Dilemma!

Leírom történetemet, melynek még nincs is vége. Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akik egy kapcsolat elején vannak, sok az intő jel, de nem törődve vele rohannak a vesztükbe, akárcsak én is tettem. Fordulj vissza, ha még teheted.

Nem egészen egy éve megismerkedtem egy lánnyal. Én akkor 30 voltam, ő 29. Nagyon csinos nő, kifejezetten attraktív és nagyon impulzív. Állítólag az első, vagy a második randi után, tettem valakinek egy megjegyzést, hogy szerintem nem stimmel nála valami. Na igen. Igazam volt. De nem törődtem vele. Három hét udvarlás után eljött a nagy nap, egymásé lettünk. Szerintem nagyon szép este volt. És jött még egy pár ilyen szép este.

Míg nem egyszer felhívtam és hallottam a hangján, hogy valami bántja. Nem mondta meg mi. Inkább szakított velem telefonon.

Nagyon kétségbe estem. De két nap múlva kibékültünk. Jött 2-3 hét ami szép volt, minden rendben volt. Utána egy nagyon szép este után, elváltunk forró csókkal, de még aznap közölte telefonon, hogy szakít.

Derült égből a villámcsapás. Nem mondta meg miért. Összetörtem, de két nap múlva meggondolta magát. Aztán jött a karácsony, minden szép és jó volt. De utána jött még sok szakítás. Májusban odaköltöztem hozzá, hátha az a baj, hogy külön lakunk. A helyzet csak romlott. Egy csodás este után arra kellett ébrednem, hogy azt mondja reggel, hogy megkeresi nekem „azt” a lányt. Nem értettem. Kiderült, hogy arról volt szó, hogy még 6 évvel ezelőtt az akkori párommal esküvőn voltunk. Volt ott egy lány a vőlegényével és ki tudja miért, de az este többször is találkozott a tekintetünk. De a nevét sem tudtam és soha többé nem láttam, egy szót sem beszéltünk. És ő ezt a lányt akarta nekem megkeresni. És még számtalan hasonló helyzet volt, ami ehhez hasonló.

Elköltöztem. Visszasírt. Kibékültünk, megint szakítás. Aztán azt mondta, hogy menjek át, bebizonyítja, hogy engem akar, örökké. Két nap múlva minden ok nélkül kijelentette, hogy nincsen jövőnk. Otthagytam, elég volt. Őrülten szeretem azóta is, de nagyon sok fájdalmat okozott nekem.

Elmentem elmeorvoshoz, ő megerősített, hogy igen, a barátnőmnek személyiség zavara van. Én adtam neki még egy esélyt. Most nyaral. A barátnőjével. Utána megyünk együtt is. És mindannak

tudatában, amit hallottam az orvosnál, megpróbálom újra. Minden ismerősöm szerint rossz döntés, de most, utoljára a szívemre hallgattam. Illetve jó stratégiát dolgoztam ki a konfrontációk elkerülésére, mert nagyon szeretem ezt a lányt. De, ha még sem sikerül, tovább kell lépnem. Akkor végleg kimondhatom, így jártam és nem Ő volt az igazi. Mert az igazi nem keseríti meg a másik életét, hanem megédesíti.

Kiderül... a jövő zenéje, de megírom a folytatást.