Csupán ezen múlik?

Fogyókúrák, diéták sokasága reklámozva lefogyott emberek által: naplókban, fórumokon, mindenhol. Nem is tudtam mire döntsek. Mind sikeres útvonalnak tűnt. Végül elkalandoztam egy naplóra, aki a kalóriaszámolással fogyott le. Kalóriaszámolás?! Micsoda? Fórumot is indított. Beköszöntem és a fórumozókra zúdítottam millió kérdésem. Mindenki annyira kedves, aranyos, segítőkész volt. Nap, mint nap, naponta egyre többet hoxáztam. El kezdtem számolgatni. És olvadtak lefele a kilók. IMÁDTAM! :) Nem voltam éhes, azt ettem, amit akartam, és fogytam. Mai napig, ha visszagondolok HIHETETLENNEK tartom, de IGAZ! Igaz! :) Ez nekem maga a megváltás volt. Nem éheztem, nem kellett lénapot tartanom, semmi butaság. Autóról biciklire váltottam, megismerkedtem a "jó" szénhidrátokkal, megtanultam egészségesebben elkészíteni ételeket, elkezdtem futni tanulni :) és nem utolsó sorban jó barátokra találtam.

Igen, így utólag nézegetem a mérlegelőmet, 70 kilóról 65 kilóra fogytam 90 nap alatt. Három hónap, "csupán" öt kiló, de nekem maga a csoda volt!

És jött az ősz, a tél. Bicikli a garázsban, jött a karácsonyi forgatag, nem volt időm semmire. :( Visszahíztam a kilóimat. Szörnyű volt. Nem gondoltam, hogy ÉN?! Hogyan tehettem ezt magammal?! Felelőtlen voltam. Cukrot cukorral ettem, néha zabáltam. Mindegy volt mit.

DE! Eljött az Újév. Már előre készültem a fogadalmam betartására: Igen, közhelyes, de IDÉN LEFOGYOK! MERT ELEGEM VAN! NEM ÁLLOK BE A SORBA AZOK UTÁN, AKIKNEK NEM SIKERÜLT! HELYETTEM SENKI MÁS NEM FOG LEFOGYNI, ÚGYHOGY MEGCSINÁLOM!

Összeszedtem minden gondolatomat, erőmet és a tudásomat, amit itt a Hoxán szereztem. Leírtam mindent a naplómba. Írtam, mondtam, hogy AKAROM!!! AKAROM!!!

Első helyre hoztam azokat a szabályokat, amik segítették a fogyásomat, háttérbe, amik hátráltattak.

Január 1-jén az undormányos 70 kilómmal belevágtam a számolgatásba. DE most másképpen.

MINDENKI ismeri a titkokat: semmi cukor, semmi fehér liszt, semmi kenyér és társai. Ugye ismerős?

Igen, ennyi a titok.

Szépen beruháztam zabkorpára, zabpehelyre, búzakorpára, búzacsírára és minden egyéb alapanyagra, amihez egyből nyúlok, ha sütök vagy főzök. Eszembe nem jutna olajban kisütni a fasírtot, soha nem használnék cukrot a meggyleveshez, és zsemlemorzsával sem paníroznék.

70 kilóról újra 65 kiló lettem, de már nem 90 nap alatt... hanem 26 nap alatt. Igen. Január 26-ától újra 65 kilós vagyok. KIMONDHATATLANUL BOLDOGGÁ tesz minden nap eme gondolat.

Számolgatok hűségesen. Nevetek, ha belegondolok: naponta 4-szer, 5-ször eszek.

A lassan felszívódó szénhidrátoknak hála jóval később tör rám az éhségérzet, mint korábban, és hosszú idő után most érzem, hogy JÓ a bélműködésem. Rendben van bent az, ami eddig nem jól működött.

Kenyeret nem igazán eszek, hiszen annyi más étel van helyette! Bármi más. Az elején úgy voltam vele: VALAMIT VALAMIÉRT! De most már tényleg természetes, hogy nem kell. Semmi kincsért. De ha bármikor ennék belőle, az sem okozna fejfájást. Mert most már TUDATOSAN ÉTKEZEM!

És még persze nincs vége! Az utam felénél sem járok, de legalább teszem azokat a lépéseket! Nem állok egy helyben, nem tartok rossz irányba! Haladok! Nem éhezem! Fogyok! FOGYOK! :)

Köszönöm Hoxa!