Bezzeg a Mi időnkben!!!... azaz mi sem voltunk angyalok... (beszélgetés)

Az ilyen helyeken rendezetlen, piszkos, kopott ruhában nem engedték be a fiúkat szórakozóhelyre,

mert rögtön hazaküldték. Jobban meg lehetett engedni ezt a kikapcsolódási lehetőséget. A fellépők is normálisan voltak felöltözve nem úgy, mint most akármilyen toprongyos, vagy szakadt a ruházata nem számít félmeztelenül jelennek meg engemet teljesen felháborít. A közönség is ezt a stílust követi. Üdv.Ágnes

Hello!

Megint összejön majd a régi társaságunk holnap, züllünk egy kicsit, mint régen. :)

Egyszerűen imádom az írásaidat!!

Köszönöm, hogy egy újabb élménnyel gazdagodhattam általad én, aki sosem járt még rock koncerten, én, akit sosem érintett meg a Téged átjáró vagány, vadóc életérzés, én, aki sosem tudott az apjával veszekedés és sírás nélkül kommunikálni, és minden alkalommal arra következtetésre jutottam, hogy nem érek semmit, és nem leszek senki ...

Köszönöm Neked ezt a felemelő ajándékot.

mostanában néztem a régi családi fotókat.

nagyon elérzékenyültem..

Én a Hogy volt című műsorban beszéltek erről nem régiben és visszamentek a 60-s 70-s évek időszakba milyen mások voltak azok a fiatalok, akik előszeretettel jártak koncertekre. A jegyek sem voltak drágák, mint mostanában Jelen pillanatban több ezer, v. tízezer forintba kerülnek a fellépések. Én voltam úgyan, mert a közelünkben is mükődött koncert- és ifjusági park ott fellépett az Omega együttes 80 Ft-os belépti

díjért. Egyszer reszkíroztam meg öt évvel ezelőtt Fenyő Miklóst szerettem volna látni, a jegy került 5.900 Ft-ba, de nekem egy élmény volt.

Az akkoriak fegyelmezettebbek voltak, de a mostaniak már sokkal másabbak. Üdv.Ágnes

Akela: Ne!

Ne szüless, nem szabad

mert biztos gyilkolni fogsz

ne sírjál, ne nevess

az érzelem rákot okoz

Tudják már a keselyûk:

eljött az õidejük

Ne egyél, ne igyál,

mert kövér disznó leszel

ne táncolj, ne énekelj

bánatot adsz-veszel

Tudják már a keselyûk:

eljött az õ idejük

Ne ígérj, ne esküdj

úgyis hazudni fogsz

ne ugrálj, ne ugass

a gondolatmeneted rossz

Tudják már a keselyûk:

eljött az õ idejük

Ne köpködj, ne nyeld le

inkább megfulladj

ne számolj, ne olvass

maraggyá hülye fasz

Tudják már a keselyûk:

eljött az õ idejük

"Egyáltalán van, aki megérti, mit is akartam most ezzel a hozzászólással mondani?"

Van bizony.:)

...és Pokolgép koncerten Bon Scott emlékére... én is úgy meghatódtam, amikor velem együtt mindenki más is letérdelt a csörge tavi rockfesztiválon...

Gyönyörű volt!

És igen! Mi nem akarunk felnőni, teljesen igazad van. :) Mi mindig ugyanolyan gyerekek maradunk, amilyenek voltunk, csak a hajunk őszül, a derekunk meg a térdünk fáj. :) De kit érdekel? :)

Mi még hiszünk a mesékben... és hisszük az álmainkat is... én legalább is igen...

Azt hiszem, te vagy igazán, aki megértette, miről is akartam írni.

Az összetartozásról, a barátságról, az aggódásról egymásért, a szabadságról és arról, hogy akkor tényleg mást jelentett minden. A lázadás is más volt. Én amellett, hogy ilyen voltam, simán végighúztam ez idő alatt 13 kőkemény évet mint hivatásos balett-patkány. Na, ott aztán nem volt összetartás. Tehát nekem ez jelentette az igazi kikapcsolódást.

Azt, hogy ki nevében is beszélek? Hányan és hányan voltunk akkor lányok, ugyanilyenek, mint én. Most pedig szinte szégyellik, hogy igen, ilyenek is voltunk, vadak és jók... bűnösök közt is ártatlanok, hogy idézzek egy kis Ákost is. :)

Palik igen, két osztállyal feljebb járt, mint én. :) Uhhh, hogy nézett ki, istenkém. :)

A legnagyobb erőnk tényleg az összetartás volt. Most, koncerteken látom, hogy van még, de már nem olyan, nem az igazi. Néha megkönnyesedik a szemem, amikor azt látom, hogy egy Lord-koncerten önkéntelenül térdelnek le a tizenévesek a Vándor-ra, és értetlenül nézek azokra, akik csak röhögnek rajtuk és rajtunk. Mi soha nem azt néztük, ki hány éves, hogy kinek mennyi pénze van. Ha nekünk nem volt, összedobtuk, ha nem jött ki mindenkinek a jegy ára, akkor maradtunk a kerítésen kívül, mert egyikünk sem akart bemenni.

Nem hiszem, hogy most drogosként hemperegnék. Azért volt önkontrollom, mint ahogy most is van. :)

Az utolsó Ricse-koncertem most volt, a szülinapi. Egyszerűen fenomenális volt. Bőrben, baboskendővel, ugyanúgy adták le a sört a színpadról, még ismerőst is találtunk (a megjelent dvd-n pedig szinte mindenhol látszódunk a párommal, ahogy csápolunk). Deák Bill, az a bizonyos Hatvan csapás, Tunyogi (legyen neki könnyű a föld!) és még sorolhatnám...

Lehet, hogy most kínaiul vagy urduul írok? Egyáltalán van, aki megérti, mit is akartam most ezzel a hozzászólással mondani?

Köszönöm, hogy olvastatok és a hsz-eket is. Azért jó látni, hogy van aki még emlékszik, milyen is volt nem is olyan régen... :D

Más feelingje lenne szerintem. Amikor a fiamnak elmeséltem az első koncertélményemet, csak annyit mondott, hogy őrült voltam(vagyok).

A mai fiataloknak a felszabadultság gészen mást jelent már. Én sem hiszem, hogy kielégítene egy barátommal való megszökés egy éjjelre, aminek a legizgalmasabb része az, hogy nem vagyok otthon. Apukám ilyenekről mesélt, mint leglázadóbb cselekedet.

Sőt, létezett a közveszélyes munkakerülés!

Azt hiszem, én inkább nem is vagyok kíváncsi. A drogtól is rettegek, bár egyre biztosabb lehetek benne, hogy a fiam nem fog élni vele. A barátai sajnos drogoznak, és neki is ajánlgatták többször, de szerencsére tud gondolkozni.

Osztálytársad volt a Palik? :)

Elképzeltem répa gatyában. :D

Hobo Blues Band!

Megőrültem értük!

Úgy döntöttem, hogy előbb véleményt írok, aztán olvasom el a hozzászólásokat.

Én is nagy "csövi" voltam, de csak egyszer kerültem rendőrségre.

Az, hogy "bezzeg az én időmben!" nem annyira arról szól, hogy mi nem voltunk lázadók, egyszerűen csak arról, hogy bizonyos dolgok nem voltak elképzelhetőek a mi időnkben. Mi 18 évesen érettebbek voltunk, mint a mai 18 évesek, akik pedig alig várják, hogy felnőttek legyenek. Mi soha nem akartunk felnőni, és azt hiszem, a legtöbbünk nem is nőtt fel igazán.

A mi időnkben még sokkal több energiát fordítottunk egymásra, elképzelhetetlen volt, hogy valaki bajba került, és a barátai, embertársai nem segítettek rajta. Nem volt drog! Persze előbukkant egy kis mariska innen-onnan, de nagyon ritka volt. Emlékszem, nekem egyszer valaki azt mondta, hogy ha pálinkában megáztatom a cigit, és megszárítom, az is olyan. Nem átallottam kipróbálni, persze nagyon szar volt, és a mákkal is elkísérletezgettem. Ma már tudom, hogy hol hibáztam, de már nem érdekel.

A mi időnkben szorosabb szabályok voltak, és azt hiszem, hogy egy olyan kaliberű csajszi, mint te voltál, ma a saját piszkában feküdne remegve a kábítószer elvonási tüneteitől.

Nekünk nagyobb szabadságunk volt, mint apáinknak, de kisebb, mint a fiainknak. Soha nem lesz olyan, hogy ne lázadnának, és ilyenkor szokta az idősebb nemzedék felhívni a fiatalabbak figyelmét, hogy egyre nagyobbak a lehetőségek. Erről szól a "bezzeg a mi időnkben!"

Régi szép idők!

Amikor még nem terjedt el a kábítószer, nem az volt a menő, akinek több egyéjszakás kalandja volt, nem voltak tinigyilkosok, nem jutott minden hétre lövöldözés, bankrablás, és mindenki dolgozhatott, aki akart.

Kíváncsi lennék arra, hogy 30-40 év múlva mire fogják mondani a mai fiatalok, hogy bezzeg a mi időnkben...?