Csípőprotézissel élők, megbántátok a műtétet? (tudásbázis)

Nagyon gyorsan regenerálódott a májam, 3 hónappal a Humira abbahagyása után már nyoma sem volt az előtte sokszorosára emelkedett májenzim-értékekenek (GOT, GPT,GGT, minddel gond volt már, ha jól emlékszem).

Köszönöm a sok segítséget!

Húha. Nem tudtam, hogy az immunoglobulin terápiáknak ilyen mellékhatásai vannak, egyik ismerősöm szúr Humirát már évek óta, neki semmi baja. Talán pár tippet tudok adni, amit még nem próbáltál, hátha valamelyik javít az állapotodon.

Napozást meg lehet próbálni, psoriasis esetében segít, IL23-17 tengelyt nyomja el, RA egy kicsit más, de talán ott is.

Ne szedj vasat, ha nem muszáj, úgy tudom, hogy belobbantja az RA-t.

Gyulladáscsökkentő prosztaglandin termelésre érdemes fogyasztani: omega3 zsírsavak (lenolaj, csukamájolaj), omega6-ból a gamma-linolénsav, ami kivétel, mert az nem gyulladáskeltő, hanem gyulladáscsökkentő prosztaglandinok termeléséhez alapanyag (kerti borágó tartalmazza, de van benne alkaloid, és májkárosodással ill. babával nem tudom ajánlani). Figyelni kell, hogy az omega3-omega6 (kivéve gamma-linolénsav) arányt is, 2:1 és 3:1 között maradjon, amit szinte lehetetlen betartani szerintem, de azért törekedni kell rá, hogy sok omega3 tartalmú dolgot egyél. Nem érdemes kapszulában bevinni az omega3-at, mert legtöbbször nem az van benne, amit ráírnak.

Enyhe TNFa blokkoló: kondroitin-szulfát. Lehet kapni béres porcerő, stb... készítményekben, elméletileg teljesen biztonságos. Van ezekben még MSM meg glükózamin, ami táplálja az ízületet, ill. azt hiszem segíti a kenést.

Ezeken kívül még a krioterápiát mondják, hogy tényleg sokat használ RA-nál. Mármint ez a mondják ez klinikai kísérleteket jelent, nem a szomszéd nénit. Talán annak érdemes lenne utánanézned jobban, esetleg kipróbálni, ha a többi ízületeddel is gond van.

Nagyjából ennyiről tudok a gyógyszereken kívül, ami használ. (Ezen kívül még autológ csontvelő transzplantációról olvastam nemrég, hogy javítja a markereket autoimmun betegségekben, de az meg komoly procedúra, és szerintem nem szokták már ilyen célra alkalmazni.)

Hát jobbulást és gratulálok a babához!

Nekem dédanyám nem vállalkozott rá, mert szívbeteg volt. Szenvedett 20 évet a fájós lábaival. Nagyanyám (az ő lánya) úgy döntött, hogy minél hamarabb megműtteti. Ennek 15 éve. Gyakorlatilag fájdalom nélkül élt utána. Most néz ki úgy, hogy kilazult neki, és újra műteni kell.

Azt azért tudni kell mindenkinek, hogy bármikor kilazulhat, mert ezek a protézisek egy idő után gyulladást okoznak és kilökődnek. Az esetek több, mint 90%-ával 10 évnél tovább bírja az első protézis, a második viszont nagy műtéttel jár (főleg ha az első cementes), és korántsem biztos, hogy ugyanolyan jó lesz, mint az első volt, vagy hogy ugyanolyan sokáig kitart. Ezért szokták halogatni az ilyen műtéteket az orvosok. Azt mondják idővel egyre jobban fejlődnek ezek a protézisek kilökődés szempontjából, úgyhogy lassan eljutunk oda, hogy inkább 20-30 évet bírnak, mint 10-et, és hogy most már inkább a kopás és törés ami miatt cserélni kell őket, nem a kilökődés vagy a fertőzés.

Erre én is kíváncsi lennék. Érdemes vállalni a műtétet? Megoldást jelent és megszűnik az örökös fájdalom, vagy tűrjünk tovább...?

Van egy ismerősöm akinek születetten csípő problémája volt. A műtét után azt mondta teljesen jól tud járni, nem fáj semmije.