Bűn és bűnhődés (beszélgetés)

Nem hülyére veszi a gyereket, hanem zsarolja.

Azzal az érzéssel, amely az embert a génjei a szülőhöz láncolják, amely egy nagyon nehezen bontható és nehezen visszarendezhető kötelék.

Itt az ideje, hogy felnőttként mondd el a gyereknek, hogy mit ÉRZEL TE mert a tények számára még nem tények, csak "anya mondta" dolgok - míg a másik pólus amit apa állít...

Az érzéseidről tett tanúbizonyság fogja eldönteni merre billen a mérleg, az emóciókkal szemben nem lesz tény amely felveheti a versenyt - légy a gyermek pajzsa, nem könnyű de muszáj lesz!

Tudomásul kell venned, hogy a férjed pszichopátiás beteg és a trükkök, okosságok tárháza végtelen - sosem hagyja abba, a "pusztítást" fogja keresni és amit leírtam az kisebb-nagyobb eltérésekkel, de így zajlik majd le.

Nem ijesztgetlek, de nem szükséges több családi tragédia...te nem egyet látsz és tudod mire képes az evolúció csúcsragadozója az "ember".

Alternatívabb azért:)és elsősorban nem a házastársak közötti nézeteltérés rendezésére vonatkozik.

Arra is van törvényes, illetve etikus lehetőség.

Levelezgettem egy ismert szakemberrel pár napja - bűnügyi pszichológus és igazságügyi orvosszakértő...

Amit tudnod kell: A pszichopata jellem nem gyógyítható, mert nem betegség vagy állapot - az első sorban három tényező befolyásolja.

Ezek a genetika, pszichológi és szocializáció.

A genetika öröklött jellemvonás.

Ha belegondolsz egy rendőr vért izzadva tanul, hogy jó szakember váljon belőle, a gyermeke már ezzel a képességgel születik.

A pszichológia az élete során őt ért hatások összessége, a családi háttér főként, de a felnőttkori effektusok is ide tartoznak és nem befolyásolhatók teljesen.

A szocializáció egy élethosszon át tartó tapasztalatszerzési folyamat, az egyén társadalmomba való beilleszkedése.

Ez ami rajtunk múlik főként, de meghatározza azt első két tényező is.

Az ilyen ember nem egy elvetemült külsejű szörnyeteg. Általában jó intellektus, simulékony modjellemzi, aki képes egy szakembert is megtéveszteni. Erkölcsi ítélőképessége fejletlen,mások érzelmeit figyelmen kívül hagyja nem szerepel valódi megbánás, bűntudat az érzelmi eszköztárában.Gyakran bűnözéssel - itt nem darabolós gyilkosra kell gondolni ismét, hanem apróbb kis törvényszegésekre - hazudozással, sekélyes érzelmi élettel, a partner kihasználásával vagy promiszkuitással , házasságszédelgéssel párosulnak a személyiségjegyei.Ingatag, de változékony és szélsőséges viselkedésű - az érzéseit rendszerint intenzív formában juttatja kifejezésre.Egy idő múlva képtelenné válik a szociális érvényesülésre, ilyenkor vagy önmagába fordul és/vagy érzelmi zsarolásba kezd, mondjuk öngyilkossággal, amelyet esze ágában sincsen elkövetni - vagy a mellőzöttségét, számkivetettségét hangoztatva felelőst keresni, találni és számonkérni. Manipulatív, amely változó térben és időben jelenik meg sokszor harmadik személyt vesz igénybe céljai eléréshez, amely tulajdonképpen nem létezik a saját egojának kiszolgálásán kívül.

Konkrétan, ha az adott esetet vesszük alapul, a férj "visszafogadása" nem jelent megoldást, mert változás nem várható tőle, hiszen beteg. A problémák újból a felszínre kerülnek, sokkal erősebb hatással a család minden tagjára - közben ő maga ugyani próbálja kialakítani magáról azt a képet, amelyet szeretné ha mások látni akarnak, de ez kudarcélményekbe torkollik.Az empátiára továbbra is képtelen lesz és tekintettel arra, hogy ismét megveti a lábát, a kórtörténet előző szakaszába kerül vissza, és minden kezdődik onnan, ahol távozásakor tartott.

Folyt.köv.

Szép napot!

Sandman

Ilyenkor jön rá az ember kivel is él már hosszú évek óta együtt. Senkit nem akarok bántani,de azt láttam több esetben,ha "anyu" akar kilépni a házasságból, akkor "apa" kézzel-lábbal kapálózik. Amennyiben "apa" lép le, akkor "anyu" nyelje le szép csendben,akár mekkora az a béka!

Ez az én tapasztalatom és vannak kivételek!

Ez a szociális kompetencia elvesztése utolsó fázisa, az antiszociális pszichotikus személyiségjegy kórtünete.

Nemrégen "kopiztam be" egy másik fórumba pár sort, itt is elfér szerintem, ez amúgy a sima Wikipédiában volt. Ha valakinek szüksége van a teljes könyvre, díjmentesen :) feltöltöm egy oldalra pdf-ben.

Íme:

"Az épelméjűség mint álarc" egy először 1941-ben kiadott könyv, amely a 20. század pszichopátiára utaló legbefolyásosabb klinikai leírása. Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjűséget tükröző álarccal rejti el belső emberi hiányosságait. Bár őszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes őszinte érzelmeket érezni. Ez egy fajta védekező mechanizmusa a pszichopatának, amellyel akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná mit rejt az álarca.

Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:

Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait

Okszerűtlen gondolkodás

Idegeskedés hiánya

Megbízhatatlanság

Őszinteség hiánya

A megbánás és szégyenérzet hiánya

A szociális normák szándékos megszegése

Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya

Kóros egoizmus

Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg

Empátia teljes hiánya

Személytelen, unalmas szexuális élet

Felelőtlenség

Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.

Cleckley volt az szintén, aki bemutatta a jelentéstani elmebajt, mint fogalmat. A pszichopata képtelen a neurotipikus emberek gondolkodását megérteni. Az épelméjűség álarca mögött a pszichopata érzelmi szerkezete összeomlott.

Összefoglalásképpen, Cleckley határozottan elkülöníti a pszichopatát más, akár szenvedély betegségben szenvedő egyéntől, vagy személyiségzavaros bűnözőktől. Cleckley úgy jellemzi a pszichopatát, mint intelligens egyént annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga a pszichopata sem ért. Ezt Cleckley szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.

Ugye elgondolkodtató...

Nem tudom erre mit is mondjak...Tudod volt eset, amikor a kocsiban ültem a férjem mellett, egyszer csak oldalba vágott, hogy azt a szőkét néééééézzzzzdddd!!! Mondom, ezt tuti nekem akartad mutatni? Ezen jót röhögtünk, hiszen vakságot nem fogadott.

de...

Szerinte a barátnőimet megölelgetni és a feneküket megmarkolászni teljesen oké, ha előttem csinálja, akkor azt nyugtáztam.

viszont...

Ha én az utcán beszélgettem egy ismerőssel és netán vigyorogtunk egymásra, akkor az már megdugott...

Tehát...

egyeseknek mindent lehet, míg az én hátamon kettes van...

Vihar előtti csend honol, engem mostanában (1-2 hete) nem hív, ha hazahozza a gyereket, hozza magával az anyját is, nehogy hangos szóváltásba keveredjünk (vagy ha mégis, tanú kell?) A gyereknek panaszkodik, hogy szeretne velünk lenni, szeretne hazajönni, hiányzunk neki (én is..) de sajnos anya nem engedi...szóval ezért is én vagyok a hibás.

Jaaaa, a gyereket pszichológushoz hordom, hogy segítsen neki feldolgozni a válással járó nehézségeket, mert sajnos apa folyamatosan duruzsol...hiszen mindenről anya tehet.

Senki sem tökéletes, senki sem hibátlan.

Mindenki a saját életéért küzd (vagy a saját és gyermeke életéért)

.

Vannak emberek, akiknek a hibái erősebbek, nagyobbak, ezek már sok kapcsolatot futtattak zátonyra.

- a féltékeny (birtokolni akaró) szerintem saját magát tatja legbelül kevésnek, de gyakran önmaga kicsapongásait feltételezi a másikról.

- de, a féltékenynek van mikor jogos alapja van erre.

- a irányító azt hiszi, csak így, zsarnokoskodva működik.

- de van amikor a másik felet irányítani kell, mert csak így működik.

- a munkamániás azért van állandóan távol, mert állítólag a családjáért gürcöl, és nem is tud mit kezdeni a családjával, csak ürügy a "munka".

- de van amikor valakinek annyit kell dolgoznia a családjáért, hogy alig látja őket.

Folytathatnám, nincs meghúzva határvonal, és nincs kitáblázva, meddig jó, vagy mikortól káros egy tulajdonság az adott kapcsolatban.

Minden eset más, mindegyik fél másként éli meg.

Aki úgy érzi, már nem elviselhető, az küzd a maga módján önmagáért.

Kedves fórumindító!

Megértem a fájdalmadat és ilyen hosszú időn keresztül féltékenységi rohamaival gyötör tégedet,

mert szerintem alkalmatlannak bizonyult az apai szerep betöltésére néha úgy tesz, mintha bűntudatot érezne közben meg neked okozza a fájdalmat és a szenvedést elsősorban és a gyermekeidnek. Szerintem, ha tudtad volna előre milyen is valójában akkor biztosan nem őt választottad volna. Macska egér játszma folyik köztetek és ő úgy érzi főlénybe magát veled szemben én kitalálnék valamit, de amitől talán józan észre térne, vagy pedig bármennyire is fáj kiadni az útját, de a valóságban sajnos nem így müködik. Félő, hogy az egészséged rovására megy ő meg élvezkedni akar és uralkodik rajtad találj ki valamit, hogy letörd a szarvát úgy látszik nála

ez a módszer sem használ. Mélységesen együttérzek veled. Számolj be légyszíves vajon változott e a helyzet, v. minden maradt a régiben. Üdv.Ágnes

Miért kell bárkinek is a pártjára állni?

Ha figyelmesen elolvasod a hozzászólásokat láthatod, férfi is kerülhet hasonló helyzetbe.

Sem hazudni, sem túlozni nincs okom, kiírtam magamból a történteket és ennyi. Nem kell megérteni, nem kell egyetérteni, nem kell hozzászólni...Köszönöm az észrevételed.