Bevallom, soha nem értettem, hogy egy nagyon nagy lagzi... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Pedig a fiatal pár feladata mindenkivel kedvesen elbeszélgetni...
Nekem egy ilyen lakodalom büntetés lett volna!!!
És még ma is így gondolom!!!!
Akkor ott elmondhatták, " esik a hó meg a dara, fázik a menyasszony fara"
Rengeteg ember, télen, sátorban, brrrrr...
Akkor mindennek bő szára volt és nem ismerték az elasztánt...én képes voltam kézzel varrva beszűkíteni a farmerek szárát, mert nem tetszett úgy. Aztán néha szűkre vettem, alig ment át rajta a lábfejem...
Meg voltak ilyen kötött cicanadrágok...brrr....
A bársonyt szerettem, meleg volt.
És képzeld el, hogy a 75 éves anyukám is jár körmöshöz, mert az a köröm tartósabb, jobban bírja a kerti/házimunkát, mint a sajátja :-))
És még mindig ott laknak, kinn a tanyán.
Én meg a városon.
Tesóm meg Pest alatt.
Eredeti témához visszatérve, nekem tetszenek az ismerősi körömben lévő esküvők/lagzik.
Nem többszáz fős, csak 60-80.
Ceremóniamester inkább bejelenti, irányítja az eseményeket, támogatja a fiatalokat, kicsit tehermentesíti őket.
Nem fontos már elvonulni a városházára, kimegy helyszínre az anyakönyvvezető.
Maga a lakodalom is lazább, svédasztal, olyan zenék, amit a fiatalok szeretnek, tematika van.
Így igaz. Ki volt adva, hogy este locsolni kell a palántákat, nem volt otthon felnőtt, eszünkbe nem jutott elsunnyogni. Temetőbe kinyargaltunk biciklivel, nem mertük hazudni másnap.
Nekem az volt a legnagyobb büntetés, hogy bátyám elkalapált rendszeresen, mert ő feladata volt az evésem ellenőrzése. Telepakolta a serpenyőt, fuuu de utáltam.
Renszerváltás előtt volt egy ruházati bolt a városban, a Hód-Áruház, mindenki onnan öltözött...aztán lett 1-2 butik farmerekkel...Szeged, na ott már minden volt.
Bátyám képes volt felvonatozni az Ecserire Ritt és Wangler farmerért, mert azt csak ott lehetett kapni.
Szegeden volt Levis bolt.
Nekem olyan 12 évesen vettek először farmert, addig mackó meg bársonynaci...meg volt otthoni és eljárós ruha (ezt a mai napig tartom is). Nem megyek cica/macinaciba boltba :-)))
De nekünk az volt a természetes, hogy suli után segítünk. Kapálni, a háztartásban, az állatok körül, disznóvágáskor stb.
Évekig volt fűszerpaprikánk, kapálás, szedés, menni kellett.
Eszünkbe sem jutott, hogy nemet mondjunk.
Ez intelligencia kérdése, nem a születés/gyerekkor helye.
Meg a neveltetésé...
Istenem, hányszor hallottam anyukámtól, hogy jajj, nehogy ebben menj a városra, mert kinéznek...ne legyen sáros a cipőd (1km-t gyalogoltam a sáros dűlőúton kifelé a buszmegállóba), mert megszólnak, mosd meg a hajad, ne mondják rád, hogy koszos paraszt...
Erről eszembe jutott valami, anyu mesélte. Kolléganőjétől el akart kérni egy porcelánt a lánya, annyira vágyott rá, és nem adta oda neki. Anyu kérdezte, Mari, hát minek az neked, miért nem adod oda a fiatalnak, hadd használja. Nem, mert én kaptam.
Most már én is úgy vagyok vele, inkább igyekszem kifelé szorítani a tárgyakat, akinek kell, viheti.
Én parasztlány vagyok, tanyán nőttem fel, szüleim földműveléssel, állattartással foglalkoztak + apám traktoros volt a tsz-ben.
Rendszerváltás előtt lenéztek minket...butának, tanulatlannak, piszkosnak voltunk titulálva...
Volt a városi, a falusi és mi utoljára a tanyasiak...
11 évesen kezdtem a városba járni iskolába, nem volt egyszerű.
Aztán szépen lassan rájöttek, hogy attól, hogy egy tanyán élek, még fürdök, 1983-ban már színes tv-nk volt, fürdőszoba is lett, autónk, levis farmerben jártam...
Egy idő után pedig már szinte irigyeltek, hogy milyen buli kinn lakni a pusztában, csend van, béke, állatok.
Mostanság már más.
Régen mentek a sikamlós, menyasszonyt zavarba hozó versikék, a levesben a kakas töke répával az ara elé...férjből papucsot csináltak...tojást végiggörgetni a újember nadrágszárában az arának....lufi az újember ölébe és rá kellett huppanni...
Brrr...
Talán mert mindenkinek mást jelent a "nagy nap".
Aki nagy lagzit akar/valósít meg, gondolom megvan rá a kerete.
Aki kis esküvőt szeretne/tart, neki meg nem a hatalmas lagzi, hanem valami egész más fontos.
Ez olyan dolog, amit lehet érteni, lehet meg nem érteni, attól még létezik.
Én ma sem csinálnám másként. Megbánni amúgy sem lenne értelme.
További ajánlott fórumok:
- Én értettem félre és ez nem randira hívás volt?
- Először nem értettem, és rájöttem most sem igazán:-)
- Régen sose értettem azokat az embereket, akik előbb adtak...
- Külföldre mennék dolgozni, de bevallom félek! Segítsetek!
- Sosem értettem azokat, akik képesek egész nap zárt cipőben...
- Bevallom nagyon megvisel, hogy a volt párom, most az új...