Depressziós kutya (beszélgetés)

Nos! Mi hír a kutyussal?

Voltál vele másik orvosnál is, javul az állapota?

Izomgyengeség (izomsorvadás), ízületi gyulladás, hasonlók miatt szoknak le a szaladgálásról.

Ilyen helyzetben a te hangulatod változatlan maradna???

egyetértek massalhangzoval

keress olyan orvost, aki kideríti a kutyus baját!

A lábfájás nem depresszió.

Biztosan fájdalmai vannak, azért nem olyan, mint régen.

Nem értem, hogy az orvosok miért nem találják meg a baj okát?

Minden kutyát megvisel a környezetváltozás, de az egyedüllét főleg, ha nem ahhoz van szokva.

Írtad, hogy mikor otthon tudtál lenni, akkor kivirult.

Szerintem próbálj meg minél több időt tartalmasan tölteni vele, sokat beszélni hozzá, simogatni, új játékokkal játszani, napi fél órás esti séta csodákra képes.

Ha nincs súlyos szervi betegsége egy 5 éves kutyának, nincs a földkerekségen olyan állatorvos, aki elaltatja (legalább is nagyon remélem!).

Szia!

Nem vagyok állatorvos,csak egy gyenge lelkületű kutya gazdája.Az enyém bizony komoly depresszióba tud esni.Olyankor nem eszik,nem reagál semmire!!!!

A tiéd eszik,vicsorog.Ez nem depresszió!Ez valami más,akár veszélyes is lehet főleg a kisgyerekre nézve!Imádom az állatokat,kész állatkertünk van itthon,de ezt a kutyát el kell altatni.Sajnálom,de ez a véleményem!

Sziasztok!

Van egy 5 éves keverék (labrador, golden retriver, dalmata és vizsla keveredik a vérében a szülei által). Egy nagyon túlbuzgó kutya volt, nem lehetett lefárasztani annak idején. Aztán vettünk egy régi családi házat elkezdtünk rajta dolgozni. Még nem laktunk itt, csak ingáztunk, de ezáltal kevesebb idp jutott sajnos a kutyára. Mire kiköltöztünk nagyon rossz állapotban volt. Mikor megváltozott és rosszul lett, azonnal orvoshoz fordultam vele. Ott lehet hibáztam, hogy megbíztam a doki szavában, mert egyből rávágta hogy lyme kór. Mondtam neki, hogy kizárt dolognak tartom mivel életben nem volt benne kullancs, rendszeresen védekeztünk ellene. Kullancs elleni oltást is minden évben megkapja. De a doki azt mondta higgyem el, hogy ez lyme, sokat látott ilyet és attól, hogy nem vettem észre a kullancsot lehetett benne. Jó elfogadtam, elkezdte kezelni. Én rágtam a fülét, hogy azért menjünk biztosra csináljunk tesztet vagy valamit, mondta hogy hoz, de aztán mindig elfelejtette vagy nem tudom. Egyik reggelre feldagadt a kutya ödémás lett. Hívtam a dokit. Azt mondta, hogy hu itt nagyobb akkor baj, állatklinikára irányított minket, mivel neki nincs meg a kellő felszereltsége. Soron kívül intézett a doki időpontot, azonnal elmentünk. Volt vérvétel, ultrahang, röntgen és kullancs teszt is nem csak lyme kórra hanem a többire is. Minden, de tényleg minden eredménye negatív lett. Uh nem talált semmit röntgen rendben volt. Véreredményei semmi eltérést nem mutattak. Közölte a doki, hogy sajnálja, de nem tud mit mondani mert minden eredmény jó, így nem tudja mi a baja a kutyának. Én többször hangoztattam hogy szerintem depressziós, de azt mondták attól nem lenne láza. Egyik ismerősömmel beszéltem, aki a kórházban dolgozik és mondta, hogy ha az ember be tud lázasodni a depressziótól akkor a kutya is. Kiköltöztünk egy- két héten belül amint meg volt a helye, hoztam természetesen a kutyát, addig is jó helyen volt, mert anyuéknál volt, ott laktunk előtte. De abban a két hétben aztán végképp legyengült, nem akart felkelni megmozdulni. Aztán már lábra állni is képtelen volt. Fel akartam hívni a dokit, hogy altassuk el, mert ennek nincs így nincs értelme, szenved az állat senki nem tud rajta segíteni. De annyira magabiztosan hittem abban hogy csak depressziós, mondtam a dokinak, hogy adjon fájdalomcsillapítót, hogy ne legyen fájdalma, kedve legyen felállni menni. Úgy is lett, elkezdett mozogni, egyre nagyobbakat tudtunk sétálni, és szép lassan, nem azt mondom hogy olyan lett mint régen, de gond nélkül tudott lábra állni, megerősödött gyönyörű lett újra. Ez idő alatt gyesen voltam. Aztán eljött az idő, vissza kellett mennem dolgozni. Reggel 7 kor elmegyek itthonról és fél 5 fele érek haza. Amikor csak tehetem kint vagyunk az udvaron, van egy kisfiúnk ő is szereti a kutyát, játszunk vele, de odajön hogy megsimogassuk aztán el is vonul lefekszik. Kikopott a bundája is már helyenként. Örökbe fogadtunk egy másik életerős kutyust, akitől kicsit jobb kedvű lett, de nem az igazi. Nehezen mozog, gondolom a sok fekvés ráment az ízületeire. Zöldkagyló port rendszeresen adok neki. Amennyit lehet foglalkozok vele, de elhagyja magát.

Kérdésem, hogy van-e valakinek tapasztalata depressziós kutyával? Mit tudok tenni? Nem szeretném elveszteni. Többen mondták, hogy altassam el, de nem tudom megtenni, mert szerintem nem beteg, és a vizsgálatok is ezt támasztják alá. Étvágya is van, jó neki. Széklete tökéletes. Semmi jele betegségnek, csak ez a lábfájás, nem akar semmit csinálni, játszani sem. Meg elég morcos, hamar elkezd vicsorogni, ha valami nem tetszik, és korábban nem csinált ilyet.

Adjatok kérlek tanácsot, mert az orvosok semmit nem segítettek, mindegyik elzárkózott a depressziótól.

Előre is nagyon szépen köszönöm!