Csak Rá tudok gondolni...és félek, hogy belebetegszem ebbe... (beszélgetés)

Uhh, kísértetiesek a soraid. Ilyen nyavalygással/nyavalygásokkal már találkoztam itt. Azt hiszem, már reagáltam is párra! Most kihagynám a véleményem...

Sok sikert a jövőben!

Ha ezúttal is az történik ami szokott, és rá tudom magam venni, hogy legyen még folytatása az értelmetlenségnek amit az életemnek nevezek, akkor hátha találok egy jó pszichiátert. Úgyis valami "szakirányú" intézményben kötök ki... csak mert azt akartam, hogy Ő viszonozza amit érzek...

Ha nem kapok előtte szívrohamot amihez (állítólag) még fiatal vagyok (pár év múlva nem ez lesz a helyzet), "el is zavartak" már néhány kardiológiai szakrendelésről, hiába van meg kb. az összes tünetem ami szívbetegségre utal(hat). Ekg, szív uh (utóbbi fél éve) semmi eltérést nem jelez.

Ha Ő nős lenne, valószínűleg akkor sem akarna tőlem semmit, még "azt" sem nagyon akarta úgy igazán tőlem senki. Aki nincs benne ebben, annak fogalma sincs milyen lélekromboló tud mindez lenni. És igen, próbáltam "szeretni, elfogadni" magam, de a kudarcok sorozata attól is elvette a kedvem.

Mennyi idős vagy?

Bocsánat, hogy ezt mondom, de hasonló, hasonlót vonz.

A másik, hogy ha valaki ennyire leírja magát, ahogy te magadat, azt úgy is kezelik. Ha nem tiszteled magad, más sem fog,ha nem szereted magad, akkor hogyan is várnád el, hogy szeressen bárki is? Ördögi kör. Tedd rendbe magad,ha kell kérj segítséget szakembertől.

Adjak esélyt másnak mikor (néhány defektestől eltekintve) soha senki nem érzett sehogy az irányomban? Akikbe eddig beleszerettem, azok meg szépen vagy kevésbé szépen lepattintottak. Pedig nem tettem magasra a mércét, nagyon is tisztában vagyok az adottságaimmal, soha nem Adonisz külsejű agysebészekre pályáztam. Mégsem kellettem csak azoknak akik a kutyának se, de tényleg.

És így telt el a fiatalkorom. Aztán inkább megfogadtam, hogy soha többet nem szeretek bele senkibe. Mostanáig sikerült is. Aztán megjelent Ő és felforgatta az életemet. Helyesebb és okosabb mint az eddigiek együttvéve...gondoltam is, hogy hülyeség bármit is akarnom tőle mert egyszerűen nem vagyunk egy szinten... most mégsem tudom elfelejteni 😥 Valamiféle utolsó lázadás lehet ez a részemről... (mondom, már nem vagyok fiatal) az ellen, hogy nekem mindig csak a selejt jutott / jutott volna ... pedig tudom, hogy hiába vágyakozom Rá, nagyobb és fájdalmasabb lesz a bukás (a sikert mint olyat nem is ismerem) mint az eddigiek együttvéve. Ki tudja mi fog ennek az egésznek véget vetni és mikor...de nem látom a happy endet. Mégsem tudom elfelejteni Őt, a hangját, a majdnem fekete szemeit amik mintha mindig nevetnének... akkor sem ha valószínűleg reggelig röhögne ha tudomást szerezne arról amit érzek 💔

Nem igazán értelek.

Amitől beteg leszel, attól el kell távolodni.

Ha szeretnél beszélgetni erről, akkor ne csepegtesd az információt, hanem kérlek írd le bővebben miben vagy benne.

Ha tud róla, akkor én is annyit tudok mondani, hogy nem ér annyit, hogy belebetegedj.

Adj esélyt másnak, hogy úgy érezzen irántad, ahogy most te érzel a vágyott fél irányába.