A sült krumpli (chips) története

"Rósejbni" Ez a nagyon csúnya német szó a hasáb- vagy szalmaburgonya népies neve. Nos hát, hol és kik készítették először ezt a közkedvelt csemegét? Minthogy Angliában "francia sült krumplinak" szokás nevezni, az átlagember azt gondolná, hogy a konyhaművészet nagymesterei, a francia "gourmand"-ok. Pedig nem, a "rósejbni" iszonyatos német neve és francia híre ellenére - belga.

Egy bizonyos Rodolphe de Warsage (1876-1939) belga szerző emlékirataiban leírja, hogy szülővárosában, Liége-ben vásárolta először az akkoriban még ritkaságnak számító csemegét valamikor az 1880-as években. Akkoriban apró krumplisütő bódékban árusították és még senkinek sem jutott eszébe, hogy otthon készítse el ezt az újdonságot. A sült krumpli híre – és maga a sok zsírban sercegő ízes krumpliszelet – úgy terjedt szét a századfordulón a nagyvilágban, akár a vízbe hajított kő keltette kis hullámok.

A "rósejbni" először Észak-Franciaországot hódította meg (főként Lille városát, amely dühösen követeli magáénak), azután átterjedt a La Manche csatornán, hogy az angol szegényemberek kedvelt eledelévé váljék. A szigetországban manapság sült halszeletekkel és majonézzel vagy ketchuppal együtt szokás árusítani általában "fish and chips" néven.