E betű mentes kaják (beszélgetés)

szerintem, ha valamiben nem káros E van, akkor oda merik írni zárójelben, hogy mi az. pár terméken láttam ilyet.

amúgy a legkönnyebben így kerülhető el: házi kenyeret sütsz, nem eszek felvágottat (ha kell valami húsféle a szendvicsre, simán lehet sütni valami húst, ami hidegen is finom), és ha már mindenképpen kell valami feldolgozott élelmiszert venni, akkor mindig elolvasod az összetevőket. ha gyanús E van a listán, mehet vissza a polcra. én nem tudom fejből, melyik e-k károsak, de nem is veszek olyan terméket, amiben van, olyat sem, ami hidrogénezett növényi zsírt, módosított keményítőt, meg hasonló furcsaságokat tartalmaz. mondjuk, vagyis elsősorban a biopultnál nézek körül ;)

Megnéztem .Az ártatlanok között simán találtam amit a gyerekeim nem ehetne.

Levontam a tanulságot.Hiába természetes és ártalmatlan ha a szervezet allergén anyagként kezeli,mert ezálltal súlyos tünetek/betegségek alakulnak ki.

[link]

itt felsorolja, hogy melyek az ártatlan E betüs anyagok, ha kiváncsi rá valaki

A rák "receptje" tehát a következő - fő - összetevőkből áll:

1. Stressz.

2. Egyéni érdekek érvényesítésére való készség hiánya.

3. Nem megfelelő tudatalatti program.

4. Savas szervezet - amely gyakran helytelen táplálkozási szokásokhoz köthető.

Továbbá:

A harmadik összetevő a nem megfelelő tudatalatti programcsomag. Ez úgy működik, és úgy irányítja az ember életét, mint a repülőgépekbe beépített robotpilóta. Gyakran előfordul, hogy egyik másik „rossz” program az életünket újra és újra nehéz kerülőutak irányába tereli. Különösen jól észrevehető ez olyankor, amikor tudatosan megtervezünk, megszervezünk valamit, jó szándékkal, pozitív hozzáállással indulunk neki, és az eredmény ennek ellenére messze elmarad az elvárásainktól.

Az ilyen kudarcélmények - főleg ha sorozatban érnek bennünket - egy idő után még a próbálkozástól is elvehetik a kedvünket. Marad a csendes beletörődés a betegségbe, a rossz házasságba, a csekély reményekkel kecsegtető anyagi helyzetbe, és az öröm nélküli, kötelességszerűen végzett munkába.

Pedig mindennek nem kell így lennie. Az ember - minden ember, tehát Ön is, kedves olvasó - olyan erőtartalékokkal rendelkezik, amelyek rendbe hozhatják mindazt, amivel ma elégedetlen.

A rák receptjének negyedik összetevője a savas szervezet.

Kutatások végtelen sora támasztja alá a tényt, hogy daganatos megbetegedés csak és kizárólag elsavasodott fizikai testben keletkezik. Általános szabályként azt lehet mondani, hogy a zöldségek és gyümölcsök lúgosító hatásúak, míg a fehérlisztből készült termékek, húsok, a kávé, a cigaretta savasítanak. Nagyon fontos a lúgos és savas élelmiszerek fogyasztásának aránya, ezért nem térek ki a részletekre, hiszen a savas szervezet bázikussá tételéről bőven áll szakirodalom a rendelkezésünkre.

Ezt mindenképp bemásolom, mert nagyon érdekes, ha a megelőzésről beszélünk:

A lista következő összetevője - és ez megint olyan faktor, amelyet nagyon sokszor említ a szakirodalom, de szerintem nem tulajdonítanak neki kellő fontosságot - az egyéni érdekek érvényesítésére való készség vagy képesség hiánya.

A daganatos betegeknél ez a tulajdonság oly nagy gyakorisággal figyelhető meg, hogy szinte érthetetlennek tűnik, miért nem helyeznek erre nagyobb hangsúlyt a gyógyítás során. Gyakran hangoztatott tétel, hogy "mindig a jó emberek kapnak rákot". De ki a jó ember, ki számít jó embernek, ha azt a környezet szemszögéből vizsgáljuk? Nyilván az, aki a saját érdekeit, vágyait, álmait rendszeresen háttérbe szorítja, és előnyben részesíti a környezetében élők kívánságait, rendületlenül segít, dolgozik, képességeihez mérten másokért mindent megtesz. Ő maga "ráér", várhat, hiszen az nem olyan fontos. Ugyanakkor az ilyen ember - akár tudatában van, akár nincs - mélyen belül elégedetlen az életével, hiszen nyilvánvaló, hogy neki is vannak vágyai, neki is vannak álmai, ő is szeretné kivenni részét az életből. A segítőkészség, a mások élete iránti elkötelezettség azonban erősebbnek bizonyul, és a saját igényeinek a kielégítése oly mértékben szorulhat háttérbe, hogy egyikük-másikuk már meg sem tudja fogalmazni, mire is vágyik, mit is szeretne, ha szabadon tehetné. Az is gyakran előfordul, hogy ezt a szabadságot az ég világán semmi nem korlátozná, de a sokévi "önfeláldozó" munka olyan tudatalatti programot alakít ki az egyénben, amely program nem teszi lehetővé a változást. Hiszen "mit szólnának hozzá?" a gyerekek, a szülők, a rokonok, ha egyik napról a másikra nem a szolgálatkész, segítőkész családtag állna előttük, hanem egy olyan valaki, aki saját magára is gondolni mer, a saját vágyait is valóra szeretné váltani? A korlátok - mint minden esetben - itt is gondolati és érzelmi szálakból alakulnak ki.

Joghurtoskenyér!

Hozzávalók:50dkg finomliszt, 1.5dl joghurt, 1.5dl víz,3dkg cukor, 1.5dkg só, 7g szárított élesztő vagy 2.5 dkg élesztő, 0.3dl olaj, 1.3dkg sikér(reform bóltokban kapható,én kihagyom belőle),késhegynyi citromsav(én ezt is kiszoktam hagyni),csipet cukor.

Ha kenyérsütőgépben készíted akkor a szokásos módon teszed bele a hozzávalókat(alul folyékonyak,majd liszt végül az élesztő).Francia programon süsd(ez a leghosszab idejű kelesztő progis) ,színét úgy állítsd ahogy szeretitek(álltalában medium-félbarna).

Sütőben:

Legyen minden hozzávaló szobahőmérsékletű.Az élesztőt a vízben cukorral felfuttatod(tejet is használhatsz víz helyett).A lisztet mély tálba szitálod a közepébe öntöd a joghurtot,olajat, sót,felfuttatott élesztőt(sikért citromsavat).Addig dagasszuk-gyúrjuk-gyömöszöljük,amíg lyukacsos-hólyagos nem lesz.Persze ha úgy érzed nagyon kemény ,nem bírsz vele bánni tehetsz még hozzá kis folyadékot.Lisztezett deszkán cipó alakúra formázod majd egy edénnyel letakarva meleg helyen jó 1-1.5 órát keleszted.Sütöt 180-200 fokra melegíted(légkeveréses 175-185).A megkellt cipó tetejét levizezed és szép pirosra sütöd.Ha megsült rácsra teszed,hagyod kihűlni.

H amár a rákról beszélgetünk egy cikket másolnék be: A daganatos tüneteket produkáló beteg rendszerint kiutat keres egy nehéz helyzetből, A háttérben tehát ott van a stressz. Általában nem alkalmi, rövid ideig tartó, gyorsan múló stresszhelyzetekről van szó, hanem egy olyan élethelyzetről - lehet ez családi, munkahelyi, párkapcsolati - amelynek szinte minden pillanata feszültséggel jár. Olyan helyzet, amelynek a pusztán gondolati felidézése is belső feszültséget eredményez, és a benne élő rendszerint nem látja, nem találja a kiutat. Az ilyen helyzet depresszióhoz, kétségbeeséshez vezet, amelyet csak erősít a reménytelenség és a tehetetlenség érzése. Persze mindenki, aki ilyen helyzetben találja magát, keresi a kiutat, és bizony előfordul, hogy kiútként elfogadható alternatívának találja a súlyos betegséget és a halált. Valójában a nehéz helyzetbe jutott ember nem akar beteg lenni, és meghalni sem akar, de mindenképp változtatni szeretne a számára elviselhetetlen körülményeken. Csak épp nem tudja, mit kellene tennie. Sajnos a tanult minták, a társadalmi elvárások és a változástól való félelmei, saját beidegződéseinek korlátai olyan belső akadályokat jelentenek, amelyeknek leküzdésére vagy felszámolására nem rendelkezik megfelelő eszköztárral.

Köztudott, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, amely egy idő után nem képes ellátni a feladatát. Úgy nevezett "rákos sejtek" vagy hibás sejtek minden szervben, minden pillanatban keletkeznek. Ezek a sejtek, ahogy mondani szokták, "gyengék és buták", ezért az erős és jól működő immunrendszer könnyen kiszűri és eltávolítja őket. Ma már a daganatos betegségek kezelésében is egyre fontosabbnak tartják az immunrendszer erősítését, szemben az olyan terápiákkal, amelyek az immunrendszert gyengítik. A stressz azonban az immunrendszert gyengíti, tehát mindenképp egyike azon faktoroknak, amelyek a rák receptjéhez szükségesek.

Látom csak rád maradt a feladat amit szerettél vólna mástól olvasni!

Köszönöm,nekem hasznos olvasmány.Köszi a linkeket is.

Mindjárt írok egy számomra bevált kenyér recit.

Ajánlom figyelmetekbe a következő linkeket:

[link]

[link]

Mi az élelmiszer-adalékanyag?

A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-89/107 számú előírása szerint élelmiszer-adalékanyag minden olyan, tápértékkel rendelkező vagy nem rendelkező anyag, amely

* rendszerint nem kerül fogyasztásra élelmiszerként,

* rendszerint nem jellemző összetevője az élelmiszernek,

* az élelmiszerek előállításakor vagy kezelésekor (többek között elkészítésekor, csomagolásakor, tárolásakor, letöltésekor stb.),

* technológiai vagy érzékszervi javítási célból

* szándékosan adják az élelmiszerekhez

* önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik illetve válhat.

Egy adott összetevőt tehát alapvetően akkor sorolnak az adalékanyagok közé, ha az anyag elsősorban technológiai okokból kerül felhasználásra. Az aromák, a vitaminok, illetve más természetes vagy természetazonos anyagok azonban, amelyeket az élelmiszer tápértékének, illatának vagy ízének megváltoztatása céljából alkalmaznak, az összetevők közé tartoznak.

A határok nem élesek; a besorolásnál a felhasznált mennyiség mellett elsősorban az anyag élelmiszerben való alkalmazásának célja a döntő: az aszkorbinsav például akkor tekinthető élelmiszer-adalékanyagnak, ha antioxidánsként kerül felhasználásra, és a végtermékben vitaminként nem fejti ki hatását. Ha azonban azért alkalmazzák, hogy növeljék a termék vitamintartalmát, az aszkorbinsav összetevőnek számít. Ez az összetétel-listán is látható: adalékanyagként az aszkorbinsavat az „antioxidáns E 330“ vagy az „antioxidáns aszkorbinsav“ megjelöléssel kell feltüntetni; összetevőként elegendő az „aszkorbinsav“ vagy a „C-vitamin“ megjelölés.

A növényvédő szerek és az úgynevezett technológiai segédanyagok nem számítanak összetevőnek.

Technológiai segédanyagoknak azon anyagokat nevezzük, amelyeket

* rendszerint nem élelmiszer-összetevőként fogyasztunk el, de

* technológiai célokból

* tudatosan alkalmazzák a feldolgozás során,

* és amelyekből a végtermékben nem szándékos, de technikailag elkerülhetetlen maradékok, ill. bomlástermékek vagy reakciótermékek maradnak vissza, az egészségre nem káros mennyiségben,

* amelyek azonban ekkor már nem fejtenek ki technológiai hatást.

Egy adott összetevőt tehát elsősorban nem tulajdonságai miatt, hanem felhasználási módja alapján sorolnak a technológiai segédanyagok közé. Ezért könnyen előfordulhat, hogy egy anyag az alkalmazás módjától függően egyszer technológiai segédanyagnak, máskor élelmiszer-adalékanyagnak számít, és ennek megfelelően kerül jelölésre. A technológiai segédanyagok közé tartoznak többek között az extrakciós oldószerek, egyes enzimek, a csírátlanítószerek, valamint a sütőformától való elválasztást, a derítést és a szűrést segítő anyagok. Az élelmiszer összetétel-listáján ezeket nem kell feltüntetni.

Az adalékanyagok alkalmazásának számos oka van. Többek között abból a célból használják, hogy megőrizzék vagy javítsák a termékek eltarthatóságát, állagát, tápértékét, élvezeti értékét vagy emészthetőségét. Némelyik adalékanyag, például az ömlesztősók és az emulgátorok nélkül egyes élelmiszerek egyáltalán nem állíthatók elő, más anyagok, például a lisztkezelőszerek vagy a csomósodást gátlók megkönnyítik a termékek előállítását, megint mások, például a színezékek és az ízfokozók a fogyasztók megnyerésére szolgálnak.

Mielőtt egy élelmiszer-adalékanyagot az Európai Unióban alkalmaznának, egy speciális engedélyeztetési eljárás során bizonyítani kell, hogy az anyag

* a fogyasztók egészségét nem veszélyezteti,

* alkalmazása technológiailag szükséges,

* alkalmazása nem vezet a fogyasztó megtévesztéséhez.

Valamennyi, az EK-ban engedélyezett adalékanyag egy E-számot kap. Ez az a kód, amelynek segítségével egy adott adalékanyag az országok hivatalos nyelvétől függetlenül egyértelműen azonosít. Emellett az E-szám azt is tanúsítja, hogy az anyag a felhasználás körülményei között bizonyítottan ártalmatlan az egészségre, technológiailag szükséges, és megfelel bizonyos tisztasági követelményeknek. Ha egy adalékanyagtól megvonják a felhasználási engedélyt, elveszíti E-számát. Ezt a számot többé nem adják ki.

Az élelmiszer-adalékanyagok jelölésére szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a többi összetevőre. Az, hogy melyik adalékanyagot hogyan kell jelölni, attól függ, hogy az adott termék csomagoltan vagy csomagolás nélkül kerül eladásra. Míg a csomagolt élelmiszerek esetében alapvetően minden összetevőt fel kell tüntetni, a csomagolás nélkül árult termékeknél csak bizonyos adalékanyag-csoportok alkalmazásáról kell tájékoztatni a vásárlókat.

Az élelmiszer-adalékanyagok csoportjai:

• Antioxidánsok: megakadályozzák az oxigén okozta minőségromlást

• Bevonóanyagok: benntartják a nedvességet

• Csomagológázok : csíramentes légkört biztosítanak

• Csomósodást gátlók: megakadályozzák az összeragadást és a csomósodást

• Emulgátorok: elősegítik a víz és olajfázis keveredését

• Édesítőszerek: cukor nélkül édesítenek

• Habképző anyagok: benntartják a levegőt a habokban

• Habstabilizátorok: megakadályozzák a hab összeesését

• Hajtógázok ... flakonos habkészítményekhez használatosak

• Hordozóanyagok: egyengetik más anyagok útját

• Ízfokozók: felerősítik az élelmiszerek ízét

• Kelátképzők: megkötik a fémionokat

• Lisztkezelőszerek: könnyebben gyúrhatóvá teszik a tésztákat

• Módosított keményítők: stabilizálnak, sűrítenek

• Nedvesítőszerek: megvédik az élelmiszert a kiszáradástól

• Ömlesztősók: lehetővé teszik az ömlesztett sajtok előállítását

• Savanyítószerek: ízt és eltarthatóságot biztosítanak

• Savanyúságot szabályzók: megőrzik vagy kialakítják a savszintet

• Stabilizátorok: megőrzik az élelmiszer színét és szerkezetét

• Sütőszerek: levegőssé teszik a tésztát

• Sűrítőanyagok: besűrítik az élelmiszereket

• Szilárdítóanyagok: megőrzik az élelmiszer természetes szerkezetét

• Színezékek: megszínezik az élelmiszereket

• Tartósítószerek: gátolják a mikroorganizmusok működését

• Töltőanyagok: energia nélkül biztosítanak tömeget

• Zselésítők: megszilárdítják, kocsonyásítják a folyadékokat

Engedélyezés

Az élelmiszerek különféle összetevői között az adalékanyagok különleges szerepet játszanak: míg a többi összetevőt – ha a törvény másképp nem rendelkezik – alapvetően korlátozás nélkül lehet alkalmazni, az adalékanyagok esetében az úgynevezett „engedélyelv“ érvényesül: használatuk alapvetően tilos; csak akkor alkalmazhatók, ha egy jogszabály ezt kimondottan engedélyezi. A törvényalkotó határozza tehát meg, hogy milyen anyagok milyen feltételek mellett milyen élelmiszerek előállításához használhatók adalékanyagként. Egy adalékanyag engedélyezésekor mindig biztosítani kell, hogy a fogyasztót semmilyen egészségügyi veszély ne fenyegesse, és védve legyen a megtévesztés okozta anyagi károktól is.

Az élelmiszer-adalékanyagok használatáról túlnyomórészt összeurópai jogszabályok rendelkeznek: az adalékanyagok engedélyezésének szabályai például az Európai Unió valamennyi tagállamában érvényesek. Az engedélyezések közvetlenül valamennyi államban érvénybe lépnek, ha pedig egy anyagtól megvonják az engedélyt, ez is közvetlenül minden uniós államra érvényes. Ugyanakkor a már engedélyezett adalékanyagok használatát más jogforrások, például az EU Ökorendelete szűkebb keretek közé szoríthatja. Előfordul egyes iparágak és vállalatok önkorlátozása is, ezért elmondható, hogy nem minden engedélyezett adalékanyag kerül ténylegesen alkalmazásra.

Az adalékanyagokra vonatkozó európai irányelv (89/107/EGK irányelv) meghatározza, hogy milyen feltételekkel engedélyezhető egy anyag élelmiszer-adalékanyagként. Eszerint

„Élelmiszer-adalékanyagokat csak abban az esetben lehet engedélyezni,

* ha alkalmazásának szükségessége technológiailag megfelelően igazolható, és a kívánt cél más, gazdaságosan és technikailag megvalósítható módszerrel nem érhető el;

* ha az anyag, amennyire a rendelkezésre álló adatok alapján ezt meg lehet ítélni, a javasolt mennyiségben nem káros a fogyasztó egészségére;

* ha alkalmazása nem szolgál a fogyasztó félrevezetésére.“

Az adalékanyagok engedélyezésének további feltétele az Európai Unióban kötelező tisztasági követelmények teljesülése. Egy anyag csak akkor alkalmazható élelmiszerekben, ha bizonyíthatóan „élelmiszer- minőségű“.

Az adalékanyagokat csak akkor lehet engedélyezni, ha független nemzetközi szakértői bizottságok is megállapították, hogy alkalmazásuk veszélytelen. A döntést a következő bizottságok hozzák:

* az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) és a Világegészségügyi Szervezetnek (WHO) közös Élelmiszer-Adalékanyag Szakértő Bizottsága (Joint Expert Committee on Food Additives, JECFA)

* az Európai Bizottság Élelmiszertudományi Bizottsága (Scientific Committee on Food, SCF), mely 2002-től beolvadt az

* Európai Unió Élelmiszerbiztonsági Hatóságába (European Food Safety Authority, EFSA).

Az engedélyezési eljárás során tehát a pályázóknak bizonyítaniuk kell, hogy

* az adott anyag egészségre ártalmatlan,

* technológiailag szükséges

* és nem szolgál a fogyasztók megtévesztésére és félrevezetésére.

Annak vizsgálata, hogy az adott anyag technológiailag szükséges-e, valamint annak eldöntése, hogy biztosított-e a fogyasztók védelme a megtévesztés ellen, természetesen alapos (szisztematikus) mérlegelést tesz szükségessé, míg az anyag egészségügyi hatásainak megítélése számos megismételhető, mérhető vizsgálati eredményen alapulhat. Az engedélyezéseket ezért mindig történeti összefüggéseiben kell vizsgálni. A már engedélyezett adalékanyagok engedélye sem végleges; az engedély felülvizsgálatát indokolhatják az anyag egészségkárosító hatására utaló jelek ill. az ezek alapján lefolytatott vizsgálatok, de az iparban alkalmazott módszerek időközbeni megváltozása is. A múltban ezért számos adalékanyagtól vonták meg az engedélyt, illetve többször határoztak meg új ADI-értékeket (Acceptable Daily Intake magyarul: megengedhető napi bevitel) és ennek alapján új mennyiségi korlátozásokat vezettek be.

Az engedélyezési eljárás keretében nem csak magát az anyagot, hanem tervezett alkalmazásait is megvizsgálják. Így egyrészt számításba tudják venni a különböző fogyasztási szokásokat, valamint az anyagnak más élelmiszer-összetevőkkel való kölcsönhatásait is, másrészt ez az eljárás megfelel annak az alapelvnek, hogy az adalékanyagok csak kivételes esetekben, és nem rendszeresen kerülnek alkalmazásra. Ennek az alapelvnek megfelelően igen kevés olyan adalékanyag létezik, amely kivétel nélkül valamennyi élelmiszerben felhasználható; a legtöbbjük csupán bizonyos, pontosan meghatározott élelmiszereknél alkalmazható. A csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt termékek esetében külön szabályok vannak érvényben.

Emellett a törvényalkotó szándéka szerint számos élelmiszer egyáltalán nem állítható elő adalékanyagokkal. Ezek közé tartoznak az úgynevezett feldolgozatlan (nyers) élelmiszerek, tehát azon termékek, melyeket csupán tisztítással, szétvágással, hámozással vagy hasonló módon, kizárólag fizikailag készítenek elő a fogyasztó számára, minden egyéb tekintetben változatlanok: ilyen például a tisztított, hámozott friss zöldség és gyümölcs, vagy a nyers hús. Szintén nem adható adalékanyag többek között a mézhez, a tejhez és a száraztésztákhoz.

Az engedélyezési eljárás során azt is figyelembe veszik, hogy a legtöbb élelmiszer különböző összetevőkből áll. Ezért azt az alapelvet követik, hogy azon adalékanyagok, melyeket jogszerűen alkalmaznak egy összetevőben, minden külön engedély nélkül is jelen lehet a végtermékben. Ezt a bonyolult elvet a következő példa világíthatja meg: ha egy sűrítőanyag használata engedélyezett a gyümölcskészítményekben, akkor ez az anyag a készítmény részeként abban a gyümölcsjoghurtban is jelen lehet, melyet ezzel a gyümölcskészítménnyel készítettek el. A sűrítőanyag gyümölcsjoghurtokban való alkalmazásához nem kell külön engedély.

Ezek az úgynevezett „carry over“-ek (átvitt adalékanyagok) azonban nem használhatók korlátlanul: a színezékek például semmiképpen sem juttathatók be „kerülőúton“ az összetevőkön keresztül tetszőleges végtermékekbe. Édesítőszereket tartalmazó összetevők pedig csak olyan élelmiszerekben alkalmazhatók, melyekhez közvetlenül is adhatók cukorhelyettesítők vagy édesítőszerek. Csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerek esetében mindenfajta carry over tilos.

Valamennyi, az EK-ban engedélyezett adalékanyag E-számot kap. Ez az a kód, melynek segítségével az adott adalékanyag az országok hivatalos nyelvétől függetlenül egyértelműen azonosít. Emellett az E-szám azt is tanúsítja, hogy az anyag bizonyítottan ártalmatlan az egészségre, technológiailag szükséges, nem szolgál a fogyasztó megtévesztésére és megfelel bizonyos tisztasági követelményeknek. Ha egy anyagtól megvonják az felhasználási engedélyt, elveszíti E-számát. Ezt a számot többé nem adják ki.

Az egészségre gyakorolt hatás vizsgálata

Az engedélyezési eljárás során minden egyes élelmiszer-adalékanyagnál megvizsgálják, hogy önmagában vagy alkalmazásai által nem hathat-e károsan a fogyasztó egészségére. Külön figyelmet kell fordítani a különösen érzékeny fogyasztói csoportokra, például a várandós és a szoptató anyákra, a kisgyermekekre és a cukorbetegekre.

A hatóságok az eljárás során az ún. ADI-elvet tartják szem előtt, és részletes adatokat és bizonyítékokat kérnek a pályázóktól

* az anyag pontos tulajdonságairól és tisztaságáról, hogy ezáltal biztosítsák a később valóban kereskedelembe kerülő és élelmiszerekben alkalmazott adalékanyagokkal kapcsolatos tanulmányok megbízhatóságát

* arról, hogy a korábban, ill. más előírások szerint készült vizsgálatok szerint az anyag és bomlástermékei mérgezőek-e, illetve milyen hatást fejtenek ki

* arról, hogy az anyag mennyire stabil és hogyan viselkedik az élelmiszerekben és az emésztőrendszerben, ill. a szervezetben

* arról, hogy az anyag kémiai és fizikai tulajdonságait figyelembe vevő becslések szerint az anyag és bomlástermékei mekkora mennyiségben maradnak vissza a szervezetben

* különböző állatkísérletek eredményeiről.

A kérelmezőknek a vizsgált anyag hatásairól rövidtávú (90 napnál rövidebb) állatkísérletek eredményeit kell bemutatniuk, melyek során azt is megvizsgálják, hogy az elért eredmények vonatkoztathatóak-e az emberekre is, és ha igen, mely állatfajok esetében. A hosszabb távú (90 napnál hosszabb) állatkísérletek során emellett azt is vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorol az anyag a kísérleti állatok szerveire és anyagcseréjére, valamint hogy az esetlegesen fellépő hatások megszűnnek-e, ha a vizsgált anyagot nem adják tovább az állatnak. A két évnél hosszabb hosszútávú állatkísérletek (patkányoknál és egereknél több generációt vonnak be a vizsgálatba) végül arról nyújtanak információkat, hogy a vizsgált anyag tartós fogyasztása mennyiben mérgező, rákkeltő vagy génkárosító hatású, valamint hogy hogyan befolyásolja az állatok termékenységét, magatartását vagy tápanyag-feldolgozását. A kísérletek során a kísérleti állatok szerveit, sejtjeit, valamint enzim működését is megvizsgálják.

Az állatkísérlet során különböző mennyiségekben kell adagolni a potenciális adalékanyagot: ezek között legalább egynek olyan mennyiségnek kell lennie, amely semmiféle hatással nem jár, legalább egy másik mennyiségnek pedig egyértelműen megfigyelhető hatásokat kell mutatnia. Így az állatkísérletek nyomán megállapítható, hogy mi az a mennyiség, amelyben az anyag semmiféle hatást nem gyakorol a szervezetre (No-observed-effect-Level, NOEL), és mekkora mennyiségtől észlelhetőek egyáltalán károshatásai.

Ezen adatok, valamint a kísérleti protokollok alapján a szakértőkből álló bizottságok tudományos értékelést készítenek az adott anyagról. Az értékelés során világos különbséget tesznek aközött, hogy (1) melyek az egyértelműen mérgező hatások, és ezek milyen mennyiségnél lépnek fel, (2) mik tekinthetők természetes reakcióknak, melyekkel a szervezet a táplálék megváltozott összetételéhez alkalmazkodik, valamint (3) melyek a normálistól való statisztikailag nem szignifikáns eltérések.

Eszerint megvizsgálva a valóban hiteles adatokat a tudósok megbecsülik, hogy mi az a mennyiség, amelyben a vizsgált anyag éveken át adagolva sem gyakorolt semmiféle hatást az állatokra. Ez a hatás nélküli szint (No-observed-effect-Level, NOEL) jelöli az anyag azon mennyiségét, melynél kisebb adagok esetén kimutatható (káros) hatások már nem figyelhetők meg. A NOEL-t a kísérleti állatok testtömegére vonatkoztatják, és napi milligramm per testtömegkilogramm egységben adják meg (mg/ttkg /nap) Feltételezve, hogy az emésztés, anyagcsere és kiválasztás az állatoknál és az embereknél megegyezik, ez a NOEL tizes biztonsági faktorral az emberekre vonatkoztatható (NOELember = NOELállat / 10). Annak érdekében, hogy az adott anyag a nem mindig egészséges, nem megfelelően táplált emberekre és a különösen érzékeny fogyasztókra se gyakorolhasson semmiféle káros hatást, ezt az értéket sokszor még egyszer elosztják a tizes biztonsági faktorral. A számítások eredményeképp megkapják azt az értéket, amekkora mennyiségben a vizsgált adalékanyag minden számítás szerint az embernél egész életen át fogyasztva sem okoz semmiféle egészségkárosodást, azaz amekkora bevitel még elfogadható (Acceptable Daily Intake, ADI).

A vizsgált anyagok (esetleges) engedélyezése során az ADI-értéket veszik alapul: ezt az értéket normális fogyasztási szokások mellett egy felnőtt nem éri el tartósan, illetve nem lépi át. Ezért az ADI-érték segítségével állapítják meg az adott adalékanyag élelmiszerekben alkalmazott legmagasabb megengedhető mennyiségét. Amikor meghozzák a döntést a megengedhető legmagasabb mennyiségről, azt is figyelembe veszik, hogy az adalékanyagot várhatóan sokoldalúan, sok különböző termékben alkalmazzák-e, vagy használata csak egy bizonyos, ill. igen kevés élelmiszernél lesz engedélyezett, melyekről az is ismert, hogy körülbelül mekkora mennyiségben kerül fogyasztásra.

Mennyiségi korlátozást akkor állapítanak meg, ha fennáll a veszély, hogy az ADI-értéket könnyen el lehet érni és tartósan át lehet lépni. Egyéb esetekben a „quantum satis“-elv érvényesül, ami magyarul körülbelül azt jelenti, hogy „annyit, de csak annyit, amennyi szükséges“. A mennyiségi korlátozások, melyeket az élelmiszergyártóknak be kell tartaniuk, mindig az elkészült, fogyasztásra kész élelmiszerekre vonatkoznak: mindegy tehát, hogy az adott anyagból mennyit használtak a gyártás során, abban a pillanatban, amikor a fogyasztó megkóstolja a terméket, az adalékanyag legfeljebb a meghatározott legmagasabb mennyiségben lehet jelen az élelmiszerben.

Azon adalékanyagok esetében, amelyek a későbbi élelmiszer alapanyagaiban vagy összetevőiben kerülnek felhasználásra, a mennyiségi korlátozás az adott alkalmazásra, nem pedig a végtermékre vonatkozik – a gyümölcskészítményekre vonatkozó max. 5 g/kg E 405 korlátozást tehát magában a gyümölcskészítményben kell betartani, nem abban a gyümölcsjoghurtban, amihez ezt hozzáadják.

Az adalékanyagok veszélytelen voltát nem csak önmagában vizsgálják, hanem konkrét alkalmazásaiban is. Lehetséges ugyanis, hogy egy anyag önmagában véve teljesen ártalmatlan, a kívánt alkalmazás keretei között azonban egészen másként viselkedik, és ez lényeges hatással van az emberi egészségre. A kéndioxid például szétroncsolja a B1 vitamint. Ha ilyen „mellékhatásokra“ derül fény, ezeket az adott adalékanyag engedélyezéséről való döntéskor figyelembe veszik. A kéndioxid ezért nem alkalmazható fontos B1 vitamin-források, például a kenyér vagy a tésztafélék esetében; hasonlóképpen más anyagok használata is csak bizonyos élelmiszerekre korlátozódhat. Egyes esetekben emiatt az engedélyezést meg is tagadják, szigorúan korlátozzák, vagy az anyag alkalmazását különleges megjelölések használatához kötik.

A technológiai szükségesség bizonyítása

Az élelmiszer-adalékanyagok használatát számos lehetséges ok indokolhatja. Többek között lehetővé tehetik a gyártó számára a nyersanyagok tulajdonságainak jobb kihasználását, biztosíthatják a gyártási folyamat zavartalanságát, vagy megakadályozhatják a termék minőségének romlását. Más adalékanyagokat azért alkalmaznak, hogy növeljék az élelmiszer eltarthatóságát, csökkentsék a tápanyagveszteséget, vagy megkönnyítsék a termék háztartásban való felhasználását. Ugyanakkor annak bizonyítása, hogy az adalékanyag technológiai előnnyel rendelkezik, még nem vezet automatikusan az anyag engedélyezéséhez.

Az engedélyezési eljárás során elsősorban az esetleges engedélyezés fogyasztókra gyakorolt előnyeit és hátrányait helyezik a figyelem középpontjába. Megvizsgálják, hogy valóban az adalékanyag használata-e az egyetlen lehetőség a kívánt cél elérésére, vagy nem volna-e gazdaságilag is elfogadható más nyersanyagok, összetevők, gyártási módszerek, vagy már engedélyezett

adalékanyagok alkalmazása. A „technológiai szükségesség“ nem fakadhat kizárólag az élelmiszergyártók érdekeiből, hanem elsősorban a fogyasztó számára kell bizonyítható előnyökkel járnia. Ilyen előny lehet például:

* a tápanyagok védelme és megtartása

* a termék állagának és minőségének megmaradása

* az érzékszervi tulajdonságok javítása, amennyiben ez nem jár együtt a termék más tulajdonságainak jelentős megváltoztatásával

* az a lehetőség, hogy különleges táplálkozási igényeknek megfelelő (pl. gluténmentes) élelmiszereket állítsanak elő.

A fogyasztók védelme a megtévesztéssel szemben

Az élelmiszer-adalékanyagok engedélyezésekor fontos cél a fogyasztók védelme a megtévesztéssel szemben. Ennek megfelelően semmilyen anyag használata nem kelthet hamis benyomást az élelmiszer frissességével vagy eltarthatóságával kapcsolatban. Hasonlóképpen nem kelthető adalékanyagok használatával olyan hamis látszat, hogy az élelmiszerben nagyobb arányban vannak jelen a minőséget meghatározó összetevők. Így például tészták esetében nem használhatók sárga színezékek, mert ez a magasabb tojástartalom látszatát kelthetné; a kenyeret pedig nem lehet karamellel színezni, mert ez a liszt valódi minőségével kapcsolatban megtévesztő lehet. Emellett az is a fogyasztók megtévesztéséhez vezetne, ha egy élelmiszert egy adalékanyag alkalmazásával aránytalanul „meghígítanának”, tehát ha a tulajdonképpeni értékes alapanyagokból az adalékanyaghoz képest lényegesen kevesebbet használnának fel.

Én is törekszem erre alapvetően, de az az elkeserítő, hogy , hogy már a paicon is ugyanazt lehet kapni szinte - kivéve a nénikéktől - amit a boltokban, hisz ugyanonnan hozzák, de valószínű frissebb.

A biotermékekkel kapcsolatban pedig kicsit fenntartásaim vannak. Olvastam hogy hogy "csinálnak" nem bioból biot, csakhogy drágábban eladhassák. Perszem tisztelet a kivételnek. Csak biot enni meg sajnos iszonyatosan drága lenne.

Vaj,sajt,lekvár,méz,joghurt,müzli,tojás stb..

Szedvicsbe otthon sült husi,máj,fasírt mehet felvágott helyett.

Kolbászt időnként egy őstermelőtől szoktam venni,nincs benne tartósítószer,sem mesterséges anyagok.Csak a hús és a fűszerek.

Pl. értem, hogy a felvágottak nem egészségesek...

De akkor miket reggelizel, vacsorázol?

Mi a tejet is háztól hozzuk...ismerőstől.

Egyébként mindig voltak ügyeskedők.Azt hiszem aki hamisít,az a terméken is érezhető,amit elad.

Ezt a fórumot azért hoztam létre,hogy beszélgessünk az egészséges(ebb) táplálkozásról.Ehhez várok ötleteket,recepteket-ki hogy csinálja stb..

Aki nem érzi ezt a fajta életformát a sajátjának,az ne bántsa meg az e szerint élőket.Vagy legalábbis ne keressen a kákán is csomót.Köszönöm.

Pl.:"Jó" helyről kell vásárolni.Mellettünk lévő faluban paprikával foglalkoznak.Több jó ismerősöm is van ott-tőlük veszem a pirospaprikát.Tutira nincs benne mínium.

De ez nem csak a paprikára áll...

Kérdésedre a válasz, miért lehet veszélyes:

"Mivel a fő exportőrök fejlődő országok, a guargumi tartalmazhat fejlett országokban betiltott növényvédőszereket, illetve ezek (olykor egészségre ártalmas) bomlástermékeit. Az országba érkező guargumit ezért be kell vizsgálni ezek maradványaira."