Diszlexia és diszgráfia (beszélgetés)

Sziasztok!

A fiam idén kezdett iskolába járni és kezd felmerülni nála a diszlexia gyanúja. Az általában felsorolt tünetek fele, harmada igaz rá.

Kicsit utánna olvastam a témának, egyesek szerint a problémát az okozza, hogy a két szem nem mozog összhangban.

Logikusan gondolkodva, ha letakarnám az egyik szemét, akkor javulnia kellene az olvasásnak.

Szerintetek így házilag is kiszűrhető lenne a diszlexia?

Engem annó, hosszú évekig kezeltek díszlexiával, no részben kinőttem kamszkoromban, mint a nem kevés de szerencsés kívétel. De valahogy a helyesírás még mindig nem az asztalom az anynyelvemen.

Olvasás már szerencsére szépen megy, tanult nyelveken az írás is. Logópédus pszichológus páros azt mondta ezzel már együtt kell élnem.

Szerencsém volt, hogy anyelvtanulásban nem gátolt. Ausztriába készlük tovább tanulni, ott az írással sem lesz baj.

Kedves mindenki!

Nem tudom, mennyire látogatott még a fórum. Lényeg, hogy segítségeteket szeretném kérni. Kutatást kell végeznem a szakdolgozatomhoz, amihez szükséges készítenem néhány interjút olyan személyekkel, akik diszlexiával, diszgráfiával küzdenek. Ha valaki lenne olyan kedves, és segítene nekem (mindössze egy 10 perces interjúról lenne szó), akkor írjon nekem privát üzenetet, nagyon hálás lennék a segítségetekért! Szép napot indenkinek! : )

sziasztok!

a cikk nagyon sokat segithek a diszlexia tuneteinek felismerésében. szeretnék egy ujabb segitseget ajánlani nektek az szabadegyetemi eloadások keretein belul. akit érdekel, irjon személyes uzenetet!

igen...

néha jól jön a jótanács... :)))

Köszönöm:)

Látod, egyetlen sikerélmény és a biztatás, hogy igenis képes olyan dolgokra, amelyek nehézséget okoznak, elég ahhoz, hogy egyre több területen sikeres legyen. A gyermekeimnek szóló jelmondatom: "Én megmutatom neked a világot és a lehetőségeidet, de te növessz szárnyakat, hogy elérjed az álmaidat, hogy szárnyalhass!"

Gondolom érted, hogy a "növessz szárnyakat" az akaraterőt, a munkát, a tanulást, a céltudatosságot jelenti.

Vigyázz arra, hogy gyerekként játsszon, tiniként lázadjon, felnőttként felelősséggel éljen!

Te pedig állj a háta mögött és ha megbotlik, segítsd fel!

Hogy hava jutottunk a diszlexiától?! :):):)

Köszönöm szépen :)

Átadom

neki is

és képzeld a zongorán lejátszotta élete első kétkezesét :)

Nagyon örülök és gratulálok mindkettőtöknek a sikerhez. Szerintem badarság, hogy sok a biztatásból! Úgy gondolom és úgy is tapasztaltam meg az én gyerekeimmel, hogy az örökös bíztatás nagyon célravezető. És nem a kényszerítésről beszélek!!! Ezeknek a gyerekeknek nincs önbizalmuk, csak azt hallják, hogy "rosszul olvasol, Jézusom, hogy lehet ennyi helyesírási hibát véteni, mi lesz így, stb.!" Először a kicsi lelküket kell pátyolgatni, hogy igenis képes vagy rá, csak sok gyereknek több idő, gyakorlás és türelem kell.

Szerintem nagyon ügyes vagy, készítettél egy tervet és azt következetesen végigvitted. Azt hiszem, hogy a "következetesség" a kulcsszó.

Sokan tiltakoznak a jutalmazás ellen is, de ha apró, kedves jutalmat tűzünk ki az nem lehet káros. Hiszen saját magunkat is szoktuk jutalmazni, hogy pl. elmosogatok, felmosom a követ és utána leülök és elolvasom végre az újságot. Ez is jutalmazás, nem?

Amikor én ezzel a problémával szembesültem nem voltak olyan jellegű könyvek, amiről írtál. Még a tanárok sem voltak képben akkoriban. Egyszerűen elkönyvelték a gyereket rossz tanulónak.

Én erre találtam ki, hogy az utcán az üzletek névtábláit olvassuk. Nagyméretű betűk voltak, rövid szavak és nem kényszernek tűnt az olvasás, hanem játéknak.

Azt hiszem, hogy az igazi siker az, hogy már könyvtári könyvet szeretne kölcsönözni az a gyerek, akinek eddig szenvedés volt az olvasás.

Örülök a sikerednek és főleg a kicsikéd sikerének, gratulálok neki és mondd meg, hogy olvasson sokat, mert az egyik legjobb dolog a világon regényeket, történeteket olvasni, hiszen így oly' sok érdekes dolgot tudunk meg a világról. Ha szeretünk olvasni sosem leszünk magányosak, nem ismerjük az "unalom" szót.

Te pedig ügyes vagy és jó anya!

Kaptunk egy könyvtanácsot itt leírtam

és végtelen szeretettel és szigorral álltam hozzá minden nap meg kellett csinálnia a kiadott oldalszámot, ha lazsált és nem csinálta másnap a dupláját kellett...

Rájött, hogy nem mindegy mennyit kell egyszerre csinálnia...

de a szigorban sem érezte a fáradtságomat, hogy mennyire sajnálom hogy nem megy neki...hanem csak biztattam

és nem érdekelt, hogy más azt mondta, hogy a túl sok biztatás sem jó...

És mivel kellettek neki, már új csattok és gumik a fejecskéjére, matrica vagy ezek a kis mütyürkék voltak az én ajándékaim...

vagy elmentünk fagyizni egyet :)

Ez nálunk nagy szó :)

Azóta már olvasunk és könyvtárból is akart kivenni könyvet :)

Úgyhogy most már tanulás mellett, olvasni is jut idő :)

Valamelyik nap többszöri olvasásra adta fel a tanár néni az olvasmányt...

én meg mivel késő volt, azt mondtam egyszer olvassuk el de rendesen...

Utána átbeszéltük, megkerestük a könyv kérdéseire a választ :)

Így ma már alig lett leckéje, mert tudta hol keresse a választ, mert átbeszéltük :)

Mi nyáron egy könyv segítségével

és az én általam adott szeretettel sokat javult...

címe: Én is tudok olvasni (2 kötetes)

szerintem vedd meg neki és amiben tudok segítek...

betűkkel kezd és halad egész az apró betűs hosszú szövegig...

a másik könyv az olvasáshoz kapcsolódó feladatos könyv rengeteg kivágós játékkal, amit ha borítékoltok bármikor elővehettek...

Köszönöm, hogy gondolsz rám, jólesett! Ha valóban segíthettem csak egy kicsit is az nagyon boldoggá tesz.

Elmondod, hogyan csináltátok?

mesélek egy érdekességet:)

egy hét alatt átértékelődött az olvasással kapcsolatos értékrendünk :)

azóta gyönyörűen olvas a kislányom :)

Olyan Boldog vagyok :)

Köszönöm a kedves biztató szavakat Tarah sokat számított:) és a többieknek is

Sok boldog percet az unokáddal...

Remélem egyszer úgy hozza az élet, hogy találkozunk :)

Örömmel tenném, mert úgy gondolom, hogy amit megtapasztaltam az életben szívesen szétosztogatnám és aki amit hasznosnak talál belőle az kamatoztassa a saját javára. Okos embernek nem kell mindig a tapasztalás göröngyös útját végigjárnia.

Most egyébként 10 hónapos unokámmal éppen a "pá"-t és hozzá az integetést tanuljuk, na meg a puszi küldést. Nagyon jó móka!

Amit Pandora88 a 134-es hozzászólásában írt az pontosan olyan, mint a mi történetünk.

Fiam is 3 év alatt tanult meg olvasni.

Én elvittem az első iskolából a gyermekemet egy másikba. Hallottam egy tanítőnőről, aki nem a hagyományos módon tanított és nagyon sikeres volt problémás gyerekek tanításában. Végül is félig-meddig Waldorf módszerrel tanított.

Talán nem is küzdöttem volna, ha nem tapasztalom, hogy amit hall vagy lát a fiam azt egyszerűen első alkalommal elsajátítja. 5 évesen a Delta című műsorban hallottakat mesélte az óvódában. Engem meg behívtak, hogy azért túlzás ennyire terhelni a gyereket, hogy megtanítjuk neki. Azt sem tudtam, hogy nézte a TV-ben. Na ezt a gyereket akarták kisegítőbe küldeni.

Akkor még nem foglalkoztak ezzel a problémával, pont negyedikes volt, amikor kezdtek róla beszélni TV-ben, rádióban. Arra már sikerült elég jól felhozni a gyereket.

Én azt látom az első feladatnak, hogy meg kell értetni a gyerekkel, hogy ez nem katasztrófa, csak neki többet kell dolgozni (tanulni) azért, amiért másnak esetleg kevesebbet.

Meg kell keresni, hogy miben jó, pl.szépen megteríti az asztalt, meg tud szervezni egy szülinapi bulit, szépen énekel, rendkívül udvarias vagy bármi más dolog. Dícsérni kell, érezze a tiszteletemet érte. Ezzel adok neki önbizalmat, tartást, igényt arra, hogy előrébb lépjen abban is amiben nem olyan kiváló.

Azzal szoktam érvelni és nem vigasztalni!!!, hogy Tom Cruise is erősen diszlexiás és milyen híres szinész lett vagy éppen Einstein szintén az volt. Tehát semmi sincs veszve, hajrá! Ezen jót szokott nevetni és könnyebb lett a lelke.

Úgy gondolom először a lelkét, szívét és az akaratát kell pallérozni. Nem véletlenül mondják, hogy minden "fejben dől el".

Írni és olvasni a réges-régi, nagymama kori módszerrel tanultunk, egy betű, két betű összeolvasása és mindezt lassan haladva kell csinálni. Nem pedig a mostani módszerrel, hogy egy hónap alatt tudni kell olvasni, írni.

Szerintem régen is volt diszlexia, diszgráfia csak a régi tanulási módszer során ez nem derült ki.

Fejleszteni kell a ritmusérzéket. Ritmusra szótagoltunk, de nem tanulásként, hanem játszásként.

Párbeszédes részleteket olvastunk és kiosztottuk a szerepeket. Játszottuk, hogy színházban vagyunk és olvasópróba van. Ha csak ketten csináltuk, akkor elváltoztatott hangon mondtuk egy másik szereplő szövegét, ez még viccesebb volt. (A próbák megkezdése előtt a szinészek egy asztal körül ülve felolvassák, megbeszélik a színdarabot, gyakorlatilag eljátszák azt.) Ez jó móka és általában a gyerek akar tovább olvasni.

Időt kell hagyni a játékra. A tanulást több kisebb részletre el kell osztani. Inkább kevesebb új ismeret kell, de az be legyen sulykolva.

Lehetőleg saját maga javítsa ki az írásában elkövetett hibákat. Eleinte szóról szóra haladtunk, próbáltam rávezetni a hibára. Megbeszéltük, pl. hogy mi az új és mi az ujj. Vicces dolgokkal kötöttük össze a helyesírást, pl.az új az úúú de jó!, tehát hosszú "ú" és egy "j". Az ujj: a j betű hosszú, mint az ujjam, sok ujjam van tehát sok j betű van, de minden nem lehet sok, ezért az u kevés, azaz rövid. Rendesen nyakatekert, de mit ad Isten ezt megjegyzi a gyerek.

Aztán megmondtam, hogy mennyi hiba van a szövegben és meg kellett találni őket. Egy kis jutalom azért lepottyant minden megtalált hibáért. Viszont hibátlan mondat egy gombóc fagyit ért.

Nem tudom másnál mi vezet sikerre, de úgy érzem most is, hogy első az igény megteremtése arra, hogy többet akarjon a gyerek, az önbecsülés, az önbizalom kiakakítása, megszabadítani a gyereket a kisebbségi érzéstől, a sajnálattól, a megbélyegzés érzése alól. Tudnia kell, hogy egy kicsivel több akarattal ugyanazt elérheti, mint bárki más, sőt többet is. Lásd: Einstein!

Aztán lassú ütemű, játékos foglalkozások, ahol a dicséret a legfontosabb, de az őszinte elismerés, amikor a gyerek látja a szemünkben az örömet és a tiszteletet az erőfeszítéseiért!

Nagyon fontos, ne egy siránkozó, elkeseredett, "de megvert a sors" érzésű, gyerekét leírt anya legyen az ember. A gyerek azt lássa, hogy anya, apa erős, biztonságot adók, velük együtt minden lehetséges és megoldható és nem utolsó sorban kedves, mosolygós, vidám emberek.

Mivel te végigcsináltad mindezt. Kérlek segíts nekem abban, hogy kiskorában miket csináltatok a szótagoláson kívül.

Nekem mostanában a lassú de próbáljuk folyékonyan olvasni a szöveget, jön be a szótagolást nem nagyon csipázza, de a hosszabb szavaknál hajlandó...

Most volt a nyáron olvasótáborba és azóta olvasunk :)

másodikba nem volt hajlandó könyvet elővenni elég volt neki a suli kötelező olvasásai, amitől mondjuk én is sokszor kaptam idegbajt...

Na mi pont ellenkezőleg jártunk.

3.ba lett volna egy profi tanárnő, aki lelépett abból a suliból. Azóta csak a katasztrófa, amire későn jöttünk rá. Sajnos...

Na mindegy, már bent voltam, láttam mi van ott, esélytelen. Ez már csak rajtunk múlik, senki máson...

Szia!

Örülök, hogy ilyen pozitív tapasztalatod van, és hogy ennyi mindent elértetek. Gratula nektek, büszke lehetsz rá, hogy ő is akarta csinálni, és még ma is küzd.

Nagyon sok múlik a tanáron, ebben igazad van. Ha ő nem együttműködő, akkor nézhetünk.

Hát majd ha megnéztük már fogja tudni... azt se nagyon tudja mik vannak. Vagyis tud sok dolgot, mit nem akar.

Hát ahhoz képest, hogy nem rég kezdte el, sulija sincs, épp csak az akril festés maradt ki eddig. :D

Azért nektek is könnyebb lenne, ha tudnátok mi érdekli.

Akkor ő az egyszerűbbet csinálja...

Hát az valahogy egészen más téma.

Az megy neki... :) Már most is csinálja.

Ha végig tudjuk nézni a sulikat, akkor kiválogatjuk belőle mi érdekli. Mert most még igazán azt se tudja felmérni milyen lehetőségei vannak.

Akkor, hogy akar műkörmös lenni?

oda kell a rajzolás...

és mi érdekli?

Így van! Sosem volt sikerélménye, talán most az utolsó évben egy-két dologban... Tehát sok dolgot kell felmérni.

A rajzolás nem nagyon megy neki. Meg szerintem nem is nagyon szereti.

értem.

És mindez érthető, de nagyon figyeljetek oda arra, hogy az ő képességeihez mérten keressetek neki, mert az sem biztos, hogy jó ha olyat tanul amiben nincs sikerélménye...

Rajzolni szeret?