Bobajka először, másodszor...

Nagyobbik gyermekem a nagyinál, a kisebbik alszik, én meg felbátorodom és -mivel a nagyi már nem él- a netről szedett recept megvalósításába kezdek. Összegyúrom az összetevőket, az erdemény: a tészta, mint a kő! Begorombulok és azon töprengek, hogyan tüntessem el bénázásom bizonyítékát a legrövidebb úton. A budi eldugul tőle, kukaszállítás lesz vajon holnap?

Abban maradok, becsapom a sütőbe és csinálok a kutyáknak fogkőeltávolító karácsonyi rágcsát. Közben a Kicsi felébred, kőtömb félrerak. Mire ismét a tésztával tudok foglalkozni, egész jól meg is kel. Becsapom a tepsibe (de szó szerint, épp, hogy kisebb darabokra szedem), irány a sütő. Kislányomat beültetem az etetőszékbe, mintegy óvintézkedés gyanánt, mert féltem a forró sütőajtótól. Az üvegen keresztül lesem az anyag átalakulását, pirul is már szépen.

Épp készülök kivenni a kutyáknak szánt kalácsot, amikor olyan hascsikarás köszön be, amilyet utoljára gyerekkoromban egy lagzis sütizabálás után tapasztaltam (most azt hiszem, a fogyasztó csodatea a ludas - alighanem a budira szaladgálással égeti a zsírt, jobb, ha maradok az aerobicnál). Nem volt idő gondolokodni, rohantam a mosdóba. Fél percet sem töltöttem ott, sietek vissza, erre szembe jön velem a 11 hónapos gyermekem. Vélhetően kimászott az etetőszékből, mert koppanást, sírást nem hallottam, márpedig a járólap nem kellemes landolóterep. Megállt bennem az ütő. A kiscsaj vidáman elszambázott mellettem, én meg a duplán sokkos állapotból arra eszmélek, égett szag terjed a konyha felől. Na basszus, még a kutyáknak se tudok kaját sütni, csoda, hogy a gyerekeim eddig nem haltak éhen!

Kivettem a kutyakalácsot, dühödten a gáztűzhely tetején hagytam - bevonultam csemetémmel a gyerekszobába. Mire kijöttem, a kalácsnak - egy-két morzsa híján - nyoma veszett. Apa megette. :)

Pár nappal később újra próbálkoztam, a saját nagymamám rongyosra "főzött" szakácskönyvéből olvastam ki a foszlós tejes kalács receptjét (ezen a néven egyébként könnyűszerrel megtalálhatod Te is). Mint az álom, isteni lett! Kifli vastagságú rudakat sütöttem, amiket felkarikázva vaníliás tejbe áztattam, porcukros mákkal hintettem meg, mézet csurgattam rá. Tíz perc alatt összesütöttem. Az utolsó falatig elfogyott. A férjem azt mondta, olyan volt, mint a nagymamájáé!

Mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánok!