Biztos nem vagyok normális, hogy még mindig szerelmet érzek... (beszélgetés)

Én se nagyon hiszek a szakemberekben, mert sablonokat puffogtatnak, amiket a Blikk Rúzsban is ugyanúgy elolvashatsz. Voltam már szakembernél és végső soron nekem kellett megoldani a problémáimat. Mit tudna tenni egy pszichológus az ész osztáson kívül?

Ha elfogadsz egy jótanácsot, beszűkült állapotban csak a problémára koncentrálsz, de ha elengeded, utána minden kitisztul. Rájössz hogy az élet enélkül is szép!

Arról nem is beszélve hogy nem tudod hogyan járhattál volna ezzel a fickóval. Lehet hogy az élet kímélt meg tőle!

A szépség relatív és mulandó, sokan elfelejtik. Viszont, ha fejben valaki nincs rendben, azzal nehéz kapcsolatot teremteni. Nem gondolom, hogy mindenkinek bomba nőnek, férfinek kell lennie ahhoz, hogy normális kapcsolatot teremtsenek. A megfelelő embert kell megtalálni.

Én nem tudnék olyan emberbe beleszeretni, akinél nem érzem a kölcsönös vonzalmat. Úgyhogy igen, a Fi. bibis fejben. Főleg, hogy úgy érzi ez miatt összedőlt a világ. Ilyen max. kamaszkorban van. :D Vagy a mai világban már az oviban túl esnek ezen.

Én nem gondolom, hogy a külsőd miatt kezelt, úgy ahogy. Vannak tapló emberek,érezned kellett volna, hogy valami nem f@sza vele kapcsolatba. Közös szimpátia híján hogy tudtál ennyire bele bolondulni?

Hidd el,hogy nem a külsőd miatt maradsz egyedül. Csúnyácska nők mellett néha olyan pasik vannak, hogy csak pislogok. :D

A szép lélek,vidámság,viselkedés,huncutság, pajkosság,egy kis női rafinéria,titokzatosság csodára képes. :)

De azt se mond hogy ez az első. Mert jó pár volt már erről hogy bele estél egy fiatalabb srácba, mit csinálj. Aztán írtad hogy bevallottad neki, de elküldött bunkó módon a fenébe.

Mi itt próbálunk segíteni, de te mindent támadásnak veszel és van kifogásod az miért nem jó ötlet. Nem igazán értem mit vársz itt, tőlünk…? De kívánom, hogy túl legyél rajta és megtaláld akivel kölcsönös lesz a dolog.

Szerelmet érzel iránta? Valaha a tested naponta kívánta?

Csináltál neki tököt kirántva?

Ja igen, erről olvastam, hogy bizonyos emberek itt szeretik azt hinni, hogy minden fórumot ugyanaz a személy nyit. Tévedés.

Ami még tévedés, hogy minden aljasságot meg lehet úszni. Szerintem jóval túl a 35. éven elég türelmes voltam, hogy csak most lett elegem. Nem érdekel a szép és kevésbé szép emberek párkapcsolati státusza sem. Részemről a téma lezárva. Mármint itt, a Hoxán.

Milyen segítséget? Pszichológust akire csak a pénzem megy el, és mást se tud mondani, mint hogy magamnak kell megoldanom a problémákat? Ez megtörtént eset.

Vagy pszichiáterhez menjek aki felír mindenféle szar, függőséget okozó gyógyszert?

Ezt meg fogom oldani, és egyáltalán nem számít hogyan. Nem az önbizalmamról van szó, hanem az önbecsülésemről, ami nélkül nem lehet élni, mert nem érdemes.

Onnan, hogy még egyik volt párom, sőt egyetlen férfi sem mondta, hogy szép vagyok, max annyit, hogy csinos... De komolyan, annyira elcseszett fejem van, hogy már rég megműttettem volna magam ha lenne annyi pénzem (és nem rettegnék az altatástól) Fiatalabb koromban is csúnya voltam, most viszont még rosszabb a helyzet. Tulajdonképpen meg lehet érteni, hogy rendre lettem utasítva (üzenetben mert ő épp nincs Magyarországon) mint egy pimasz kölyök, vagy inkább mint egy koszos hajléktalan... A külsőmről említést se tett, csak felszólított, hogy kerüljem a vele való mindenféle kontaktust - mintha minimum leprás lennék...(egyébként 100%-ra tudom, hogy nem nős és majdnem biztosra, hogy nincs barátnője)

De, ezúttal nem fogok csak úgy belenyugodni, hogy belém lett rúgva... Most már tényleg minden mindegy.

Röviden: munkakapcsolat volt - sajnos én többet kezdtem el érezni, mikor vége lett a projektnek, elmondtam neki, hogy már egy ideje többet érzek. sajnos olyan stílusban utasított el, ahogy emberi lénnyel nem beszélünk. Értem, hogy csúnya vagyok de ezt nem érdemeltem. Szerintem jogosan gyűlölöm...de úgy, hogy közben még mindig szerelmes vagyok belé, nem tehetek róla.

Viszont amikor az emberbe sorozatosan belerúgnak, elér egy bizonyos szintet ami után már minden mindegy. Meguntam, hogy csak tehetetlenül szenvedjek.