Őrült, titkos kalandom egy fekete fiúval

Magával ragadott a zene hangulata, néhány kacér egymásra mosolygás, aztán volt egy pillanat, ami egy örökkévalóságnak tűnt, belefeledkeztünk egymás tekintetébe. Majd nemsokkal ezután a véletlen szerencsének és korunk közösségi hálózatának köszönhetően egymásra találtunk. Innentől kezdve valami láthatatlan erő irányított bennünket, és bár nem tudtuk az okát, miért nem tudunk parancsolni a vágyainknak, ennek megfelelően a kezeinket sem tudtuk leállítani, melyek alatt életre kelt a billentyűzet. Mind sűrűbben követték egymást az először udvarias, majd egyre lényegre törőbb, vágyakozó üzeneteink. Hiába próbáltunk harcolni az érzéseink ellen, mindketten éreztük, hogy nekünk még találkoznunk kell! Az első randinkat izgalommal vegyes várakozás, titkos szervezkedés előzte meg. Mintha egy csöpögős, romantikus, szerelmes film közepében találtam volna magam, különös álomvilágba csöppentem, amiből sosem akartam felébredni. Mindketten úgy éreztük, valami mágneses erő vonz bennünket egymáshoz, mely ellen emberi erővel hiába is küzdünk, az érzés mindkettőnket felemészt. Sétáltunk kéz a kézben, néha összebújva, majd megálltunk egy pillanatra, valahogy egymással szembe kerültünk, egészen közel, elvesztünk egymás tekintetében, simogatta a hajam, az arcom, összeért az orrunk, éreztük egymás leheletét, amikor először megcsókolt. Új és különleges élmény egy fekete fiú csókja, de nagyon finom. Majd hosszan, nagyon hosszan csókolóztunk, mintha egyikőnk sem akarná abbahagyni, leírhatatlan érzés volt, még a gondolatba is beleborzongok. Megszűnt körülöttünk a világ, megállt az idő, csak mi ketten léteztünk azokban a percekben. Közben néha ki kellett nyitnom a szemem, hogy meggyőződjek róla, ez a valóság, és nem csak álmodom, valóban Vele csókolózom. Sosem gondoltam, hogy ilyen élményben még valaha részem lehet, és ilyen őrületes vonzalmat érezhetek. Olyan szeretettel, és vágyakozva tudott csak rám nézni is, ma is elolvadok, amikor álmaimban magam előtt látom. Nem tudtuk elengedni egymást, és mindketten jól tudtuk, ez még csak a kezdet, és lesz folytatás. A következő randink már mindkettőnk részéről komolyabb szervezést igényelt, de égtünk a vágytól, és alig vártuk, hogy újra átélhessük ezeket a csodás perceket, és még közelebb kerülhessünk egymáshoz. Azon a csodás napsütéses tavaszi délutánon úgy adtuk át magunkat a testünk vágyainak, úgy lettünk egymáséi egymás után többször, mintha ez lenne az utolsó napunk a földön. Iszonyatosan kívántuk egymást, de mégsem volt semmi vad, vagy erőszakos abban, ahogy egymáshoz értünk. Kiélveztünk minden egyes pillanatot, egyesével minden mozdulatot, külön-külön minden csókot és érintést, mintha sosem akarnánk, hogy véget érjen ez a délután. Érzékenyen figyeltük a másik reakcióit, mivel első alkalommal nem tudhattuk előre, ki milyen érintésre hogyan reagál, mit szeret, mi és hogyan jó neki. De mi már akkor tökéletesen tudtuk és éreztük, mintha világ életünkben egymást kényeztettük volna, hogyan kell egymáshoz érnünk ahhoz, hogy a másik vágya az egekbe szökjön. Olyan szerelmesen és a vágytól túlfűtötten nézett rám, simogatta az arcom, a szám, a nyakam, a mellem, majd finoman és érzékien vette le rólam a ruháimat. Egyfolytában simogattuk, puszilgattuk egymást mindenhol, nem tudtunk betelni egymással. Olyan gyönyörű teste van, mindenhol kőkemény izom, és olyan finom, puha, selymes a bőre, szépen illik a barna bőre az én fehérségemhez.

Sajnos csak pár ilyen csodás lopott órát kaphattunk egymásból, azóta elszakított bennünket az élet, de hiszek és bízom benne, nekünk még van dolgunk egymással, és találkozni fogunk hamarosan.

Hónapok teltek el azóta, mégis még most is magamon érzem bőre illatát, az érintéseket, a csókokat. Ahogy nézegetem a képeit, a mai napig nem tudom elhinni, hogy egy ilyen csodás férfit megkaphattam ajándékba az élettől, még ha csak erre a röpke csodás néhány hónapra is. Életem meghatározó élményeként örökre megőrzöm ezt a titkot magamnak, egy őrült, titkos szerelem mámoros emlékét, melyet egy fantasztikus fekete fiúval élhettem át.