Csak pár szó a fogyózóknak (beszélgetés)

Hú, tényleg milyen jó :-). Hogyan tudna egy dohányos leszokni, ha azt mondanák neki, hogy oké barátom, elszívhatsz napi 3-at, de csak azt, amelyiket nem, vagy kevésbé szereted. Vagy az alkoholistának. Napi 2, de csak azt a szar kommersz izét ihatod. Persze mondhatjátok, hogy ebben az esetben a csoki egyenlő a kommerssz-el minőségében, amíg a ződbab meg egy Chivas regal. De én igenis a csokit jobban szeretem, mint a zöldbabot :-). És ezen vajmi keveset javít a tudat, hogy de a ződbab' egészséges.

És persze, írhatod, hogy mit miért, és megéri-e? És érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ez eddig frankó, de 20 kg-val könnyebben sokkal jobban érezném magam a bőrömben :-). Mert ha sanyargatom magam, attól kb. pont olyan pocsékul érzem magam, mint amikor belenézek a tükörbe, és egy jó nagy s.....et látok, ahogy Vszlavik velorex is mondaná :-).

De komolyra fordítva a szócséplést. Nyilván arra én is, és ég sokan mások rájöttek, hogy az extrém sanyargatás nem hozza el a célt véglegesen. És 1 hét sanyargatás után sokkal nagyobb a vágy, hogy nekiessek egy raklapnyi csokinak,amúgy módszeresen. De nagyon komoly autogén tréning, NLP vagy akár hallucinogén szerek kellenének ahhoz, hogy a lelkem, agyam egyáltalán csak belegondoljon abba, hogy a ződbab' jobb, mint a csoki. Így kénytelen kelletlen, nem veszek csokit, de ződbabot igen, és orrom befogva megeszem, hogy ne haljak éhen. De lássuk be, akárhogyan is trükközünk, 1-2 kivételtől eltekintve, az egészségesnek mondott étkek élvezeti értéke jócskán elmarad a hagyományosak mögött. És ha csak azért eszem, hogy ne haljak éhen, az bizony frusztrál. Persze jobb, ha soványan frusztrál, mint dagin :-).

A mozgással meg alapjában nincs bajom. Néha csak azért veszem rá magam, mert látom a célt, de alapvetően élvezem is. És igazán jól érzem magam magam egy kiadós edzés után. Persze nem mindig megy olyan jól, itt is vannak jobb és rosszabb napok, de egyelőre tart a lelkesedésem, mert megtehetem, és nem azon kell agyalnom, hogy vajon ha reggel 6-kor toporgok az edzőterem ajtajában, hazaérek-e mire felkel a család, vagy ugyanez este 10-kor.

Igen, igen! Sajnos sokan járunk ilyen cipőben! Én most próbálok erről leszokni, és azt hiszem megtaláltam az ellenszerét!

Úgy alakult, hogy nagyon nincs most pénzünk, így csak annyi kaját tudok venni, amennyi éppen kell! Én mindig olyan voltam, hogy legyen itthon ez is, az is, hátha azt ennénk. Most nincs ez! És azt hiszem, ezt fogom folytatni! Így nem tudok rájárni a hűtőre!! :D Mindenben van valami jó!

dorcsu! Ez a többszöri fogyókúrák nagy negatívuma. Első próbálkozáskor nagyon jó eredményt lehet elérni a fogyásban, aztán visszajönnek a kilók, újabb fogyókúra, és egyszer csak azt veszed észre, hogy alig fogysz. Erről minden régi fogyózó be tud számolni. Én a 90 napossal évekkel ezelőtt 20 kg-ot fogytam 3 hónap alatt, 2 év múlva 16 ment le, újabb 2 év múlva 6, ma meg már szinte semmi, ugyanolyan diéta mellett. A szervezet képes sokkal kevesebből is gazdálkodni, így a legkevesebb pluszt is elraktározza és csak végszükség esetén nyúl a zsírtartalékokhoz. Ez különösen igaz azokra, akik gyorsan és sokat fogynak és visszahízzák. Az lenne az ideális, hogy kevesebb megvonással, lassúbb fogyással elérni a célt, akkor van remény arra, hogy hozzászokik a szervezet és nem pánikol be az éhenhalástól való félelmében. Tudom, hogy az ember türelmetlen, mert szeretne azonnal és látványos eredményt elérni, és könnyebb x ideig megvonni magunktól a jó falatokat, mint hónapokig (évekig)mérsékelten táplálkozni, és rendszeresen mozogni, de a végeredmény szempontjából nem mindegy. Én 2 évente tudom magam rávenni egy nagyobb fogyókúrára, kb. annyi idő alatt jön vissza a leadott súly, akkor kezdem magam újra annyira utálni, hogy megint bele tudok vágni egy nagyobb megszorításba. Ez idáig működött is, de egy éve szinte semmitől sem fogyok és ez évről évre romlott. Én is viszonylag fiatalon szúrtam el azzal, hogy akkor is fogyókúráztam, amikor nem kellett volna.

Te még nagyon fiatal vagy, még nem késő, ne szúrd el az életedet, elégedj meg a lassú, de tartós fogyással. A folyton leadok-felszedek életmóddal csak azt éred el, hogy 2-3-4...év múlva is ott tartasz, ahol most, és lehet, hogy volt 1-2 jobb nyarad közben, de mindig újra és újra visszajönnek kilók, míg lassan, de biztosan elérheted azt, hogy csak jó nyaraid lesznek.:) Bocs a pesszimista hozzáállásomért, de tapasztalatból írom ezeket, mert nálam is minden így kezdődött és tudom mi a vége. Ha most kezdhetném, mindent másként csinálnék.:(

A kiló nem minden, az izom is sokat nyom.

Ne vond meg magadtól a finom falatokat. Annál nehezebb lesz! Sport, sport, sport. Reggel kocogj üres hassal folyadékbevitel után, este kis úszás, otthoni torna.

Egyél többször, akár napi ötször, de kisebb adagokat. Figyelj arra, hogy fehérjeúsan táplálkozz, de ne zsírosan, és ne vond meg magadtól a fogyáshoz szükséges vitaminokat, pl.a C-vitamint.

Légy merész, próbálj ki új sportokat, szerezz be más dvd-ket is, nem mindegy, hogy mi aza sport, és hogy mennyit csinálod.

Légy türelemmel!

Kb ennyit tudok mondani, sajnos én is épp a kilókkal küzdök, nekem is 5 kg-t kéne még leadnom.

Az se mindegy, hogy mi késztet fogyása.

Nem vagyok igazán hiú ember, így pl engem nem lehet egy csinos kisgatyával vagy épp pár helyeslő pillantással fogyókúrára kényszeríteni.

Legyen egy megfelelő cél. Nekem pl. az egészségem volt az.

Ropogó térd, fájó csípő, emésztési gondok, szorulás. Megszűnt.

Az én hízásom az első terhesség előtt és közben szedett hormontablettától alakult ki. Hormon előtt 49 kg voltam most a negyedik babát 112 kg szültem szoptatás végé felé 110,4 jelenleg 95,7 és napi 0,2-0,3 kg megy le több fogyást nem is bírna el a szívem. Az orvosok szerint még 24 kg-ot kéne fogyni, vagyis a testfelépítésem szerint 72-nek kéne lennem.

Az első szülésem és az utolsó között 59 és 95 kg között ugrált a súlyom. Most azért mertem belevágni a fogyásba, mert többet nem szülhetek ezért el is kötettem magam így vetéléstől nem kell, tartani ezért remélem a hormonok is helyreállnak.

Nem, az a súlykontroll, mármint az Alexandráé.

Ez a testkontroll, amerikai valaki írta a könyvet. Tán Diamond a neve, de nem emlékszem pontosan.

Köszi a gratulát:)

Testkontroll? Az az Alexandráé ugye?

Gratulálok az eredményhez!

Apukádra igazán ne haragudj emiatt, gondolj csak bele, ha akkor őszinte, valószínűleg nem motivált volna, hanem inkább bántónak találod, hogy a saját apádat nem fogad el dagiként! :)

Gratulálok az eredményedhez!

Most olvastam végig a fórumot. Tetszik, és nagyon is egyetértek azzal, amikor tárgyaljátok, hogyan is lehet eljutni 10 kiló feletti plusz súlyig.

Én is írnék egyet, ami sajnos szintén nem visszatartó erő: én pl. amikor + 30 kg volt rajtam, semmi motivációm nem volt a fogyásra. Szintén volt a "te így nagyon jól nézel ki", meg a "hiszen szeretsz és jól tudsz főzni, még jó, hogy eszel is", voltak ezek a "vígasztalások" a környezet részéről.

De a lényeg: nekem pl. semmi betegség nem jött a túlsúllyal. Ha fájt volna a lábam, a derekam, ha bármi gond jött volna vele, akkor előbb észbe kapok. De én arra voltam büszke, hogy jéééé, semmim sem fáj, még csak lomha sem vagyok.

Aztán egyszer január közepén jött az ötlet, egyik napról a másikra jött az elhatározás, hogy lefogyok. Testkontroll, és lement 3 hó alatt a 30 kiló.

Na, utána meg a környezetem: "Nahát, milyen csinos vagy, így vagy te az igazi, olyan debella voltál csak nem mondtuk." Mondjuk ennyit az őszinteségről, ez utóbbit pl. apám mondta, erről ennyit.

Igen, a modern ember valamikor akkoriban fészkelte be magát végleg a neandervölgyi mellé, aztán - elbagatelizálva a történelmet - szépen elette előle a kaját (egyes vélemények szerint) :D

Az már biztos, hogy a mi szervezetünk nem fog genetikailag változni, úgyhogy marad a te ötleted:)

Szerintem legfeljebb akkor jött be az utolsó hullám Európába. De mindegy, ezek gondolom állandó vitatémák.

Hát igen, a mennyiség mindenképp fontos. Régen tök adaptív volt megenni mindent, amit találtál és elraktározni, mert kevés volt, most viszont nem az. Szerintem tudatosan meg kell erőszakolni a természetünket, ha sokáig akarunk egészségesen élni. Amit az evolúció nem tud megtenni, azt nekünk kell, és meg is tesszük, ezért vagyunk ilyen sikeresek. Pl. ha a gyomrod nem bír valami kaját, kitalálhatod, hogy milyen gyógyszerrel, vagy akár gyógynövénnyel fogja mégis bírni.

A mai ember csak 10 ezer éves, Homo Sapiens Sapiens...

Az, hogy pontosan mit esznek a természeti népek az függ a helytől, de általában igaz, hogy nem gabonafélék képezik az étkezésük alappillérjét (mármint ezt állította a muki a rádióban, részemről egy természeti népet sem tanulmányoztam személyesen:))

Nem is arról van szó, hogy megkérdőjelezte volna a szénhidrát fontosságát, csak azt állítja, hogy jóval nagyobb mennyiségben eszünk szénhidrátot manapság, mint amennyit elbír a szervezetünk és emiatt alakul ki egy rakás betegség.

A lassan felszívódó szénhidrát is csak addig jobb, ha a megfelelő mennyiséget visszük be belőle (rozskenyérrel is dagadtra lehet enni magunkat:))

Ne haragudj, de nekem ez az elmélet sántít. Az ember nem a mai környezetben alakult ki. Ami akkor jó volt, most nem biztos, hogy jó. Amúgy "csak" 200 ezer éve alakult ki a mai ember.

A természeti népekkel kapcsolatban nem hiszem, hogy lehet így általánosítani, szerintem attól függ hogy mit esznek, hogy ott éppen mi él meg, mi terem. És náluk nem csak az étkezés más, mint egy nagyvárosi embernél.

Szénhidrátra szükség van, abból nyerjük az energiát, az nem mindegy, hogy lassan, vagy gyorsan felszívódó.

Szénhidrát alatt nem kizárólag a cukrot értem.

Nem a sokról van szó a hús és a zsír esetében, hanem az arányokról. Állítólag a természeti népek esetén a táplálkozás 65%-át állati eredetű élelmiszerek adják, a maradék zöldség, gyümölcs és gabona. Nálunk meg a gabonából készült élelmiszerek az alap. Plusz még hozzájön a cukor és a kettő együtt nagyon sok az átlagszervezet számára.

Hát nem tudom, szerintem húst sem ettünk valami sokat, zsírt meg főleg nem. Gabonából sokféle van és sokféle módon lehet elkészíteni. Én olyat is hallottam, hogy húst is felesleges ennyit enni.

Az biztos, hogy a cukortól nagyon függővé válhat az ember, de le lehet szokni róla. Folyamatosan csökkenteni kell az adagokat és az ízlelésed hozzászokik. És rájössz, hogy az ételeknek milyen az igazi íze, mert szerintem a cukor elnyomja.

Ma délelőtt valami Danubius Rádiós beszélgetés közepén szálltam be a kocsiba. Éppen arról volt szó, hogy a szénhidrátbevitel a kulcsa nagyon sok mindennek és erre kellene nagyon odafigyelnünk, mivel a mai ember szénhidrát terhelése sokkal magasabb, mint amit a szervezete legtöbbünknek elbír. Ezért alakul ki olyan nagy számban a cukorbetegség, az elhízás és az ezzel kapcsolatos betegségek.

Egész pontosan a gabonafélék fogyasztását kellene jobban visszaszorítani. Ezt arra alapozták, hogy az emberi evolúció kb. 6 millió éves és csak az utóbbi 10 ezer évben fogyasztunk egyre több gabonát, amivel a szervezet nem tud mit kezdeni.

Ebben is lehet valami, ki tudja.

Egy biztos, hogy nagyon sokakban az egyszerű szénhidrátokból készült ételek fogyasztása droghoz hasonló kötődést vált ki, amiről aztán nagyon nehéz leszokni. Ráadásul a helyzetet nehezíti, hogy szénhidrátra szüksége van az embernek, csak tudni kellene megállni az egyéni szükséglet határán. Sokunk számára ez baromira nehéz...