok alapbeállítottságán, hanem támogatnánk őket, és abból kiindulva fedezhetnék fel a világot. Végül mindkét út végén ott az egész világ, a humán és a reál is, csak más a kiindulási pont.

Illetve pl egy csomó autista hirtelen nem is lenne az, meg széles spektrum, meg asperger...

ersze mindenzeket szerintem a kiscsoportos, 12-15 fő teljesen vegyes csoport is tudná. ott meg tökmindegy humán reál, hiszen van idő fiygelni egymásra, és toleránsnak lenni.

szóval szerintem több járható út lenne az oktatásban, és a világ példái azt is mutatják, tényleg több út van... csak mi (igen mi) mindent elutasítjuk idehaza. mutogatunk még mária teréziára is, csak ne kelljen semmit tenni se a máért, se a jövőért. csak ne kelljen felelősséget vállalni a ost fiataljaiért gyerekeiért.

ne is mond, nekem volt egyszer egy olyan botor gondolatom, hogy majd matek rajz tanárit elvégzem. Tök jó lesz az nekem. Tanítani szeretek, matek rajz, mindkettő hobbim is volt... ééééssss.... rá kellett jönnöm, hogy ilyen szakpárt nem indítanak!!! (azóta lehet van, akkor csak posztgrad képzésben volt) naaa, remek. pedig sok helyen szorosan összefügg a kettő.

Vagy a matek-nyelvtan is sokkal sokkal szorosabban összefügg, mint gondolnák sokan.

egyszerűen a képzés maga olyan vállalhatatlan, hogy csak az lesz végül tanító tanár, akinek extra rezisztenciája van agymosás ellen.

Igen.

Vagy egy modulrendszer is megoldás lehetne.

De valóban a szabadság, a jó érelemben vett ésszerű szabadság hiányzik.

A humán-reál dologgal is vigyázni, kell, mert sokszor azok a "modulok" függnek az agyban össze, amiket nem is gondolunk, és nem annyira triviálisak.

De a mostani rendszer vigyáz, nehogy ez felszínre kerüljön..

Gondolok itt a matematika-zene-rajz jellegű összefüggésekre. Sőt, ismerek olyat, akinél a matematika-versírás függ össze. Enyhén aspi gyerek, és minden versformában képes jó minőségű verseket írni, és így kifejezni az őt körülvevő érzelmeket. Egyébként meg inkább "reálnak" mondanánk..

A képzőművészet meg 95%-ban inkább mérnöki lét, mint bedrogozott művészet...

Szóval ezzel csak annyit, hogy ezért lenne jó, hogy nagyobb legyen a szabadság.

Tegnap a körzeti sulinkban voltam nyílt napon. Suliba nem szívesen vinném oda a gyereket (matekórán kint volt a stopper, ettől megürültem), viszont itt van művészeti alapoktatás is. Ezért arra gondoltam, hogy maradna suliban a logopédiaiban, és két délután meg jönnénk át művészeti képzésre. Ebben az tetszett, hogy nem "rajzolgatás", hanem van benne tervezés és műhelymunka, és nagyon sok csapat-tevékenység, sőt még mozgás is. A kissrácom meg úgyis nagyon szereti az apjával a kellékkészítést csinálni, hát itt lehet ehhez alapokat kapni. Nincs messze a kettő helyileg, de hát azért nyilván össze kell majd hangolni.

szerintem nem is a fiú lány, hanem a már lazább, rendszerű, reál-humán sulikat kéne visszahozni. Oda beilleszkednek a fiúk közül kilógó lányok, meg a lányok közül kilógó fiúk általában. MEg egyáltalán, sokféle suli kéne, és akkor midnenki jobban megtalálhatná a helyét. Vagy a másik verzió, a legyen egyféle, de akkor személyreszabottabb jóval, mint ahogy pl a finnek , vagy a koreaiak csinálják alsóban.

Jelenleg egy mindenkit kinyíró rendszer van, amit egy kifogás, és felelősséghárítás halomra építkező tanári gárda bőszen gerjeszt tovább... És szerintem nagyon kevés a kivétel. ijesztően kevés.

Én nem is arra gondoltam, hogy mi nők. Az nem is kérdés.. Hanem már úgy általában. Jön jólöltözött, kicsit feminin apuka a játszótérre, és nyávogós hangon közli a fiacskájával, hogy jaj, ne bántsd drágám, nem szabad, olyan csúnya dolog...

Csúnya kimondani, de valahogy én jobban bírom macsó apukát a kicsit verekedős gyerekével. Vigyen el a fene, én így érzem természetesnek. No nem a feneketlen erőszakról beszélek, ne magyarázza senki félre..

Azt meg már sokszor leírtam, hogy meggyőződésem, hogy ezt a régiek tudták, nem azért voltak fiú meg lány iskolák, osztályok, mert a dugástól féltették őket. Legalábbis elsősorban nem azért.. Hanem mert tudták, hogy nem várható ugyanaz egy 9 éves lány társaságtól, mint egy fiútól. És még korábban, falun is az volt jellemző, hogy szétszedték serdülő korban a fiúkat és lányokat, és utána az idősebb fiúkat "rakták össze" a 2-vel, hárommal fiatalabb lányokkal. Mert tudták, hogy ez így normális, a hasonló korú fiúhoz nem a hasonló korú lány való.

Persze kivételek mindig vannak, de nem belőlük kell kiindulni.

Teljesen igazad van.

En 4 eves koraig egyedul neveltem a fiamat (anyamnal, na az is meger egy miset), aztan jott a parom.

Teljesen mas! El sem tudom mondani mennyire!

Mondjuk o teljesen mas szemelyisegu ember mint en, de hogy a gyereknek mekkora hasznara van, hogy nem csak anya tutujgatja, hanem ott egy ferfi, az leirhatatlan!

Hát én nem lánynak nevelem. Meg az apja se egy feminim pasi :)

Amikor megszuletett azt mondtam ha kerdeztek igazi lovagnak neveljuk majd, es valaki majd hercegnő lehet mellette :) eddig jól haladunk, az udvariassagat stb azt ertekelik is. De ennyi. Tenyleg hogy mondod nem tud a sok egyedulallo no mit kezdeni a fiukkal.

A kislanyom osztalyaban ketszer annyi fiu van mint lany. Na naluk lehet rohangaszni. Nincs is gond. Szerencsere igy ott nyugi van.