Csevegjünk! Ki ismeri: Michael és Debi Pearl könyvét a GYermeket nevelni Isten félemében? (beszélgetés)

Bocs kicsit elhavaztam festés van éppen.

Ime a folytatás:)

2. rész

A GYERMEKI TERMÉSZET

(A gyermek természetes fejlõdésének a megértése)

„ÍME, A MÁSODIK JAJ”!

A minap egy összejövetel résztvevõjeként megfigyeltem egy fiatalasszonyt,

aki kisgyermekével hadakozott. A kisfiú minden lehetõt elkövetett, hogy kihozza

sodrából az édesanyját, és lejárassa õt mások elõtt. Az anya elgyötört

arcáról a „Miért én járok így?” kifejezést lehetett leolvasni. A gyerek dacosan

dobta cumisüvegét a földre (amelyet anyja felvett, és visszaadott neki), és sértõdött

zajongásával arra késztette a lelkészt, hogy egyre hangosabban beszéljen.

Addig-addig mesterkedett, mígnem anyja letette a földre. Ott aztán akárcsak

egy cirkuszi bohóc, elvonta a hallgatók figyelmét a prédikációról. Végül

erõszakosan elvett valamit a mellettük ülõtõl. Amikor a kimerült anya próbálta

ebben megakadályozni, és elszedte a „lopott” holmikat, habverõ módjára

rugdosott a lábaival, és tiltakozásképpen visítozott.

Ez elég volt ahhoz, hogy azt hidd: az ördög csecsemõ alakjában bevetette

magát. Örülök, hogy az egyévesek nem nyomnak száz kilót, különben sokkal

több anya válna gyermeke áldozatává. Ez segít abban, hogy megértsük, honnan

ered a „bûnös természet” fogalma.

Az anya tudta, hogy a gyermek effajta viselkedése megengedhetetlen, de

annak korlátozott értelmi szintje miatt tehetetlennek érezte magát. A nagyobb

gyermekek és a felnõttek értelmi és szociális tényezõknél fogva képesek uralkodni

magukon. Erre a gyermekre nem hatott hasonló nyomás, nem fenyegette

kínos helyzetbe kerülés vagy elutasítás. Korlátlanul, zabolátlanul, önzõ vágyait

kielégítve viselkedett. A szülõk arra vártak, hogy a gyermek értelme

fejlõdjön, amikor majd korrigálhatják „rossz” magatartását. Tehetetlenül nézték,

hogy az önzés szelleme gyökeret verjen az értelem légüres terében.

Mi a hajtóerõ ebben a gyermekben, és hogy lehet azt legyõzni? Szükséges,

hogy megértsünk néhány dolgot a gyermeki természettel kapcsolatban, hogy

helyes nevelést alkalmazzunk.

20 Gyermeket nevelni

ISTENADTA EGOCENTRIZMUS

Az erkölcsi fejlõdés érdekében Isten úgy teremtett minket, hogy állandóan a

szükség és a függõség állapotában legyünk. Ezek a velünk született szükségek

egy kisgyermeknél tûnnek ki a legjobban. Szüksége van táplálékra, melegségre,

társaságra, szórakozásra és száraz pelenkára. Isten õt az ízlelés,

szaglás, hallás, látás, tapintás erõs, tudatalatti kényszerével ruházta fel.

De a csecsemõ vágyai és érzelmei még nem teljesek. Ahogy fejlõdik, ráébred

arra, hogy meg van áldva egy mindig növekvõ vággyal olyan dolgok

iránt, amelyek csábítják a szemet, kívánatosak, hogy megegye, és okossá teszik.

Egyre jobban kialakuló emberi természete utat enged vágyainak, hogy

építsen, megismerjen, tiszteletet, elismerést vívjon ki, sikeres legyen, szeressen,

és biztonságban legyen.

Ahogy a csecsemõk fejlõdnek, megtanulják saját kényük-kedvük szerint

manipulálni a környezetüket. Egy-egy mosoly, gügyögés, rugdalózás, a fej

forgatása és rázása, sírás, visítás mind azt mondják, hogy „Vegyél ölbe, etess

meg, nézz rám! Hát senki sem veszi észre, hogy halaszthatatlan szükségeim

vannak? Mi lehetne fontosabb nálam?”

Egy csecsemõ világa akkora, ameddig a szükségei terjednek. Ez az egyedüli

valóság, amelyet ismer. Hamar megtanulja, hogy nem csak a szükségei,

hanem a vágyai is könnyen kielégítést nyerhetnek. A csecsemõ nem tud olyan

fogalmakban gondolkodni, mint kötelesség, felelõsség vagy erkölcsi választás.

Nincs benne büszkeség, sem alázat – csak vágy. Jön, lát, elvesz. Így van

teremtve. Természeténél fogva képtelen figyelembe venni mások szükségét.

A gyermek nem tudja, hogy te is fáradt vagy, és neked is kényelemre van

szükséged.

A csecsemõk és a kisgyermekek egocentrizmusában megnyilvánul a bûn

valamennyi formája. De õk természetes, istenadta ösztönökkel elégítik ki természetes

szükségeiket. „...már amikor a világra jönnek, tévelygõk...” (Zsolt

58,4) Isten mégsem tulajdonítja bûnnek ezt. Úgy tekinti õket, mint akiknek

nincs erkölcsi ítélõképességük, s ezért nem vonhatók felelõsségre sem. Híján

vannak az értelmi és erkölcsi érettségnek, hogy „nem”-et mondjanak a vágyaiknak.

Nem vonhatók felelõsségre. Ártatlan egocentrizmussal kezdik az életet.

INDOKOLT-E A FELELÕSSÉGRE VONÁS?

Amikor a gyermek nagyobb lesz – úgy 8-12 hónapos –, a környezetében élõ

felnõttek már kevesebb figyelmet fordítanak a követeléseire, és megkezdõdik

a leválási folyamat. A gyermeknek meg kell tanulnia várni, idõnként „nem”-

2. rész: A gyermeki természet 21

et mondanak neki, és korlátokat állítanak elé. Meg kell tanulnia, hogy nem lehet

mindig õ az elsõ. Ha a nevelés idejekorán nem fékezte meg „önzõ” megnyilvánulásait,

akkor az emberek azt mondják rá, hogy „elkényeztetett”.

A bûntudatos, az állandó kudarcérzetben szenvedõ szülõket a gyermek

nyafogása és sírása manipulálja. Megkezdõdik a testi fenyítés, de a gyermek

kirántja magát a szülõ kezébõl. Gyûlik a harag. A szülõk hibáztatni kezdik a

gyermeket, sõt versengenek vele.

A gyermek érzi ezt a feszültséget, de nem enged a követeléseibõl. Figyelmen

kívül hagy, kalkulál, és hisztériás rohamok törnek rá. Láttam, ahogy egy

kétéves valamilyen kezébe vett tárggyal ütötte az édesanyját. A kisgyermek

még éretlen ahhoz, hogy megértse, mi a felelõsség, mérlegelje az értékeket és

erkölcsi értékrenden alapuló tudatos döntéseket hozzon. Ugyanakkor képes

arra, hogy egy bûnözõ gondolkodását utánozza.

AZ ÉRTELMI FEJLÕDÉS ÚTJÁN

Mi történik valójában? Ennek a gyermeknek a körülötte élõ felnõttek nemrégen

bármit megadtak volna, amit kívánt, még önmaguktól is megvonva a falatot.

De most már tõle is kezdenek elvárni bizonyos dolgokat. Õ azonban

nem akar adni. Fogantatásától kezdve a „kapni” lett az életmódja. S ez a felállás

neki nagyon megfelel.

Mi, felnõttek – a gyermek képességeit érzékelve – elvárjuk tõle az adokkapok

elv mûködését az õ érettségének megfelelõ szinten. Haragra ingerel

bennünket, ha nem várakozásunknak megfelelõen reagál. A gyermekeknél

SOHA nem zökkenõmentes a teljes egocentrizmusból a szociálisan tudatos

adok-kapok állapotba való átmenet.

El vagyunk ragadtatva, ha egy három hónapos elveszi az ételt a kezünkbõl,

és a szájába tömi, de ha engedjük, hogy egy hároméves ugyanezt tegye, az

már nem olyan aranyos. Örömöt szerez, ha egy hároméves saját történetével

belevág a beszélgetésünkbe, ugyanakkor egy kilencéves gyermektõl megköveteljük,

hogy elnézést kérjen, és várjon a megfelelõ alkalomra, amikor õ is

bekapcsolódhat a beszélgetésbe.

Mihelyt úgy ítéljük meg, hogy egy gyermek érettségben eljutott arra a

szintre, hogy cselekedeteiért már felelõsségre vonható, akkor automatikusan

elvárjuk azt tõle. Ha nehezen veszi tudomásul a kötelességét, bosszankodunk,

hogy nem „korának megfelelõen” cselekszik.

Az emberrel ellentétben az állatoknak soha nincs szükségük arra, hogy természetes

ösztöneiket megtagadják. Kívánt határaikon belül saját maguk kielégítésére

élnek. Az a gyermek vagy felnõtt azonban, aki nem emelkedik túl

22 Gyermeket nevelni

önnön vágyainak a kielégítésén, eltávolodott Isten szándékától és tervétõl.

Minden bûn gyökere az Istentõl adott vágyak elvadult kielégítésében keresendõ.

Lehet, hogy a gyermek még éretlen ahhoz, hogy számon kérhetõ legyen,

de vágyainak korlátlan kielégítése magában hordozza késõbbi bûnös

magaviseletének a csíráját.

SZELLEMI MAGZAT

Isten úgy tervezte meg az életet, mint ami egy szellemi anyaméh, olyan hely,

ahol a születést követõen a szellemi fejlõdés elkezdõdik, és folytatódik az

egész életen át. A születés utáni elsõ évek úgy foghatók fel, mint egy erkölcsi

lény születést megelõzõ fejlõdése.

Ádám és Éva a teremtésük idején testileg tökéletesek, erkölcsileg viszont

fejletlenek voltak. Egy még anyaméhben lévõ négy hónapos magzat élõ lélek.

Noha valamennyi apró testrésze megfelel egy érett felnõtt testrészeinek, még

tökéletlen teremtmény, akinek további fejlõdésre van szüksége, mielõtt különválik

az édesanyjától. Egy hároméves gyermekben kicsiben hasonlóképpen

megvan egy erkölcsileg felelõs felnõtt valamennyi jellemvonása – a jó és a

rossz ismerete, igazságérzet, számonkérhetõség, lelkiismeret, kötelesség-,

bûn-, szégyenérzet stb. De egyik erkölcsi képesség sem fejlõdött addig a szintig,

hogy tökéletesen mûködõ és független legyen. A gyermek erkölcsileg

nem életképes lélek. Nem teljes erkölcsi lény. Nem vonható felelõsségre. Erkölcsileg

egy hároméves még mindig az anyaméhben van. Az erkölcsi élet valamikor

a születés után – talán a második, harmadik életévben – kezd fejlõdni,

és folytatódik az érettségig, kb. 10-15 éves korig.

A méhen belüli testi fejlõdéshez hasonlóan az erkölcsi fejlõdés lassú átmenet

a születéskor még nem létezõ erkölcsi értelem állapotából a teljes felelõsségre

vonhatóságig. Jelentõs véleménykülönbségek vannak abban a tekintetben,

hogy Isten mikor kéri számon egy gyermektõl a saját cselekedeteit és

gondolatait. Õsidõk óta hagyományosan a 12 éves kor a „felelõsségre vonhatóság

ideje”. De a felelõsségre vonhatóság nem életkorhoz, hanem állapothoz

kötött (Jak 4,17; 3Móz 5,3). A Biblia szerint ez valamikor 20 éves kor elõtt

érkezik el (5Móz 1,39; 4Móz 14,29–31). Van olyan gyermek, aki már 5 éves

korában felelõsségre vonható, míg mások 19 éves koruk elõtt nem vonhatók

teljes mértékben felelõsségre. Egy értelmi fogyatékos talán soha nem jut el

oda, hogy erkölcsi felelõsséget érezzen. Nem az életkoron van itt a hangsúly.

A lényeg az, hogy az erkölcsi fejlõdés folyamat, és a kisgyermek még nem

életképes erkölcsi lény.

2. rész: A gyermeki természet 23

A DILEMMA

A dilemma, amellyel a szülõk szembe találják magukat, a következõ: Hogyan

viszonyuljunk a gyermekhez ezen átmeneti szakaszban, az erkölcsi felfogás

hiánya és a teljes számonkérhetõség között? Pl. hogyan vonhat felelõsségre a

szülõ egy ötéves gyermeket, akinek az erkölcsi ismerete mindössze 30%-os?

Tudjuk, hogy Isten nem ítél el olyan gyermeket, akinek az erkölcsi képességei

nem mûködnek teljes mértékben, a szülõk viszont hogyan állapítsák meg,

hogy milyen mértékig kell felelõsségre vonni egy gyermeket? Ez a dilemma

az oka, hogy sok szülõ bizonytalankodik. De ha a szülõk várnak addig, amíg

a gyermek megérti az önuralom gyakorlásának szükségességét, mielõtt azt

megkövetelnék tõle, õ teljes mértékben ki fogja fejleszteni saját testi vágyai

kielégítésének szokását. A probléma, amit a szülõnek meg kell oldania, az,

hogy a természetes hajtóerõ az értelmet megelõzõen aktív. Azokban az években,

amikor a gyermek nem tudja fékezni magát, a szülõk általában kiszolgálják

a vágyait olyan környezet megteremtésével, ahol keveset várnak el tõle.

SZÜLÕI FELELÕSSÉG

Elérkeztünk e fejezet döntõ pontjához, e könyv hátteréhez: A SZÜLÕKNEK

MAGUKRA KELL VÁLLALNIUK GYERMEKEIK ERKÖLCSI FEJLÕ-

DÉSÉNEK A FELÜGYELETÉT. A kezdeti idõszakban nem kívánjuk megsemmisíteni

a gyermek természetes késztetéseit, de korlátoznunk kell, mert

az önfegyelmet is szükséges gyakorolnia. A szülõ szerepe nem egy rendõr

szerepéhez hasonló, hanem inkább a Szent Szelleméhez. Amikor egy gyermek

kifeszíti a vitorláit (erõs késztetést érez), de nincs iránytûje (erkölcsi ítélõképessége),

a szüleinek kell irányítaniuk. Amikor egy gyermek képtelen

magáévá tenni az erkölcsi értékeket, a szülõi nevelés és szülõi példa lesz számára

a mértékadó. Mielõtt képes lenne DÖNTENI a jó cselekvése mellett,

a szüleinek kell SZABÁLYOZNIUK õt a jó cselekvésére. Volt idõ, amikor

az édesanya lélegzett, evett, és kezelte a salakot a magzata helyett. Erkölcsi

téren hasonló a helyzet – amíg értelme és erkölcsi képességei olyan szintre

nem fejlõdnek, hogy képesek önállóan mûködni, a szülõknek kell szószólóknak

lenniük magzati állapotban lévõ lelkiismeretének. A szülõknek kell

kézbe venni a kezdeményezést, és egy adott értékrendet belécsepegtetni.

A gyermek minden nappal közelebb kerül az erkölcsi felelõsség elsajátításához.

Eljön a nap, amikor szellemi énje nélküled is mûködni fog. Kikerül az

általad nyújtott megszentelõ védelem alól, és saját lelkiismeretének fényében

24 Gyermeket nevelni

egyedül fog állani (1Kor 7,17). Amíg eddig eljut, az önmérséklet egyedüli sémája

az lesz, amelyet a szüleitõl tanul.

A szülõknek tudniuk kell, hogy milyen nagy a szerepük a gyermek erkölcsi

fejlõdésében. Egy napon a megkérdezésed nélkül dönt majd. Vajon helyesen

fog választani? Bármilyen intenzív nevelésben részesül is egy gyermek, a

bûn megjelenésének bizonyosságát nem lehet kiküszöbölni, de a szülõi nevelés

és ima mérsékelheti a gyermek káros szenvedélyektõl való függõségét, és

megkönnyítheti a megtérését.

A szülõk kisgyermekük „önzését” nem tekintik bûnnek, de résen kell lenniük,

mert hamarosan abban az irányban fog elmozdulni. A belsõ késztetések –

noha önmagukban nem bûnök – alkalmat teremtenek a bûnre. A kisgyermek nevelése

során a szülõknek számolniuk kell a gonosszal, amit az akaratos szív szül.

Egy szülõ nem ültethet igazságosságot a gyermekébe, de segíthet, hogy

gyermeke szilárdan elkötelezze magát az igazságosságnak. Egy szülõ nem

tudja beírni a törvényt gyermeke szívébe, de be tudja írni azt fejlõdõ lelkiismeretébe.

A szülõkre sürgetõ felelõsségérzetet helyez a gyermeki fejlõdés ténye, és

az a tudat, hogy a gonosz elõbb-utóbb megmutatkozik a gyermek erkölcsi természetében.

A világ folyása ellentétes irányba, pusztulásba sodorja a gyermekeket.

A statisztikát figyelve erkölcsi túlélésük szomorú képet mutat. A szülõk

imádkozó szívvel való nevelése, valamint az általuk közvetített isteni

bölcsesség megváltoztathatja a végeredményt a végkifejlet tekintetében. Egy

halhatatlan lélek van a gondjaidra bízva. Nem engedheted meg magadnak,

hogy közömbös, lusta vagy gondatlan légy. A te felelõsséged, hogy megállapítsd,

milyen szinten van a gyermeked értelmi képessége, és annak megfelelõen

tartsd felelõsnek.

Ez szinte lehetetlennek tûnõ feladat, amennyiben csak saját értelmedre támaszkodsz.

Ha te vagy a gyermeked elsõ számú gondviselõje, akkor képes leszel

az õ szempontjából helyesen ítélni a világot. Amikor egy gyermek valamit

rossznak tart, az tényleg rossz (Jak 4,17). Ha erkölcsi értelemben fejlett,

mégis engedetlenkedik, akkor meg kell büntetni. Ha viszont nem képes cselekedetei

erkölcsi súlyát felmérni, akkor nevelni és szabályozni kell.

AMIKOR A KÉSZTETÉS BÛNNÉ VÁLIK

A gyermeknek az ártatlan, természetes önzése mikor válik bûnné? Más szavakkal:

Mikortól kell egy gyermeket felelõsségre vonni? Ne feledjük, hogy

egy gyermek akkor esik ítélet alá, amikor erkölcsi képességei már teljesen

mûködõképesek!

2. rész: A gyermeki természet 25

Ahogy a gyermek értelme és erkölcsi képességei fejlõdnek, fokozatosan

felismeri erkölcsi felelõsségét és kötelességét. Az erkölcsi képességek fejlõdésének

egy bizonyos fokán minden gyermek szembetalálja magát a „jó és

rossz tudásának fájá”-val (lásd 5Móz 1,39). Eddig – Jézust kivéve – mindenki

„evett” (személy szerint megszegte az Istentõl kapott parancsot), amely személyes

ítéletet eredményezett.

Isten nem kárhoztat egy gyermeket addig, amíg az el nem jut a felelõsségre

vonhatóság állapotába. De a 2–14 év közé tehetõ átmeneti idõszak folyamán

a gyermek felelõsségre vonhatósága erkölcsi tudatosságával arányosan

fejlõdik. Ha egy gyermek saját lelkiismerete ellen cselekszik – legyen az bármennyire

korlátolt vagy tökéletlen –, akkor õ a hibás. Értelmi képességének

fejlõdése az a fok, amelytõl függõen cselekedeteit bûnnek lehet nevezni. A bûntudat

jelenléte jó barométer, amely megmutatja, hogy mennyire fejlett a lelkiismerete.

Ismétlem, egy gyermek bûntudatot érezhet egyes területeken, a bûnért való

felelõsségre vonás mégsem következik be addig, amíg erkölcsi énje teljesen

nem mûködik. Egy még gyártás alatt lévõ órának lehetnek ugyan mozgó

részei, de amíg valamennyi alkatrész a helyére nem kerül, nem mutatja az idõt.

TEST SZERINT JÁRÁS

Minden gyerek hajlik a rosszra. Ez a bûnre való hajlam a testben keresendõ,

ami önzõ módon kielégülésre vágyik. Miután egy gyermek átadja magát a testi

vágynak, Pál „bûnös test”-nek nevezi az õ testét (Róm 8,3), azaz bûnnel teljesnek.

Mivel a test kínált Évának alkalmat a bûnre és Jézus megkísértésére,

gyermeked önzésének is ez a táptalaja, ami éretten bûnre visz.

Egy gyermeket tanítani kell az önmérséklet gyakorlására, mielõtt lelkiismerete

részlegesen mûködésbe lép. Ha ugyanis erõszakot követ el nyiladozó

lelkiismeretén, és ezt folytatja a teljes érettség eléréséig, az lesz a helyzet,

hogy teljesen átadta magát a testnek, még mielõtt felelõsségérzete kifejlõdött

volna. Ezért, mielõtt az erkölcsi fejlõdés – kb. kétéves korban – megkezdõdne,

a szülõknek teljes engedelmességben kell tartaniuk a gyermek testét.

Hároméves kortól és azon túl a gyermeknek az erkölcsi kötelességre ébredt

részét tanítani kell, hogy önként alávesse magát a törvény szabályozásának.

Ha hagyod, hogy a test a maga természetes folyásában haladjon, a gyermeket

sok zabolátlan szenvedély és testi kívánság keríti hatalmába, még

mielõtt erkölcsi felelõssége tudatára ébredne.

26 Gyermeket nevelni

A FAZEKAS KEZÉBEN

A tisztességtelen célra formált edény deformálódott a fazekas kezében, csak

azért, hogy utána tisztességre való edény készüljön belõle, amely illik a gazda

asztalára. Ha Isten a fazekas, és gyermeked az agyag, te a korong vagy,

ahol forog az agyag. Ahogy Ádám és Éva kertet kapott, hogy gondozza és

õrizze azt, úgy kaptál kölcsön egy kis szívet és értelmet, amelyet gondoznod

és õrizned kell.

Eljön az idõ, amikor gyermekednek egyedül kell megállni a „jó és rossz tudásának

fája” elõtt. Ahogy Isten szándéka engedte, õ részesülni fog a tiltott

gyümölcsbõl. Most, a fejlõdés éveiben rajtad áll, hogy miként fog reagálni,

miután „evett” abból.

Mindaz, amit a gyermek – akár saját vágyai kielégítése, akár az általad

megszabott önmérséklet által – tapasztal, felkészíti õt arra a napra, amikor

majd felelõssé, érett lelkûvé válik. A fejlõdés útján valahol minden gyermek

teljes mértékben felelõsségre vonható lesz. Akkor már egyedül áll meg Isten

elõtt, „mentség nélkül”.

ISTENI ELHÍVÁS

Mindezek ismeretében jobban értékeled, hogy mi megy végbe fejlõdõ gyermekedben.

Ahogy a gyermek Jézus növekedett bölcsességben és ismeretben,

úgy a te gyermeked is értelmi fejlõdésen megy át. A Szentírás bölccsé teheti

õt az üdvösségre (2Tim 3,15). A te feladatod felkészíteni a gyermeket, hogy

meg tudja védeni magát ettõl az „elfajult nemzedéktõl” (Csel 2,40). Istennek

megvan a késztermék mintapéldánya. Ez nem más, mint „hogy hasonlókká legyenek

Fia képéhez” (Róm 8,29). Istennel együtt kell munkálkodnod addig a

napig, amíg gyermekeid eljutnak „a Krisztus teljességét elérõ nagykorúságra”

(Ef 4,13). Isten ígérete ma is áll: „Neveld a gyermeket a neki megfelelõ

módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Péld 22,6).

ok

Estére lesz időm küldöm.

Remélem nem borzasztott nagyon el:)

Azt hiszem, ezt ma biztosan nem tudom elolvasni, csak apránként, annyira sokkol.

De mindenképpen elolvasom majd!

En mar kiakadtam... megyek aludni!

Jo ejt!

GYERE, HA HÍVLAK!

Lássuk egy apa beszámolóját arról, hogy milyen nevelési módszert alkalmaz

járni tanuló kisgyermekénél! A betanításra rászán egy estét, amely a következõképpen

zajlik: Magára hagy egy 10-12 hónapos gyermeket, akinek figyelmét

kellõ mértékben leköti valamilyen játék vagy vonzó tárgy. Az apa a szoba

túlsó végébõl vagy akár egy másik szobából hívja a gyermeket. Ha a

gyermek nem reagál a hívásra, az apa odamegy hozzá, és elmagyarázza, hogy

ha hívja, azonnal mennie kell, majd végigvezeti az engedelmesség lépésein át

arra a helyre, ahonnan szólította.

Azután visszaviszi a játékához, és magára hagyja, mígnem újra elmerül

abban. Ekkor megint hívja. Ha a kicsi nem mozdul, akkor az apa újra magyaráz,

és megismétlõdik a már gyakorolt séta. A szülõ abban a biztos tudatban,

hogy a gyermek érti, mit vár el tõle, visszamegy, és újból szólítja. Ezúttal, ha

a gyermeke nem reagál azonnal, akkor egyet-kettõt enyhén rácsap a vesszõvel,

majd mindaddig folytatja ezt a gyakorlatot, mígnem a gyermek készségesen

reagál a hívásra. Ezt követõen – amíg a gyermek el nem hagyja a szülõi

házat – a szülõ remélheti, hogy mindent hátrahagyva megy, ha hívják.

Amíg a szülõ következetes marad, a gyermek következetesen engedelmeskedni

fog. Ezt az „engedelmességre nevelést” csendes türelemmel kell végrehajtani.

Az indulatmentes elfenekelés nem büntetés. Ez ad súlyt a szavaidnak.

A TANÍTÁST NEM LEHET ELÉG KORÁN KEZDENI

Egy újszülöttnek minél hamarabb tanításra van szüksége. Az a szülõ, aki elhalasztja

a nevelést addig, amíg a gyermeke elég nagy lesz ahhoz, hogy kérdéseket

lehessen vele megvitatni, vagy a magyarázatot elfogadja, rá fog ébredni,

hogy a gyermek nehezen kezelhetõ lesz jóval azelõtt, hogy megértené

a szó jelentését.

Amikor az édesanya próbálja a kiságyba tenni a gyermekét, az megfeszíti

magát, mély lélegzetet vesz, és ordít, ahogy a torkán kifér. Megkezdõdik az

irányításért folyó komoly küzdelem. Valaki engedni fog. Az édesanya vagy

megadja magát a gyermek önzõ követeléseinek (arra nevelve õt ezzel, hogy

14 Gyermeket nevelni

sírással eléri, amit akar), vagy hagyja sírni (s ezzel együtt megtanulni, hogy a

sírás nem vezet eredményre). Tény, hogy a csecsemõ csak sírással tudja jelezni

valós fizikai szükségleteit a külvilág felé, de a másokat önmaga folytonos

kiszolgálására manipuláló sírást nem szabad jutalmazni. Ezzel ugyanis

erõsíted a gyermek önzését, ami végül társadalmilag elviselhetetlenné válik.

LÉPÉSEK AZ ENGEDELMESSÉG FELÉ

Egyik leánygyermekünk számára – akinél korán megmutatkozott a mozgékonyság

– különös vonzerõt jelentett a lépcsõn való felmászás. Öthónapos tudatlanságában

még nem büntethettük meg engedetlenségéért. De saját érdekében

igyekeztük megtanítani neki, hogy ne másszon fel a lépcsõn. Ezért a

„Nem!” parancsszót összekötöttük meztelen lába enyhe megütésével. Kb. 30

cm hosszú és 3 mm vastagságú fûzfahajtást használtunk.

Õt azonban annyira elbûvölte a lépcsõzés, hogy nem hagyta abba a megcsapkodás

ellenére sem. Feltételeztük, hogy a verés használni fog, de úgy láttuk,

hogy ebben a korban az õ kis agya még nem tudta kezelni ezt az összefüggést.

Így tehát a legalsó lépcsõfokra fektettem a vesszõt. Késõbb láttuk,

hogy odamászik a lépcsõhöz, és mielõtt haladt volna felfelé, megállt az elsõ

lépcsõn, és bámult a vesszõre. Meghátrált, és többé soha nem próbált felmászni

a lépcsõn, még akkor sem, ha a vesszõt elvettük onnan.

TÚLZOTT FENYÍTÉS

Maga a fenyítés túlzott és kegyetlen lehet, ha a nevelés eszközének csupán a

fenyítést tekinted. Megfigyeltem egy öntelt, szigorú apát, aki kemény kézzel

uralkodott a gyermekein, és ezt nyilvánosan sem rejtette véka alá. Vesszõje

hamar lesújtott, különösen, ha szemtanúk is akadtak. Gyermekei reszkettek a

jelenlétében, s féltek, hogy magukra vonják a haragját. Meglepõdtem azon,

hogy ha ennyire megkövetelte az engedelmességet, miért nem valósította meg

ezt azelõtt, mielõtt a nyilvánosság elõtt gyakorolta volna. Mély nyomott hagyott

bennem, de nem úgy, ahogy õ szerette volna.

Az egészen kicsi gyermekek kivételével az otthoni nevelés teljesen szükségtelenné

teszi a nyilvános fenyítést. De ha mégis szükség lenne erre, tapintatosan

fenyíts, s majd otthon nevelj, hogy többé ne kerülj ilyen kellemetlen

helyzetbe!

1. rész: Gyermeket nevelni 15

EGY NEHEZEN KEZELHETÕ AMISH* FIÚ NEVELÉSE

Ahogy ültünk és beszélgettünk egy amish ismerõsömmel, jellemzõ gyermeknevelési

helyzet játszódott le elõttünk. Az édesapja ölében ülõ egyéves kisfiú

le akart csúszni a földre. Mivel a padló hideg volt, az apa igyekezett ölében

tartani a gyermeket. Az megmakacsolta magát, és ki akart bújni apja szorításából

le, a földre. Az apa németül szólt hozzá (nem értettem, hogy mit), és

határozottan visszaültette az ölébe. A gyermek eltérõ véleményének adott

hangot, és folytatta az elõbbi kísérletet. Akkor az apa elfenekelte, és – feltételezésem

szerint – feddõ szavakkal illette. A kisfiú, anyját megpillantva a helyiség

túlsó végében, sírva fakadt, és az anyját követelte. Ez bármilyen nyelven

egyértelmû volt. A gyermek nyilván úgy érezte, hogy anyjánál nagyobb

szabadsága lenne.

Rendkívül kíváncsi lettem, hogy mi fog történni. A gyermek igyekezett lerázni

magáról a parancs bilincsét. A legtöbb apa örömmel adta volna át az

édesanyának a lármázó gyermeket. Ha most engednek neki, az azt jelenti,

hogy a gyermek neveli a szülõket, és nem fordítva. Ilyen helyzetben az anyák

rendszerint odaszaladnak a kicsinyeikhez, mert kielégíti õket az öröm, hogy

szükség van rájuk. Ez az édesanya azonban inkább törõdött a gyermeke nevelésével,

mint a saját önérzetével. Úgy tett, mint aki nem veszi észre a gyermeke

könyörgését.

Ekkor az apa elfordította a gyermeket, hogy ne lássa az anyját. Az elszánt

kisfiú azonnal megértette, hogy a harcvonal meg van húzva. Úgy akart érvényt

szerezni akaratának, hogy a lábát igyekezett visszafelé mozdítani, hogy anyja

felé lásson. Az apa rápaskolt a gyerek lábára, és újra mondott neki valamit.

Most teljes volt a csatarend. Valaki alá fogja rendelni az akaratát a másiknak.

Vagy az apa hitelesíti, hogy az egyéves uralkodhat a szülein, vagy a szülõk

tekintélye erõsödik meg. Mindnyájuk boldogsága, valamint a gyermek

akarata forgott kockán. Az apa elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja: ez a tekintély

próbája. Ez az epizód már nem „engedelmességre nevelés”, hanem a „viselkedés

szabályozását célzó fenyítés” volt.

A következõ háromnegyed órában a fiúcska tizenötször fordította el a lábát,

és mindannyiszor kikapott. Az apa birkatürelmet tanúsított. Viselkedésében

nyoma sem volt a sietségnek vagy a haragnak. Az engedetlenséget nem

vette személyes sértésnek. Lovakat és öszvéreket nevelt és foglalkozásából

adódóan ismerte a türelmes kitartás értékét. Végül az egyéves gyermek megadta

magát apja akaratának; úgy ült, ahogy letették, és nyugodt – sõt vidám – lett.

16 Gyermeket nevelni

* Amerikai puritán evangéliumi felekezet.

Valaki azt mondaná erre: „De én ezt érzelmileg nem tudom aláírni!” Néha

nehéz, és erõt próbáló félretenni érzelmeidet a gyermeked érdekében. Ez áldozatot

kíván. De mit jelent a szeretet, ha nem azt, hogy: adni? Ha tudod,

hogy a gyermek javát szolgálja a jelenben és az örökkévalóságban, akkor ezt

ne tekintsd áldozatnak, hanem örömnek!

Ha úgy ismered magad, mint aki indulatos vagy türelmetlen, ez a bûntudat

visszatarthat attól, hogy határozott fellépést tanúsíts gyermeked fegyelmezésében.

Attól tartasz talán, hogy a fegyelmezés nem más, mint saját éned megnyilvánulása.

A gyermeked érdekében sokat imádkozz érte és tisztátalanságaidtól

megszabadulva légy következetes és határozott a nevelésben, mert

ennek hiányában a gyermeked nagy kárt szenved!

KÉT DOLOG FELÕL LÉGY BIZONYOSSÁGBAN!

Elõször is, majdnem minden kisgyermek fellázad legalább egyszer a tekintély

ellen, és kezébe veszi az irányítást. Ez a csökönyösség olyan erõs, hogy szinte

meglepõdünk, mennyire elszánt és kitartó tud lenni egy ilyen kis teremtmény

a lázadásban. Ez a fajta elszántság megrögzött forradalmárokra jellemzõ, akik

az ellenséggel szállnak szembe. Mindazonáltal szülõk, akik számíthatnak erre,

és akik felkészültek az állhatatos kitartásra, mégis megilletõdve állnak kisgyermekük

erõs akaratát tapasztalva.

Másodszor, ha következetes vagy a nevelésben, a teljes fölény megszerzésére

tett kísérletek csak egyszer fognak bekövetkezni a gyermeked életében.

Ha az összeütközésbõl te kerülsz ki gyõztesen, a gyermek gyõzni fog a jellemfejlõdés

játszmájában. Ha meggyengülsz, és hagyod a gyermeket fölénybe

kerülni, õ mindent elveszíthet, kivéve az uralkodási vágyát. A gyermek érdekében

ki kell tartanod!

Az a macska, amelyet az esetek többségében megakadályoznak abban,

hogy bemenjen a házba, de néha megszegi a tilalmat, az alkalmi sikereket úgy

fogja tekinteni, mint ösztönzést arra, hogy máskor is megpróbáljon bejutni.

Viszont, ha következetesen (az esetek 100%-ában) kinn tartják, elveszti akaratát,

és nem megy be, mégha nyitva is van az ajtó. Hiába zavarod el messzire,

ha idõnként engeded neki, hogy bejöjjön, és megegye a maradékot, vagy a

díványon szunyókáljon, attól kezdve mindig meg fogja kockáztatni, hogy

bármi áron is bejusson. A kemény, de nem következetese bánásmóddal azt

éred el, hogy ha résen állsz, õ körültekintõ módon engedelmeskedni fog, viszont

besurran az ajtón, valahányszor erre lehetõséget lát.

A kutyákat viszont meg lehet tanítani arra, hogy parancsra vagy bejöjjenek,

vagy kinn maradjanak. A kulcs ismét a következetesség. Ha egy kutya

1. rész: Gyermeket nevelni 17

szabályozás révén (következetes magatartás az edzõ részérõl) megtanulja,

hogy semmilyen körülmények között nem szegheti meg gazdája parancsát,

mindig engedelmeskedni fog. Ha a szülõk körültekintõen és következetesen

nevelik gyermekeiket, azok viselkedése messze felülmúlja majd egy jól képzett

vakvezetõ kutya viselkedését.

HELYTELEN NEVELÉS

Megfigyeltél már kisgyermekeket az élelmiszerüzletben? A bevásárlókocsi

parancsnoki székében egy csavaros eszû gyermek ül, aki „gyermeki jogait”

gyakorolja korlátlan vágyainak kielégítésére. A szülõ bátortalanul köröz a kísértésbe

ejtõ „jó és rossz tudásának fája” körül. Késõ! A gyermek már észrevette

fékeveszett kívánsága tárgyát. A küzdelem folyik. A gyermek vagy

megkapja, amit akar, vagy szánalmas helyzetbe hozza szüleit. Vagy így, vagy

úgy, a gyerek diadalmaskodik.

MEGVÁSÁROLT ENGEDELMESSÉG

Egy édesapa büszkén mesélte, hogy fagylaltot ígért a fiának, ha nem kér semmit

az üzletben. Az efféle egyezségek csak erõsítik a gyermeket zsarnoki mesterkedései

bevetésében. Nem te szerzel felügyeletet a gyermek fölött, hanem

õ irányít téged. Minden gyermeket nevelnek valahogy – némelyeket meggondolatlanul

vagy felületesen, némelyeket elõrelátóan. Minden szülõi reakció

szabályozza a gyermek viselkedését, s ezért nevelésnek számít.

Azok a szülõk, akik jutalom ígérete ellenében vásárolják meg bizonyos parancs

teljesítését, gengszterré teszik a gyermeküket, aki védelmi pénzt szed.

A gyermek maffiavezér lesz, te pedig felveszed egy megfélemlített üzletember

szerepét. Ha egy terroristával alkudozol, hogy adjon még egy nap haladékot,

kedvezõ megállapodásra juthatsz vele, de amennyiben gyermeket nevelsz,

szükséges, hogy felülvizsgáld nevelési módszereidet. Ha engeded

magad meghátrálásra kényszeríteni, és megalkuszol, pszichológiai zsarnokká

formálod a gyermekedet.

„HALLOTTAD, MIT MONDTAM?”

Megfigyeltem egy édesapát, aki azt mondta a kisgyermekének, hogy ne nyúljon

egy bizonyos tárgyhoz. A gyermek – mivel hozzá volt szokva ahhoz, hogy

a kevésbé szigorú utasításokat elengedje a füle mellett – mégiscsak kézbe vette

azt. Az apa ingerült hangon követelte: „Add ide!” A gyermek úgy tett, mint-

18 Gyermeket nevelni

ha nem hallaná. A felnõtt indulatosan azt kérdezte: „Hallottad? (Persze, hogy

hallotta.) Add ide apának!” Majd erõsödõ haraggal: „Jancsiiii, add ide apának

AZONNAL! ELVERJELEK?” Az apa hirtelen felismerte kínos hangtónusát.

Lecsendesedett, és próbálta lezárni az ügyet. Lehajolt, nyújtotta a kezét, megkönnyítve

ezzel Jancsi számára a parancs végrehajtását. Apja mérges hangja

és villámló tekintete után Jancsi az átmeneti helyzetet úgy értékelte, hogy: „Ó,

jól van, majd máskor.” De ahelyett, hogy azt a bizonyos dolgot odaadta volna

megalázkodott, kezét nyújtó apjának, magához szorította, mintegy kényszerítve

õt ezzel, hogy még közelebb menve szerezze vissza. Az apa – szegény

ember módjára, mint aki alamizsnát kap valamely leereszkedõ

uralkodótól – engedett a gyermek megalázó viselkedésének, és nyújtotta kezét

a tárgy után. Azután – a gyengesége jeléül – eltette azt a gyermek keze

ügyébõl.

Mit tanult Jancsi ebbõl az esetbõl? Erõsödött abban a meggyõzõdésében,

hogy egy parancsnak soha nem szükséges engedelmeskedni elsõ szóra, másodikra,

harmadikra, sõt negyedikre sem. Ezt senki sem várja el tõle. Megtanulta,

hogy mindent elvehet, ami a keze ügyébe kerül, és mindaddig magánál

tarthatja, ameddig fel nem forrósodik a helyzet. Megtanulta, hogy ne tisztelje

a tekintélyt, hanem csak az erõfölényt (eljön a nap, amikor õ lesz az erõsebb).

Az apa példáján megtanulta, hogyan alkalmazza a haragot. Az apa közeledésébõl

– hogy ti. elvegye a tárgyat a kezébõl – a gyermek megtanulta, hogyan

lehet kijátszani az utolsó kártyát, és dacosnak maradni. Ez az édesapa tulajdonképpen

lázadásra nevelte a fiát.

Mit tanult az édesapa? Azt, hogy Jancsika egy „erõs akaratú” gyermek,

hogy a gyermekek életében vannak kellemetlen stádiumok, hogy néha nagyon

szánalmas és kellemetlen dolog szülõnek lenni, hogy a gyermeket minden pillanatban

figyelemmel kell kísérni, és el kell tenni dolgokat a keze ügyébõl,

hogy a gyermekek csak az erõszakos és az indulatos fellépést értik. Ez nem

igaz. Az apa annak a gyümölcsét aratja, hogy nem nevelte a gyermekét.

Ok akkor lassan felteszem az első fejezetet emésszétek. A többit holnap mert aludnom is kell:)

„VI-GYÁZZ!!”

Amikor önfejû fiatalemberek bevonulnak katonának, a legelsõ dolog, amire

megtanítják õket, az, hogy csendben álljanak. A parancsszóra végzett gyakorlatok

végtelen sora azt a célt szolgálja, hogy megtanulják akaratukat alárendelni,

s ebben megerõsödjenek. „Vi-gyázz!” – hangzik el, és minden hadmûvelet

ezzel kezdõdik. Gondold el, micsoda könnyebbség lenne, ha egyetlen parancscsal

meg tudnád nyerni valamennyi gyermeked teljes, osztatlan figyelmét! Egy

õrmester megteheti, hogy vigyázzállásba parancsolja a rábízott embereket,

azután mindenféle magyarázat nélkül otthagyja õket, s õk továbbra is abban a

merev helyzetben fognak állni mindaddig, amíg ki nem dõlnek. A „Jobbra át!”,

„Balra át!”, „Század, állj!” utasításoknak nincs más értelme a háborúban, minthogy

azonnali, feltétlen engedelmességre szólítja fel az embereket.

Miként a seregben, úgy a családban is valamennyi hadmûvelet figyelemfelhívással

kezdõdik. A fegyelmezési gondok háromnegyed része megoldódna,

ha el tudnád érni, hogy gyermekeid azonnal elcsendesedjenek, és teljesen rád

figyeljenek.

„HÁTRA ARC!” – a család nyelvére lefordítva azt jelentené, hogy:

„Hagyd el a szobát!”, vagy „Menj aludni!” Kérdés nélkül sarkon fordulnának,

és mennének. Ez egy jól mûködõ családban normális dolog.

„HÓHA!”

Megfigyelhetjük a lovászatot is, ahol mindig idomítanak új lovakat! Ha szekérre

ülsz, és egy keskeny, kanyargós úton mégy, amelyen rönkszállító autók

haladnak, olyan lóra van szükséged, amely teljes mértékben engedelmeskedik.

Nem teheted ki magad annak, hogy csak ostorcsapással tudd engedelmességre

bírni. Egyetlen hiba is végzetes lehet.

Egy lovat mindenekelõtt arra kell megtanítani, hogy álljon nyugodtan, és

hagyja, hogy megfogják, ill. felszerszámozzák. Nem szabad félnie a kantártól

és a lószerszámtól. Ha kocsi elé van fogva, nyugodtan kell állnia, amíg egy

csapat gyerek beszáll. Ha a bekötõút végén megállítják, hogy várjon, amíg

tisztul a forgalom, nem vághat egy száguldó teherautó elé, saját akaratának érvényt

szerezve.

A lóidomításhoz tartozik az állat felkészítése arra, hogy megfelelõen reagáljon

a késõbbiekben adódó valamennyi helyzetre. Ez a kiképzés adott környezetben

zajlik, ahol olyan körülményeket teremtenek, amelyekben tesztelhetik

és szabályozhatják a ló reakcióit. Ez úgy történik, hogy különféle

iramokat diktálnak neki. Megtanítod megállni úgy, hogy „Gyí!” vezényszóra

1. rész: Gyermeket nevelni 9

elindítod, s miközben a kantárnál fogva vezeted, egyszer csak azt mondod:

„Állj!” A ló megáll, mert szorosan tartod a kantárt. Alig néhány gyakorlat

után a ló megáll a puszta parancsra is.

Az idomár beállítja a hang tónusát, amelyre az állatnak reagálnia kell. Ha

normál hanghordozással szólsz, engedelmeskedni fog. Ha üvöltve mondod,

hogy „Gyí!”, akkor a jövõben csak akkor fog megállni, ha ugyanígy üvöltöd

a parancsot. Lényeges tehát, hogy az állatok nem csak a hangot, hanem a hang

tónusát is megtanulják azonosítani.

Ha emelt hangon adsz parancsot a gyermekednek, õ megtanulja társítani

hangod tónusát és erõsségét a szándékoddal. Ha arra szoktattad, hogy erõteljes

hangra reagáljon, akkor ne hibáztasd, ha elsõ tizenhárom „javaslatodat” elengedi

a füle mellett, miközben arra vár, hogy hangod hevessége elérje azt a

szintet, ahol valós parancsként értelmezi azt!

NEVELÉS, NEM FENYÍTÉS

„Neveld a gyermeket a neki megfelelõ módon, még ha megöregszik, akkor

sem tér el attól!” (Péld 22,6) Neveld – ne összeverd! Neveld – ne büntesd!

Neveld – ne leckéztesd! A tanítás (és az ima) a gyermeknevelés leggyakrabban

hiányzó eleme. Egy gyermeknek az „engedelmességre tanítás”-nál többre

van szüksége, ennek hiányában azonban elégtelen a nevelés.

A nevelés megkezdésével nem várhatnak a szülõk addig, amíg gyermekük

elfogadhatatlan módon viselkedik, amikor is fenyítést alkalmaznak. A nevelés

nem egyenlõ a fenyítéssel. A fenyítés része a nevelésnek, de önmagában

nem elég ahhoz, hogy helyes viselkedést eredményezzen. A nevelés a gyermek

gondolkodásának szabályozása, még mielõtt válsághelyzet alakulna ki.

Felkészítés ez a késõbbi, feltétlen engedelmességre. Egy sportoló edz, mielõtt

versenyre indul. Az állatokat – a vadállatokat is – idomítják, hogy reagáljanak

az idomár parancsszavára.

Az, hogy szülõk gyakran nem ezt tapasztalják, a nevelés csõdjének tulajdonítható.

Nem a „rossz gyerek” az õ igazi gondjuk, hanem a rossz nevelés.

Az „akaratos” gyermeknek, a hiperaktívnak, a nagyon értelmesnek vagy a

gyakran unatkozónak egyaránt szüksége van nevelésre, és a nevelés valamennyiüknél

hatásos.

Értsük meg, itt most nem arról van szó, hogy istenfélõ gyermekeket mutassunk

fel, hanem boldog és engedelmes gyermekeket! A kisgyermekek feltétlen

engedelmességre való nevelésének alapelvei ugyanúgy alkalmazhatók

keresztyén és nem keresztyén gyermekekre. Ahogy a gyermekek növekednek,

a tanító jelleme és pedagógiája egyre nagyobb szerepet játszik.

10 Gyermeket nevelni

TANÍTANI, HOGY „NE NYÚLJ HOZZÁ!”

Sok örömet okoz a gyermeknevelés, általában könnyû, de van benne kihívás.

Amikor a gyermekeim már keresztül tudtak mászni (egyikük gurulni is) a szobán,

tanítási idõket kezdtem.

Próbáld ki te magad is! Helyezz egy vonzó tárgyat oda, ahol a gyermeked

el tudja érni (pl. egy asztalra)! Amikor észreveszi, és elindul felé, higgadtan

mondd azt, hogy: „Nem! Ne nyúlj hozzá!” Mivel már ismeri a „nem” szót,

megáll, csodálkozva néz rád, majd odafordul, és megragadja azt. Üss rá a kezére

egyszer, s ugyanakkor mondd azt, hogy: „Nem!” Ne feledd, hogy nem

fenyítesz, hanem nevelsz! Elegendõ egy enyhe ütés. Vissza fogja húzni a kezét,

és fontolóra veszi, milyen kapcsolat van a tárgy, a kívánsága, a parancs és

a kis, nyomatékosító fájdalom között. Ez többször megismétlõdhet, de ha következetes

vagy, megtanul következetesen engedelmeskedni – még távollétedben

is.

ÜLTESD A FÁT A KERTED KÖZEPÉRE!

Amikor Isten elsõ két gyermekét meg akarta tanítani, hogy ne nyúljanak a tiltott

dologhoz, nem az általuk elérhetõ körön kívül helyezte el azt. A jó és a

rossz tudásának fáját a kert közepén helyezte el (1Móz 3,3). Ennélfogva gyakrabban

ki voltak téve a kísértésnek. Isten szándéka nem az volt, hogy megõrizze

a fát, hanem az, hogy nevelje az emberpárt.

Figyeljük meg, hogy a fa elnevezése nem „a rossz tudása” volt, hanem „a

jó és a rossz tudása”. Akaratuk edzésével – azaz, hogy ne egyenek – a „jó”

jelentését éppúgy megtanulták volna, mint a „rossz” jelentését. A fa gyümölcsének

fogyasztása nem az egyetlen mód lett volna a jó és a rossz megismerésére,

de ez tiltott útrövidítés volt.

Amikor a gyermekek látókörébe helyezünk egy tiltott tárgyat, és a „Ne

nyúlj hozzá!” parancsot hangoztatjuk, valahányszor elhaladnak a tiltott tárgy

(az õ jó és rossz tudása fájuk) mellett, ismeretet szereznek a jóról és a

rosszról a gyõztes nézõpontjából. Ahogy Ádám és Éva esetében történt a

kertben, a tárgynak és a tárgy érintésének nincs jelentõsége önmagában, viszont

egy parancs hozzárendelése erkölcsi tényezõvé teszi, amellyel jellem

formálódik. Kikényszerítésed révén gyermekeid ismereteket szereznek az erkölcsi

irányításról, a kötelességrõl, a felelõsségrõl, és – elbukás esetén – a felelõsségre

vonásról vagy büntetésrõl is. Itt és most a gyermek azt is megtanulja,

hogy ne nyúljon valamihez, s ez a közösségbe való beilleszkedését

nagyban megkönnyíti.

1. rész: Gyermeket nevelni 11

Mindössze néhány percet vesz igénybe, míg a gyermek megtanulja, hogy

ne nyúljon egy adott tárgyhoz. A gyermekek többsége már három nap alatt

megtanítható, hogy feltétlenül és örömmel engedelmeskedjen. Ha következetes

leszel, a gyermekek a késõbbiekben is engedelmeskedni fognak. Engedelmességen

azt értem, hogy soha nem kell majd kétszer elismételned ugyanazt.

Ha azonnali engedelmességet követelsz meg, s megtanítod rá, eredményes leszel.

A tanítás idõtöbbletet igényel, de ha a gyermekek egyszer megtanulták

az engedelmességet, rengeteg idõt megtakarítasz. Vannak, akik azt mondják:

„Tedd gyermekbiztossá az otthonodat!” Én azt mondom: „Tedd otthonbiztossá

a gyermekedet!”

KÉNYES HELYZETEK

Áldozatul estél-e valaha kis, kíváncsiskodó gyermekkezeknek? Az egészen

kicsi, még járni nem tudó gyermek szívesen megragad minden érdekes tárgyat.

Ez nem baj, de néha bosszantó lehet. Amikor öledben tartasz egy kisbabát,

aki folyton leveszi a szemüvegedet, nem tudod neki megmagyarázni,

hogy milyen helytelen az efféle cselekedet. A csöppséget még nem hatja meg

az elutasítástól való félelem. Megpróbálod tehát korlátozni, hogy hová nem

nyúlhat az arcodon? Nem, hanem megtanítod arra, hogy ne nyúljon hozzá.

Miután a gyermeket megtanítottad, hogy reagáljon a „Nem!” parancsra, akkor

minden olyan területen szabályozni tudod, ahol ez a parancs adható.

Teremts nevelõ célú helyzeteket! Pl. a szemüvegedet használva csaléteknek,

tedd a gyermeket oda, ahonnan könnyen elérheti azt. Nézz egyenesen a

szemébe! Ha utánanyúl, hogy megfogja, ne húzd vissza, ne védd magad! Halkan

mondd, hogy: „Nem!” Bármi történik, ne emeld fel a hangodat! Ne hangozzék

komolyabban, mint egyébként! Ne felejtsd, hogy hangmintát alapozol

meg, amelyet mindvégig használni fogsz, amíg a gyermek kicsi! Ha ismét a

szemüveged után nyúl, mondd újra, hogy: „Nem!”, és parancsodat kísérje egy

kis meglegyintés! Vissza fogja húzni a kezét, és a szemüveg megragadását a

fájdalommal fogja társítani. (Én általában a mutatóujjammal legyintek a kis

kezére. Soha nem hallottam, hogy a gyermek ettõl sírva fakadt volna.) Még az

sem tudatosul benne, hogy megütöttem. Azt gondolja, hogy a szemüveg volt,

vagy maga a „Nem!” okozta a fájdalmát. Elkerülhetetlen, hogy vissza ne térjen

a csalétekhez, kipróbálni új elméletét. A szemüveg persze ismét fájdalmat

okoz, és a fájdalmat egy halk „Nem!” kíséri. Lehet, hogy még egyszer-kétszer

tovább próbálkozik, mielõtt végképp felhagy a szemüveg megszerzésével.

E folyamat során a gyermek a fájdalmat a „Nem!” szóval társítja. Eljön az

idõ, amikor a szó önmagában elegendõ lesz ahhoz, hogy engedelmeskedjen.

12 Gyermeket nevelni

A korai életszakaszban megkezdett tanítás elejét veszi annak, hogy a gyermek

a cumijánál fogva tartott cumisüveggel bántalmazza az édesanyját.

Ugyanez igaz a haj-, ill. szakállhuzigálásra is. A csecsemõt igenis engedelmességre

lehet tanítani. Hadakozni akarsz vele egész gyerekkorában, korholással

engedelmességre bírni, fenyegetni, eltenni dolgokat a keze ügyébõl, s

attól rettegni, hogy milyen újabb dolgot talál majd ki? Nem lenne jobb e helyett

rászánni egy kis idõt , és megtanítani a helyes viselkedésre? A tanítással

– ha mást nem is – annyit elérsz, hogy idõt takarítasz meg a magad számára.

Szükséged van a pihenésre, és jogosan várod el, hogy rendben találd a házat,

ha felébredsz.

ENGEDELMESSÉGRE TANÍTÁS –

HARAPÓS CSECSEMÕK

Miért kell szabályozni a gyereket?

Már ezt nem értem:(

Az én gyerekeim okosak, tisztelettudók, és itthon elevenek, bár soha nem voltak "szabályozva".

Viszont, beszélgetek velük.

GYERMEKET NEVELNI

NE VOND MEG A VESSZÕT A GYERMEKEIDTÕL!

Ha a szülõknek azt mondod, hogy szükséges a testi fenyítés gyermekeik nevelése

során, némelyikük így válaszol: „Megtenném, ha valaki hajlandó lenne

cserélni velem.” Egyszer olyan gyerekek voltak nálunk , akik tönkretették

az egyik elektromos készülékemet. A szüleik porig lesújtva meredtek rám. Ha

még egy órát együtt töltünk velük, én azt kívántam volna, bár sohase lenne

gyermekem. Ültünk, próbáltunk beszélgetni, és ezalatt a gyerekek folyton kibe

futkosva egymásra árulkodtak, könyörögtek, hogy menjenek haza, vagy

hogy maradjanak, hogy éhesek, vagy éppen azt a játékot követelték, amelyiket

a másik nem akart odaadni. Édesanyjuk egyebet sem tett, mint újra meg

újra felpattant, hogy megmentsen valamilyen törékeny tárgyat. „Ne!” – hangzott

el a szájából megszámlálhatatlanul sokszor a két óra folyamán. Mindegyik

gyereket elfenekelte kétszer-háromszor, de az ütéseket általában a pelenka

felfogta. Ennek nyilvánvalóan semmilyen hatása nem volt.

Ha azt mondjuk, hogy következetesen vesszõvel (nem a hátgerinc alsó részére

mért karateütéssel) meg kell „büntetnünk” minden kihágást, ezt némely

édesanya kegyetlen bánásmódnak tartja, ami nem szolgálja a gyermeke javát.

A mamák részérõl a fenyítés csak „tûzoltás”, hogy hozzáláthassanak a következõ

feladathoz. Reménytelennek tartják a gyermek akaratának kézben tartását.

Csak el akarják terelni csemetéjük figyelmét, hogy zavartalanul folytathassák

teendõiket.

Egy másik anyuka is jött hozzánk a kisgyermekeivel, és leültünk beszélgetni.

Azt mondta nekik: „Menjetek ki játszani, és ne zavarjatok, csak ha

szükségetek van valamire!” A következõ két óra alatt szinte észre sem vettük

a gyermekek jelenlétét, kivéve, hogy az egyik kicsi bejött az anyjához, jelezve,

hogy pisilnie kell. Szépen játszottak együtt, megoldották a nézeteltéréseket,

és nem igényeltek babusgatást, amikor egyikük felborult a hintalóval, és

egy dudor keletkezett a fején. Nem szaladgáltak ki-be – ahogy ebben megegyeztek.

1. rész: Gyermeket nevelni 7

Ez az édesanya nem fenekelte el a gyermekeit, amíg nálunk voltak, és nem

volt arra sem szükség, hogy megdorgálja õket. Nyugodt volt. Amikor hívta

õket, hogy induljanak haza, egyikük azt kérdezte: „Anya, maradhatok még

játszani Zsuzsival?” Mire õ így felelt: „Ma nem. Dolgunk van otthon.” A

gyermek felemelte a karjait, s az anya felkapta. Õ a nyakát átkarolva így szólt:

„Szeretlek, anya.”

Ez a fiatal anyuka azt mondta nekem, hogy a gyermekei a kedvében akarnak

járni. Igyekeznek szót fogadni, s olyan jó együtt lenni velük. Szeretne

még több gyermeket. Számára õk jelentik az élet örömét.

Isten kegyelme és – e könyv lapjain is olvasható – egyszerû, bibliai alapelvek

figyelembevételével ez az anya céltudatosan és nyitott szívvel nevelte a

gyermekeit, s ez örömmel és Isten felé hálaadással töltötte el õt.

ENGEDELMESSÉGRE TANÍTÁS

A tanítás nem szükségszerûen kívánja, hogy a tanuló képes legyen következtetni;

még az egeret és a patkányt is meg lehet tanítani, hogy ösztökélésre reagáljon.

Egy kutya gondos gyakorlással tökéletes engedelmességre tanítható.

Ha a vakvezetõ kutya megtanítható arra, hogy egy vak embert biztonságosan

elvezessen a város akadályain keresztül, egy szülõnek nem kell-e többet elvárnia

intelligens gyermekétõl? Egy kutya megtanítható arra, hogy ne nyúljon

az elé tett ínycsiklandozó ételhez. Egy gyermeket nem lehet megtanítani,

hogy ne nyúljon valamihez? Egy kutyának meg lehet tanítani, hogy jöjjön,

maradjon, üljön, legyen csendben, vagy parancsra fogjon meg valamit. Lehet,

hogy te nem tanítottad meg ilyen jól a kutyádat, de sokan ezeket nap mint nap

megvalósítják a nem túl okos lényeken is. Még egy nehezen nevelhetõ tizenéves

is el tudja sajátítani, hogyan oktasson egy kutyát az iskolában.

Ha vársz, és csak azt követõen fedded meg a kutyádat, hogy elfogadhatatlan

módon viselkedik, ijedõs kutyád lesz, amely folyton ólálkodva azt fogja

lesni, mivel iszkolhat el, mielõtt gorombán leteremtik. Ahol hiányzik a tanítás,

ott dorgálással vagy veréssel nem lehet megfelelõbb viselkedésre bírni

egy gyermeket, mint a család kutyáját. Bármennyire is növeljük a fenyítés

mennyiségét, ez nem pótolhatja a tanítás hiányát.

A helyes tanítás (és az értük mondott ima) minden gyermeknél eredményre

vezet. Ha elmulasztod, szánalmas körülményeket teremtesz magadnak és a

gyermekednek. Sokan – tudatlanságból – mellõzik a tanítást, és csupán fenyítéssel

remélik elérni a helyes viselkedésre szoktatást. Ez nem mûködik

S ez még csak a bevezető részből idézet.

Másoljam ide apránként?

Itt a csecsemős rész:

ENGEDELMESSÉGRE TANÍTÁS –

HARAPÓS CSECSEMÕK

A szoptatós anyáknak különös fájdalmat okoz a harapós csecsemõ. A feleségem

nem sokat teketóriázott. Amikor a gyermek harapott, finoman meghúzta

a haját (kopasz csecsemõk esetében meg kell találni ennek az alternatíváját).

Értsük jól: a gyermeket nem büntetjük ezzel, hanem szabályozzuk! A csecsemõ

az ahhoz társuló negatív tapasztalatokból tanulja meg, hogy ne nyomja ujját

a saját szemébe, vagy ne harapja meg a nyelvét. Nincs arra szükség, hogy

ezt megértse. Az információ elraktározódik valahol a tudat alatt, az agyban.

A gyermek, miután kétszer-háromszor harapott, és az egyes harapásokhoz fájdalomérzet

társult, a saját érdekében beprogramozza azt az információt. A harapási

szokásnak elejét vettük, mielõtt az kialakulna. Ez nem fenyítés, hanem

engedelmességre tanítás.

ENGEDELMESSÉGRE TANÍTÁS –

TÁLAK ÉS CSECSEMÕK

Az édesanya a karját kinyújtva ügyetlenül tartja saját ételét, miközben csecsemõjével

birkózik a fölény megszerzéséért. Ha olyan helyre teszi a tálat, ahol

a gyermek nem tudja elérni, ezzel azt sugallja neki, hogy csak az tilos terület,

amely elérhetõségi körén kívül esik. A tanítás érdekében helyezd a tálat elérhetõ

közelségbe! Amikor nyúl utána, mondd, hogy „Nem!”, és (finoman)

csapj a kezére! Erre visszahúzza a kezét, megijed egy pillanatra, majd ismét

utána fog nyúlni. Újra mondd csendesen, hogy „Nem!”, és enyhén üss a kezére!

Ezt néhányszor megismételve már nyugodtan folytathatod az evést.

Miután a kézre ütés és a „nem!” szó több alkalommal ismétlõdik, hamaro-

1. rész: Gyermeket nevelni 13

san a parancs önmagában is elég lesz a gyermek viselkedésének szabályozására.

Újra figyelmünkbe ajánlom, hogy a csecsemõt nem büntetjük ezzel, hanem

szabályozzuk. Kezének meglegyintése nem a vesszõt helyettesíti. Ez

nem más, mint az engedelmességre tanítás nyomatékossá tétele.

Köszi, majd megnézem.

Remélem, hogy kiderül majd, hogy csak viccnek szánták, ami kicsit durvára sikeredett.

Épeszű ember, még ha hívő is, ilyet nem csinál a gyerekével.

Egyébként kiadták a könyvet magyarul is?

Ezt nem hiszem el:((

Én még nem olvastam, csak hallottam róla, hogy megadja, mennyi idős gyereket milyen vastagságú bottal lehet verni.

Ez borzasztó, vajon milyen felnőtt lesz belőle?

Meselj majd,mert mar a cime sem tetszik... :-(((

Istentol nem felni kell. Isten gondviselo.

Mit kell tenni a csecsemovel,ha harap?