Bölcsen döntöttem vagy gyáva vagyok? (beszélgetés)

Ez kedves :))).

De ha Udo Brinkmann lenne a ööööööööööö, szóval a tanárom, hónapokig nem érteném meg a Plusquamperfektet :DDDD

Na jó..leírom.

Szóval annyira bedepiztem a 3. hiánya miatt hogy minden napom xarul, erőtlenül telt és a férjemmel sem ment az újrakezdés :-( Csak bántottam azzal hogy kiolvassa a szememből az elkeseredettséget. Nem tudtam eltitkolni vagy változtatni ezen, hajnali órákban könnyes szemekkel ébredtem.

Felvettem a kapcsolatot a 3.-kal, mondván, akik szeretik egymást azok muszáj hogy beszéljenek, vagy legalábbis megbeszéljék a dolgokat. Hadd ne mondjam, nagyon pozitívan reagált és örült neki hogy megkerestem!

Találkoztunk, volt nagy boldogság. Azóta virulok. És ezt a férjem is észrevette csak éppen nem tudta mi az oka...azt hitte túltettem magam a dolgokon és most egy újabb bonyodalomba csöppentem..Ahogy pozitívabb lettem a férjem is pozitívabb lett és úgy tűnt rendeződnek a dolgok - csak az a bibi hogy úgy éreztem egyszerre kettőt szeretek! Hirtelen úgy tűnt, nincs is a férjemmel semmi gond, nem veszekedtünk, nem stresszelt mint régen, elkezdett utazást nyaralást tervezni együtt. (bár lehet ez csak vmi átmeneti állapot) Hirtelen úgy éreztem, Jézusom, most pont amikor a szerelmes lettem vkibe a férjemmel is javulgat a helyzet, de nem szórakozhatok egyszerre kettővel, mit tegyek?

De úgy látszik az élet megoldja a dolgokat. Ismét rájött a férjem hogy beszélni kezdtem a 3.-kal és erre most nem öngyilkossággal való fenyegetőzéssel reagált hanem válással és a velem való kapcsolat teljes beszüntetésével + egy kis fenyegetéssel hogy pokollá teszi az életem ahogy tudja. Szóval itt tartunk....Én most már csak remélni tudom hogy a 3.-nak valóbam olyan fontos vagyok mint ahogy mondja és nem a két szék között a padlón fogok landolni de majd meglátjuk.

Hú de sok időd van :-) Inkább le sem írom a fejleményeket, nem akarok senkit lesokkoln :-D Akit érdekel írjon priviben megírom :-))))

Nem vagyok kamu, max. őrülten szerelmes.

Akkor rajta! :D

Neked tuti hogy kevesebb is elég lenne mint egy hónap! ;D

Hogy ez eddig nem jutott eszembe :/, nyakamon a nyelvvizsga, az eredményt pedig borítékolhatnám :))

Kell egy német nyelvű szerető ;))

Amig azt hittem hogy valós dolgokról folyik a csevej én is ezt mondtam.

Mivel úgy néz ki hogy a történet fiktív,már azt sem hiszem el amit kérdez..

Hát ez az érzelmi döntés ez nekem, túl... elvont. Én nem tudnék szerelem nélkül lefeküdni valakivel. De ő nem én, és egyikünk se, azon a véleményen vagyok, ha már így esett csináljon kárminimalizálást. Még a liezon kiderülése előtt volt egy fórum, már ott borítékolva lett hogy a kapcsoalt vége botrány lesz. Én még azt is feltételeztem hogy az egész sak elmekísérlet, megnézi hogy reagálnak a fórumozók.

Nem tisztem megítélni, meg a szerelemről folytatott eszmecserét sem tartom izlésesnek ebben az esetben, Egy azonban fix, édesanya és tartsa szemelőtt a gyerek érdekét

Szerintem nem is az a fontos hogy hány éves,de egy biztos: Ahhoz túl okos hogy hülye legyen,viszont ahhoz túl hülye hogy okos legyen! :D

Azokkal abszolut nem értek egyet,akik arra voksolnak hogy szaporítsuk az ösztönöktől és érzelmektől vezérelt selejteket a földön.

Félreértés ne essék,mást jelent érzelmes embernek lenni és megint más érzelmek vezérlete alatt lenni az ész helyett.

A nagy büdi helyzet az,hogy kamu ez az egész!

Nekem feltűnt elsőre,hogy amilyen kis naív tudatlannak tetteti magát,olyan raffináltan fondorlatosan csűri-csavarja a dolgokat.

Igaz a mondás;a hazug embert hamarabb utólérik mint a sánta kutyát! :)

Egy kicsit utána néztem a dolgoknak,íme:

érdemes a dátumokra odafigyelni a szöveg mellett.

Csak néhány hsz az érdekesség kedvéért...

90. Petitange 2013-01-09 11:44

Mielőtt bárki megkérdezné hogy miért mentem hozzá? Inkább észérvek miatt mint a szívem dobbanása miatt. Teherbeestem és úgy éreztem nincs más választásom,ráadásul ő akkor is ugyanúgy odavolt értem mint most és ez a nagy odaadás hatott rám....

És íme kicsit később,alaposabban átgondolva létrejött a szimpibb verzió :D

25. Petitange 2013-01-09 13:23

Tudjátok ezért is irogatok itt a fórumon, mert a családom foggal körömmel azért "harcol" hogy maradjunk együtt és anno az ő hatásukra döntöttem a gyerek és a férjem mellett.

/Na most akkor miért is?/

Persze december elejen meg...

56. Petitange 2012-12-01 16:33

Nem cserélném el a biztosat a bizonytalanra és ez meg se fordult a fejemben. Inkbb azon agyalok hogy kezeljem a jelenlegi szitut..ultimtumot kaptam a férjemtöl amit vagy betartok vagy repülök..

aztán egy hirtelen lendülettel január lejére változott a szitu...

39. Petitange 2013-01-09 13:52

Hát, ezzel az öngyilkoskodással meg idegösszemlásokkal sikerült megfélemlítenie, még a szeretőmmel is megszakítottam a kapcsit!

Azt azért ne feledjük hogy állítólag a szerető a férj fenyegetésének hatására vette a nyúlcipőt és ... De hát ez már megint egy másik verzió,kinek mi tetszik azt vigye...

Az alábbi sorokban is két verzió merül fel,lehet választani! :D

58. Petitange 2012-12-01 18:51

Nem mondtam semmit, mégis el lettem tiltva :( Na ja, nem hülye a férjem én meg nem vok jo szinésznö

69. Petitange 2012-12-12 11:38

Na figyeljetek, mondom a fejleményeket :-) Röviden : a férjemnek nem mondtam el, bár sejtni, érzi, mert eltávolodtam tőle. Ettől függetlenül hagyja hogy találkozzam a sráccal mint aki úgy van vele hagyja hadd forrja ki magát a dolog...(elég okos ahhoz a férjem, hogy tudja, az eltiltás nem sok jóra vezet)Szóval folyik az ismerkedés...Érdekes, mióta a randizgatom, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok és még a férjemmel is jobban kijövök, bár lehet azért mert nem tőle várok el dolgokat és nem sértődöm be annyira mint azelőtt.

És lőn hogy január 8-án robbant a bomba...

82. Petitange 2013-01-08 22:45

Bassszus! Kiderültek a dolgok...rájött a férjem egy-két apróságra én meg mindent bevallottam rendesen, mondván öntsünk tiszta vizet a pohárba.

A férjem első reakciója az volt, hogy kidobott a lakásból a hideg éjszaka kellős közepén, másnap visszahivott aztán öngyi akart lenni, most meg pszichológushoz kell járnia mert teljesen összeroppant :-(((

Ezért aztán jan 9-én nagyon nagy volt a tanácstalanság,született is egy új fórum..! :)

13. Petitange 2013-01-09 13:01

'Elmondjam a férjemnek hogy beleszerettem valakibe" Ez volt a topicindító témám ha valakit érdekel..nagyon tanácstalan vagyok

A dolgok kissé furán zajlottak,nem tudom lehet hogy egy kis amnézia volt a dologban a ludas de az is lehet hogy ezegyszer kifordult a világ a négy sarkából (vagy megint pólus eltolódas volt? esetleg újra zéró pontba léptünk?)

Minden esetre az ábra szerint először 9.-e volt,aztán következett a 8.-a.. :DD

És még egy szarvasbaki a sok közül,ezen igen jót derültem!!

20. Petitange 2012-12-13 17:35

Jujj de jó, ez biztató! Na ezért sem akarok véget vetni ennek a még csak most kezdődő kapcsolatnak, még akkor sem ha házas vagyok! (Persze ha tuti jó lenne a házasságom bele sem mentem volna semmibe)

132. Petitange 2013-01-12 12:15

Ha csak a nyelvtudásra gondolunk...a szeretőm tanított meg németül, nem a férjem akinek anyanyelve...csak éppen nem hajlandó azon beszélni velem. Most a szeretőmnek köszönhetem azt is hogy a nyelvtudásom által van munkám. A férjemmel nem jutottam semmiben egyről kettőre. Huhhhh vazze a nyelvtanulás az fénysebességgel ment...!....!! :-O

Hihetetlen!Az ember szinte el sem hinné!! :D :D

Áh, egy olyan pasinál, aki azzal a fenyegetéssel tartja maga mellett a feleségét, hogy pokollá teszi az életét, ha elhagyja, és öngyilkossággal fenyegetőzik, semmi esetre sincs helye egy gyereknek.

Tényleg, Kisangyal, hány éves vagy? ;)

Most már nagyon nem értelek. Hogy tudsz együtt maradni egy olyan pasival, aki azzal fenyeget, hogy ha elhagyod, pokollá teszi az életedet :(. Meg tudja tenni? Függsz tőle anyagilag, vagy megállsz a lábadon?

Attól ne félj, hogy elveszi tőled a gyereket, az nem megy bemondásra.

Ne hagyd magad megvenni kilóra, mert rosszabb esetben összehoztok még egy-két gyereket ebbe a boldogtalan állapotba, de ha csak ő marad, az elő, egyszer ő is kireppen a fészekből. Most fiatal vagy, ne várd meg, amíg elreppen az élet, bár változtatni sose késő, de azért jobb többet élni jól :)

Tudod ha a 3.-kal nem szakadt volna meg ilyen hirtelen és ezen a módon a kapcsolatom, akkor ezt tettem volna szerintem!

Viszont lelkiismeretes, becsületes ember és mondta hogy nem választana el a családomtól (és nem azért mert nem szeret, hanem azért mert nem engednél meg a lelkiismerete hogy tönkretegyen egy családot) Azaz ebből többek között arra következtettem, hogy ha magamtól mondanám neki hogy juhúúú otthagytam a férjem, szerintem lehet akkor sem reagálna a megkeresésemre mivel tudja hogy miatta történt az egész...Viszont ha nem miatta hagyom ott a férjem hanem azért mert nem működik, mondjuk egy fél év múlva, az teljesen más szitu lenne.

Rájöttem hogy valóban először a házasságom kell lerendeznem, tudnom kell mit akarok, mire vágyom, mit várok az élettől és csak így kezdhetek új kapcsolatba. Sajnos a 3.-nak nem fogalmaztam meg érhetően a jövőbeni szándékaimat, mivel nem voltam azokkal tisztában (itt is elrontottam)

Szóval most úgy döntöttem hogy NEM DÖNTÖK. Hagyom, hadd alakuljanak a dolgok a férjemmel, minden megteszünk és nem engedek semmiféle 3.-at a képbe. Ki fogja magát forrni a helyzet, tisztán látni fogom, boldog vagyok-e, vágyom-e ennél többre mint amit a férjemtől kapok stb. Csak ekkor dönthetek ha ezeket megtapasztalom, enélkül nem lehet. Illetve dönthettem volna most is az utóbbi xar évek miatt negatívan a férjemmel kapcsolatban, de talán ha annyira akar változtatni én meg nem vagyok tisztában még saját elvárásaimmal az élettől ezért egyrészt önmagam kell jobban megismernem (tudok-e szerelem nélküli kapcsolatban élni, vagy ezután is áhitozni fogok a szerelemre, elviselem-e a férjem természetét negativ dolgait)

Arra gondoltam a 3. helyett inkább saját magamra figyelek és meg fogom találni a helyes megoldást. Ma jöttem rá, az a problémám, hogy igazából nem ismerem jól magam, nem vagyok még tisztában azzal mit akarok. Amig nem tudom ezt, addig nem dönthetek jól - és talán ezért döntöttem helyesen hogy nem rúgtam fel a házasságomat.

Az "önös érdek"-kel nem értettem egyet. Sztem pont azt szúrtam el hogy mint sokszor, túl engedékeny vagyok és elfelejtem saját érdekeimet, saját magam megvédeni. :-( Az egészben elsősorban a férjemnek volt, van érdeke, hiszen ő fülig szerelemes belém most is és ő akart mindenáron megtartani és csak hülye voltam és mindig megsajnáltam...abban viszont igazad van hogy magamnak csináltam a sok hülyeséget és hidd el szeretném rendbe tenni de nagyon nehéz!

A másik amivel nem értek egyet, hogy "most a férjemben keresem a hibát". Na ez totál nem így van. Egy-két dologban nagyot hibázott a férjem, ezt ő is elismerte, tehát nem én keresgéltem, hanem valóban úgy viselkedett, olyan hangon beszélt velem, hogy az elfogadhatatlan! Nem foglalkozott velem továbbá.

Tegnap este beszélgettünk a férjemmel és feltettem neki néhány kérdést, pl. hogy mi lesz akkor ha én úgy érzem boldogtalan vagyok vele? Erre azt mondta, szétválhatunk, de pokollá teszi az életem.

Azt is kérdeztem, mit szól hozzá, hogy nem voltam belé sosem szerelmes, érdemes-e szerinte így együtt folytatni? Erre azt mondta, hogy a régi időkben is összeboronáltak párokat, akik egymás mellett élték le az életünket.

Látom, hogy mindent megtesz hogy maradjak, mert ahogy mondja nem tudna nélkülünk élni, de ugyanakkor egy olyan negativ gondolatom hogy társul ehhez, hogy az én boldogságom az másodlagos. Amig mellette vagyok neki jó én meg le vagyok xarva mit érzek. Persze most nagyon teper de lehet csak addig amig vissza nem áll a régi rend.

Teljesen igazad van Doki! Utólag magamtól is rájöttem hogy anno hibáztam és toltam magam előtt a xart hogy így mondjam! Ideje lenne tiszta vizet öntenem a pohárba! A gyereket visszacsinálni nem tudom és imádom, de az egész életemet azért talán nem kellene ezért feláldnozni ha boldogtalan vagyok ebben a házasságban.

Sajnos már az elején sem volt egyszerű eset a férjem, elküldtem, másnap feküdtem volna be a kórházba hogy elvetessem de a férjem visszatért és könyörgött ami nagy hatással volt rám (főleg hogy nem voltam akkor sem határozott állásponton a babát illetően) Ő az elejétől foggal-körömmel ragaszkodik hozzám. Ha különválnánk, mindent megtenne hogy megkeserítse az életem és még a kislányt is elvenné tőlem, ezzel megfélemlít, másrészt meg ilyenkor az jön le, hogy lehet valaki ennyire önző, ha nem érti meg hogy vele nem vagyok boldog akkor miért nem hagy menni? Miért kell tönkretenni az életem és még a gyereke érdekeit sem nézné? Ilyenkor csak azt érzem nagyon más rugóra jár az agyunk.

A fórum indítója felé lenne egy kérdésem!

Egyébként most te mit vársz, hogy áldásunkat adjuk arra, hogy válaszd a harmadikat?

Ha itt az emberek nagyjából 80% -a azt mondja, hogy rosszul döntöttél és inkább a harmadikat választották volna, attól megnyugszol és bátrabban mered ezt meglépni?

Ez a te életed mi nem tudjuk mi történt a férjed és közted, hogy ilyen szintre jutottunk. Így azt hiszem igazán okos tanácsot sem adhatunk.

Viszont....

......egy biztos a férjed még feltehetőleg szerethet téged mivel nem rúgott telirüsztből valagba /átvitt értelemben írom/ mikor félrekuffantottál.

Illetve akkor kellett volna gondoskodnod /vagy gondoskodnotok /arról, hogy a gyerek ne szülessen meg mikor szerelem nélkül lefeküdtetek.

A leírtak alapján azt kell gondolnom 6 éve hülyíted a férjed, mert ahogy most írod egy percig sem szeretted. Akkor minek kezdtél vele kapcsolatot?

Nem lett volna okosabb ha azt mondanod, hogy egy nagyon rendes ember vagy, de soha nem tudnálak elképzelni magam mellett férjemnek?

És most is azt írod, hogy egy esélyt még adnod kell neki. Hát akkor adjál és ne azon nyígjál mint ahogy teszed napok óta, hogy a másikkal mennyivel boldogabbnak érezted magad.

Vagy fogd a cókmókod és jelentsd be a férjednek, hogy elég volt lelépek, megkeresem álmaim nagy szerelmét.

Hidd el ez is sokkal jobb lenne, mint a további hülyítés.