Borzasztóan félek hogy elveszítem! Egyszer már elment, de... (beszélgetés)
Oké, Te tudod. Csak tanácsot akartam adni, de mindig van negativ válaszod...........,ha azt gondolod: "nem kell tanács, nem kértem, hisz csak egy vallomást írtam" akkor lehet, h. nem érdemes itt bármit is írkálnom.
Azt mondják: mindenki a maga sorsának kovácsa...
Az önsajnálat nem baj. Mások általi sajnálat kikuncsorgása, az már nem ugyanez, amiről a magyar szerző is ír. Mindenki bármennyit sajnálhatja magát, de nem bármennyit sajnálTAThatja, mert azzal mások energiájából vesz el.
Ha állandóan kiírod, akkor sajnos ez nyafogás. Tudom, nehéz lehet belátni, de rajtad kívül mindenki más annak érzi.
"Kérded: mit adhatnál neki? Szeretetet, nevetést, gondoskodást, például."
Konkrétan ezt, ha nem fogyok ki, annyi 💩 ért!
"Akinek én nem kellek, az nekem sem."
Pontosan.
"Egyszer már elment"
Akinek én nem kellek, az nekem sem. Nem sirok utána, illetve de, lehet. Egy darabig. Meggyászolom és ennyi. Valamiért úgy kellett történnie. Haladok tovább. Olyan busz után nem futunk ami nem vesz fel. Csak magadat hergeled és mérgezed. Vegyél egy nagy levegőt és nézz előre.
Sajnálom, nem értünk egyet ebben............, remélem a félelmeid NEM válnak valóra!
Szerintem, egy önbizalom-növelő tréning hasznos lehetne neked, amúgy...
(Kérded: mit adhatnál neki? Szeretetet, nevetést, gondoskodást, például.)
Fogalmad sincs, hogy mi van mögöttem. Én arra reagáltam, amit kiírtál. Azt írtad, hogy így szoktad, tehát rendszeresen telesírod a pólódat. Ez már nem normális. De ha te imádsz dagonyázni ebben a szituációban, szeretsz szenvedni, ám legyen.
Értelek. De ha megkötözöd az is baj! Külön és együtt, tehát legyen meg a szeretet, de legyen meg a szabadság is. Attól még hogy szabad vagyok, még dönthetek úgy hogy melletted leszek. De nem olyan egyszerű ám ez.
Ez nem ilyen egyszerű! Én nem a modernkori Tinderes világban élek.
Ez nem nyafogás, hanem súlyos élethelyzetek sorozata, de nem kell hogy értsd.
Neked lehet picsogás, nekem kőkemény élethelyzet és dráma. Engem megvisel ez az egész. Fogalmad nincs mikkel küzdök. Amúgy meg egy magyar szerző írta hogy megengedhetjük magunknak a fájdalmat és az önsajnálatot ebben a világban és hogy ne higgyük hogy rossz és gyermeteg dolog! Ki sajnáljon, ha nem te saját magadat? Ez nem gyengeség, inkább erő! De a magadfajták ahogy látom szeretik játszani a katonásdit. Örülök hogy te mindent rezzenéstelenül kibírsz, olyan "erős" vagy!
A tudatalattid a sérült belső gyermeki éned. Tárd fel, hogy miért érzed úgy magad, ahogy. Gyerekkori okai vannak. Tudok ajánlani könyveket, nekem sokat segített.
A dolgok attól függetlenül is megtörténnek. A tudatalatti 10.000-szer mélyebb. Pozitív gondolatokat mantrázni olyan mint havat lapátolni a Himalája tetejéről. Nézd meg pozitív emberekkel mik történtek a történelem folyamán. A sorsodat nem tudod elkerülni. Ők is sírtak rengeteget.
Az en Macskam elment egy evre, mert nem itt akar elni. Most meg nem ott akar elni. De volt vagy 4 orszagban azelott. Ha meg kirandulunk, akkor megint mashol akar elni.
Kitalalod miert nem bizok benne hosszu tavon? Mi lehetett koztunk egy kis gond?
Én meg azt mondom lépj túl rajta. Lesz más, aki nem hagy el.
Nyafogó ember tényleg kevés embernek kell, mert nem emel, hanem lehúz.
Hát ha állandóan ezt csinálod, picsogsz, ahelyett, hogy örülnél annak ami van, nem csoda, ha elmegy. Fejezd be ezt az önsajnálatot, mert ez nem egyéb. Lehetnél boldog vele, de te inkább siránkozol.
A gondolataiddal pont azt éred el, amit nem akarsz! A gondolatoknak, kimondott szavaknak teremtő-ereje van! A jó hír, hogy a POZITIV szavaknak is! Fogalmazd át ezeket a negatív szavaidat pozitivvá, és kapd össze magad, sírás helyett mondogasd a csupa szép mondatokat, AKKOR is, ha nem hiszel bennük. A tudatalattidnak nem számít hiszed-e amit mondasz, a neg. és a poz. mondatok esetén is a MEGVALÓSÍTÁSRA "törekszik"! Legyél erős, ne veszítsd el újra!
További ajánlott fórumok: