Bizalom - emberismeret? - Csalódás - Hogyan tovább? (beszélgetés)

Örülök,hogy egyet értessz./65 évet betöltöttem,nem a levegőbe beszélek.

Hosszu-hosszu történet lenne amit elmesélnék,de nem biztos hogy mást is érdelkelne.

Nem a házasságomban csalódtam ,mert 42 éve abban élek,unokáim is vannak.

"akkor leszünk szerelmesek valakibe, ha már valamennyire megismertük, tetszik valamilyen külső és belső tulajdonsága, ami nekünk imponál, megvan az összhang, van közös téma és vonzalom"

Ha mindezek megvannak, még nem jelenti azt, hogy (jól) ismered azt az embert. A szerelem éppenhogy azt jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül látod a világot. A szerelem nem függvénye az alapos ismeretségnek - ha ez így lenne, nem lenne annyi boldogtalan párkapcsolat, házasság a világon.

Oké!

A lényeg az, hogy ha szeretsz kötetlenül beszélgetni, akkor tedd meg azt a magad és az embertársaid kedvéért, hogy a véleményedet úgy add közre, hogy ne érezze mindenki mást azt, hogy csak is az a mérvadó, amit Te képviselsz, más tapasztalata rossz és helytelen. De ezt is tanulni kell, hidd el!

Én szeretek tabulni:DD

Kötetlenül beszélgetünk,véleményt nyilvánítunk egy adott témáról, ha mond ez neked valamit.

Ha önmagadat adod egy kapcsolatban, akkor a kapcsolat elején már kiderül, hogy .....

Nincs szükség válásra sem semmire.Mert éár ott és akkor kiderül a bibi és nem pár évvel később.

Mert te ismered őt? Nem hiszem... Nem tudhatod...

Az emberek változnak, akár hiszed akár nem, de csakis önszántukból, vagy rossz vagy jó irányba....ennyi. :) Van még mit tanulnod. ;)

"az ösztön belülről fakad, és csak az tudja adni a jót, és szeretni önzetlenül a másikat aki őszinte. "

Ezt eleinte lehet játszani, utánozni egy jó színésznek, de hogy szinész volt-e avagy sem, az mindig akkor derül ki, amikor fellebben a rózsaszin fátyol és ott marad a pőre valóság.

Ilyenkor az emberek nagy többsége csodálkozik, és bőszen mondja: nem ezt az embert ismertem meg, nem ilyen volt a kapcsolatunk elején és a többi és a többi ilyen és ehhez hasonlatos szöveg.

+ösztönösen nem tudsz szép és jó lenni, akkor amikor nem adod önmagad.Mert az nem a valódi önmagad.

az ösztön belülről fakad, és csak az tudja adni a jót,és szeretni önzetlenül a másikat aki őszinte.

kb.

Te magad irtad le.

Itt nem erről volt szó.

Egy kapcsolatban vagy önmagadod adod vagy részben adod(mert vannak a lelkednek olyan részei, amik még nem nyiltak fel a másik elött), vagy nem adod.De az aki szerepet játszik az első pillanattól fogva egy adott kapcsolatban, annak a kapcsolatnak boritékolni lehet a bukását.Pontosan azért mert szerepet játszott.Többek között ezért is vam az, hogy ha feloszlik a rózsaszin köd, sok ember ránéz a másikra, és magában megkérdezi: ki vagy te?

Az idézet nagyon szép.

Aha. Akkor itt valami kihasználós, lehúzós kapcsolatra gondolsz? Amibe azért ment bele a másuik fél, hogy hasznot húzzon az egészből?

Szerencsére ilyennel még nem találkoztam. Bár nem is vagyok az a kategória:):):)

... ez mind szép és jó, de akkor amikor belemegyünk egy kapcsolatba olyanok vagyunk, olyanná válunk ... ösztönösen, jók és szépek, ha szeretünk azok leszünk. "Magamat szeretem benned –ahogyan te is engem fogsz majd szeretni magadban! S amíg ezt nem ismered föl: szaladj!” /MÜLLER PÉTER/

Ha szeretünk, szerelmesek vagyunk, megszeretjük magunkat is, mert jók vagyunk, törődők, figyelmesek... és ahogy szeretünk kifelé ezért-azért, bármiért, mert mindig történik valami, ezek talán úgy múlnak el.. ... de az a bizonyos, aki szeret, és jó, az is mi vagyunk... Nincs ebben semmi hazugság...

... gondolom.... szerintem... :)