A legjobb barátnőm volt pasija és a volt barátom legjobb haverja. SZERETEM!

Az én történetem 2014. július elején kezdődött. A barátnőmmel Emmával elhatároztuk, hogy elmegyünk a közelben lévő szabadtéri fellépéssorozatra. Ott találkoztam először Marcival. Egy nagyon jóképű, magas férfi. Gondoltam, hogy a barátnőm hátha ismeri, így rákérdeztem. Mondta, hogy igen, ismeri, sőt pár évvel ezelőtt írt is neki Marci, de ő nem akart tőle semmit, így nem írt neki vissza,sőt, mikor az utcán látta, akkor is inkább más irányba ment. Na gondoltam, akkor itt a lehetőség, a barátnőm úgysem bánná, majd én bejelölöm, hátha ír nekem. Így is lett. Még aznap bejelöltem és írt is rögtön. Beszélgettünk. Nagyon szimpatikus volt nekem. Aztán egyik napról a másikra eltűnt, nem keresett, én sem őt.

Eltelt pár nap és átjött hozzám Emma. Le sem szakadt a telefon a kezéből. Rákérdeztem, hogy kivel irkál egész nap és akkor mondta, hogy Marcival. Elmesélte, hogy amikor megtudta, hogy nekem tetszik, ő is írt neki... és Marci persze őt "választotta", hiszen neki a barátnőm még egy lezáratlan ügy volt, őt ismerte, engem nem, és azt nem tartotta volna fernek, hogy mind a kettőnkkel találkozgasson, aztán majd eldönti. Ez érthető is.

Marcira egyáltalán nem haragudtam, de a barátnőmre igen. Mindenféle lelkiismerefurdalás nélkül beszélgetett előttem vele és még csak meg sem kérdezte, hogy nem bánom e. Persze én semmit nem mutattam ebből a barátnőmnek, a mi barátságunkban mindig én voltam az, aki azt csinálta, amit a barátnője mond...

Emma és Marci elkezdtek találkozgatni. Ekkor a barátnőmnek támadt egy ötlete. Marci legjobb haverjával szeretett volna összehozni engem. Belementem, hogy találkozom vele, jó pasi volt ő is, hát miért ne. Nagyon rendes volt velem, de nem éreztem iránta semmit, mégis együtt maradtam vele. Hogy miért? Rengeteg közös programot csináltunk négyesben, és örültem, hogy akkor legalább Marcival lehetek... Már az első négyes programunknál nagyon jól megértettem magam Marcival. Rengeteget beszélgettünk, olyan volt, mintha Emma és Zsolt (a legjobb haver) ott sem lettek volna és ez csak egyre fokozódott a közös programok után.

Végül már nem bírtam, szakítottam Zsolttal. Inkább akkor leszek otthon egyedül vagy más társaságban. Igen ám, de Zsolt iszonyatosan belém szeretett, nagyon kiborult a szakítás után, de nem tudtam mit tenni... Rá pár napra Emma és Marci is szakítottak. Marci is elmondta a barátnőmnek, hogy nem érez iránta semmit és inkább fejezzék be. Titkon örültem neki...

Ezután Marcival mi rengeteget beszélgettünk. Elmondta, hogy nagyon bánja, hogy nem engem "választott", mert nem gondolta, hogy Emmával ennyire különbözőek és, hogy velem annyira jó volt mindig lenni és ő is mindig a közös programokat várta.

Végül eljött a pillanat, megbeszéltük, hogy találkozunk, persze titokban. Senki nem tudott semmit rólunk, főképp a 2 barát... Iszonyatosan jó volt vele találkozni. 3 napot együtt töltöttünk. Csodálatos volt. Annyira éreztem rajta, hogy engem akar.

Ezután megbeszéltük, hogy fogunk még találkozni. Ennek már 2 hónapja... Minden nap órákat beszélünk telefonon, sms-ezünk, de pár hete már semmi szépet nem mondott, csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk. Ha rákérdezek, hogy mikor találkozunk, vagy mi van egyáltalán köztünk, akkor annyit mond, hogy engem akar és fogunk találkozni.

Na jó, de mikor??... és miért változott meg ennyire??

Nem tudom, hogy mit tegyek. Megértem én, hogy Zsolttal 20 éve legjobb barátok és persze az fontosabb. Engem igazából Emma már nem érdekel... miatta nem lehetek most azzal akit szeretek. Ilyet nem csinál egy barátnő, mint ő. De Emma ilyen, mindig is ilyen volt. Neki is mindig az kellett, ami nekem. Csak erre későn döbbentem rá....

A legfontosabb kérdés az egészben, hogy vajon Marci mit érez...