Család: barát vagy ellenség? (beszélgetés)

Ma meglátogatott az egyik hugom, kb: 3-év után.

1-éve befejeztem, hogy hivjam őket telefonon, mert midig csak igérték, hogy jönnek, de sose érkeztek meg.

Mi pedig ahogy igértük mindig mentünk, de egyszer csak betelt a pohár. :(

Meglepetésemre tegnap felhivott, és azt mondta ma jön.

Képzeljétek eljött...

Beszélgettünk megbeszéltük, hogy majd hivjuk egymást.

Bizom benne, hogy minden jól alakul mostantól.

Remélem nektek is pozitivan fognak alakulni a dolgok. :)

Üdv: Suesue

Nem ellenség, hanem elfogultság. Inkább önzés. Azt hiszik,mert ők szülők,nekik mindent lehet,mindent el kell nézni,stb.

Én nem akarok ilyen lenni!

Nekem is volt valaha jó kapcsolatom a szülőkkel. Habár kezdem azt hinni,hogy csak álmodtam az egészet!

Addig volt jó,amíg nem mondtam meg a saját véleményemet...azóta vagyok lesajnálva...

Szia! Köszi,hogy reagáltál!

Mondjuk Nálad azért rosszabb,mert túl közel vagytok,nem?

Nálunk azért van 10 km ! Jó sok,mi?

Remélem mi nem leszünk ilyen fafejűek vénségünkre! :)

Repülnek a hónapok, a családdal továbbra sincs kapcsolatom. Mondjuk már megszoktam....

Szóval, kb. 4 napja véletlenül összetalálkoztam apukámmal,aki a mamámnál volt. Hát,mit mondjak, egyszerűen nem köszönt, levegőnek nézett!

Úgyhogy amiért ilyen emeletes bunkó módjára viselkedett, a jövőben egy rohadt szalmaszálat sem fogok arrébb rakni,hogy javuljon a helyzet!

Ha nekik ez a normális,hogy nem foglalkoznak velünk,sem az unokájukkal,akkor éljenek így,engem nem érdekelnek többé!

Sőt, amíg tudom, halasztani fogom a lehetőséget is, hogy a kisfiam megismerje őket.

Semmi értelme nem lenne!

Na,most jól kipanaszkodtam magam a levegőbe, de legalább kiengedtem a gőzt! :)))

Szép napot!

Hát,nem irigyellek a helyzet miatt!

Azt kívánom,hogy sikerüljön kibírni azt a "kevés" időt! Kitartás! Mi nők úgyis ebben vagyunk a legjobbak :)))

Nálunk meg az a baj,hogy anyós nem tudja mi a határ, mindenfélét vásárol az unokának.

Már megvette a húsvéti ajándékot is...

Szerintem igen!

Valahogy megkéne vele értetni, hogy a szeretetet, az igazit, nem pénzzel mérik...

Ha már külön család vagytok,akkor főleg kikell alakítani a magatok kis szokásait, stb. Az a baj, hogy a mai világban némely ember már nem tudja , hogy mekkora értékben fejezze ki a karácsonyt!

Könyörgöm,miért erről kell,hogy szóljon?

a mi családunkban 3-an nevelkedtünk ugy hogy nem tanitották meg szüleink az eggyüttélés örömeit, soha nem érintettük meg egymást, nem öleltük meg egymást, se születésnapot nem tartottunk, se névnapot.Az ünnepek ugy teltek el hogy volt étel és annyi.

Szoval ugy is maradtunk már 52 éves vagyok és sokszor eszembe jut: szeretet nélkül nöttünk fel nem hiába élünk egyedül mindhárman testvérek,nem tanultunk meg EGGYÜTT ÉLNI!

Szió!

Látom,hogy rajtam kívül is van "fekete bárány"!

Nekem két öcsém van, ők az "istenek" otthon, én meg levagyok sajnálva.

Teljesen elfordult tőlem a család,lassan másfél éve. Pedig van egy kisfiam is,de a szüleimet ő sem érdekli. Már lassan kezdek rajta túl lenni lelkileg,mert soha nem gondoltam volna,hogy ez lesz. Akkor mennyire szerettek engem őszintén? Vagy nem is szeretnek,csak a saját,önző érdekeiket nézik. Egyedül a nagymamákkal tartom a kapcs-ot aztán kész. Úgy látszik nekem ez jutott.

Igen, ez a szitu nekünk is ismerős. Amikor megismertem a férjem albérletbe költöztünk, mert nem akartunk egyik szülőhöz sem. Erre jött a nagyapám, hogy ott a kertes ház, menjünk oda, mert ő úgyis kint lakik a macájánál. Oda is mentünk, életem legnagyobb hibáját követtem el ezzel. Minden napos veszekedések, gyomorideg, -15 kg 1 hó alatt. A párkapcsolatunk is majdnem ráment, és végül ismét albérletben kötöttünk ki. De még egyszer nem költöznék senkivel össze. A legjobb teljesen külön!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sok kitartást nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!