Beszoktatás az óvodába (beszélgetés)
nem biztos, hogy jobb a csoki, mint a pénz... a pénzt fizetésként kapja azért, mert jár dolgozóba ő is :) gyűjtheti, vehet rajta ezt-azt.
a csoki szvsz akkor jó, ha amúgy máskor nem kap édességet (jó, van olyan is, elhiszem... az én fiam ha nem kapja meg a napi adagját, smátrál le-fel a lakásban és ismételgeti "kekszet-kekszet"... vagy amit éppen nem kap meg :)), mert ha amúgy is megkapja, akkor minek oviba menni érte? :D
persze jó is lehet, de az én fiamat ezzel nem lehetne max 2 napig rávenni.
Tetszik a megvesztegetés gondolata,de pénz helyett maradok a csokinál,ha elkezdődnek a gondok. Ma reggel még simán berohant a terembe,nem volt gond.
Én is félek,mi lesz,ha rájön a trükkre: az ovi lett a második otthona,de remélem,nem törik a lelkesedés,és akkor nem lesz gond!
igazából akkor lesz nehéz, amikor ráébred (1-2 hónapon belül), hogy ez már mindig így lesz... oda nem csak játszani jár, hanem ezentúl élete jelentős részét ott tölti, az eddigi állandóság változik, újba kell beleszokni. nekünk akkor sokkal nehezebb volt (a bölcsi).
nem bent sírt, hanem már otthon, hogy nem akar menni, ő otthon marad, stb...
szép, nem szép, én lefizettem a fiamat :D
hosszú hónapokig minden reggel megb eszéltük, hogy ő oda, én dolgozni, otthon senki, nincs aki vigyázzon rá, enni adjon, stb... bent vigyáznak rá, szeretik szeretném, ő is szeretné őket... ha nem dolgozok, nincs pénz sem kajára, sem tévézésre, sem játékra ("sem csokila!")... és aki dolgozni jár csak az kap fizetést... ha ő megy rendesen dolgozóba, ő is kap...
és itt jött a lefizetés :) minden hétvégén kap egy 200ast :) gyűjti pénztárcába, bárhol bazár van,. abból költhet, amire csak akar.
ja, az első időkben mindig volt valami extra nálam, amikor mentem érte... hol csak tetkós rágó, de volt hogy mobilfityegő -a kistáska cippzárjára-, nemkocka-dobókocka :D, fűzős játék... az első ottalváskor meg kapott egy igazi (megabloks) fekete dieselt :D na, akkor nagyon boldog volt, nem is volt gond csak kb 3 napig a bentalvás.
de jó :)
vannak gyerekek, akik könnyen beszoknak... remélem, ti is így lesztek :)
Második nap:
Reggel 2 órát bent voltam vele,aztán eljöttem,ők udvarra mentek és ebédeltek. Ebéd után érte mentem,de nem jött haza,befeküdt az ágyába aludni.
:-)))))
Pedig hányszor mondtam,hogy mehetne már oviba,mert szétszed...(nem neki mondtam)!!! Most meg el sem tudom képzelni,milyen lesz! Persze,azontúl,hogy neki jót fog tenni,az öccse is jól jár,hiszen megnyeri anyát egészen,amiben eddig nem volt része (kivéve,amikor hajnali négyig szórakoztat)!
Hát,sok sikert nekünk!!!
Két hét múlva újra rákérdezek majd. Hidd el, nevetsz majd az egészen.
Mondom úgy, hogy nem tudok aludni, mert hétfőn a középsőm a sulit kezdi. Nem hiszem, hogy ekkora. Ő tuti nem fog sírni, de én igen..........
Pici babám iskolás lett.
Persze, hogy félsz. Mindenki fél. Mindenki be van sz-va.
De hidd el, visszaolvasod ezt két-három hét múlva nevetni fogsz rajta. Aztán a következő ovisnál ugyanaz.
Én háromszor csináltam végig, mindháromszor féltem, mindháromszor a gyerekkel együtt sírtam. Pedig az első után azt mondtam: Én már edzett vagyok. Dehogy voltam :)
A lényeg szótfogadni az óvónőknek, és minél hamarabb elválni. Egy puszi, bekísérni és kész. Ha már az óvónő átvette, nem visszalépni, csak előre, ki onnan. Akárhogy sír is, nem hátranézni, nem visszalépni, mert annál rosszabb.
Nem hazudok, párszor zokogva szaladtam ki az oviból, de kicsit szemét voltam, mert utána pár pert múlva visszaosontam az oviudvarba, folyosóra, hallgatóztam, sírás nem volt, csak azt hallottam, hogy csacsognak.
Nem vagyok az a tutujgatós fajta,igyekszem felé azt sugározni,mennyire szuper dolog ilyen nagyfiúnak lenni,hogy már oviba járhat.
De azért félek! :-)
Hát,remélem,a betegségekkel úgy lesz,mint eddig: elkapott ezt-azt (játszón,közértben,tudom is én,hol),de a közérzete mindig remek volt,még 39,7 fokos láznál is!
Azt nem tudom,hogy meddig marad! Nem kérték,hogy hozzam el ebéd után,ha már úgyis itthon vagyok a kicsivel,tehát ez majd a gyeereken múlik,én mindenre nyitott vagyok,és nem akarom csak azért haza rángatni,mert nekem úgy jobb!
Szeptember, beszoktatás!:))))
Kit is szoktatnak be?
Mikor óvodaérett a kisgyerek? Akkor amikor a szülő/ Nem csak az anyuka/ el tudja engedni! Amikor megbízik annyira egy másik felnőttben, hogy ott tudja hagyni rá a féltett kincsét!
A kisgyerek eleve érdeklődő, és vágyik az újdonságra. Három évesen már nemcsak a családjára kíváncsi. Igen kell a szülők támogatása, hogy érezze bíznak benne, nagyfiú, nagylány már mindent meg tud csinálni amit egy "felelősségteljes" óvodásnak már izgi feladat!
Ne féljetek hát, mindenki beszokott még! Gondolj arra, hogy mi lenne, ha az első osztály előtt kellene ezen gondolkodni!?
Szerintem ha anyuka nem veszi tragikusan a gyerek sem ugy él meg.
Nem fogják megenni az oviban, lesz 20 márik hasonló korú kisgyerek, az óvónő azért van ott, hogy őket tanítsa, óvja 3 évg, mi baj lehet???
A gyerek ha a szülő nem tragédiának éli meg élvezi. De ha anyuka amugy is tutujgatja meg sir akkor persze hogy a gyerek zt hisz, hogy neki is sirni kell mert valami rossz dolog van.
Tessék mosolyogni, éreztetni vele, hogy ott jó lesz neki, lesz sok gyerek , lehet sokat játszani, szuper lesz! 3-6 éves koráig az a 2. otthona hisz 8-4ig ott lesz. Nem szabad ugy kezdeni, hogy sirással, félelemmel.
Téged valószínűleg sokkal jobban meg fog viselni, mint a gyereket. :D
Sok sikert!
Nálunk is nehéz volt az elválás. A kisfiam 2,5 évesen kezdte az ovit.
Az első két hétben csak sírva hagytam ott. Én kint sírtam, Ő bent. Aztán egyszer pont akkor jött a másik óvónéni, mikor én mentem kifelé. Megállított, mert látta, hogy potyognak a könnyeim, és elmondta, hogy ez a normális. Hogy ez ilyen nehéz. De higgyem el, hogy ezen is túl kell lennünk. És, hogy Bence nem sír ám egész nap, csak egy kicsit dajkáltatja magát... aztán szépen játszik a többiekkel. Hozzáteszem, ebéd után mikor mentem érte, mindig rettentően jó kedve volt, már az első pár napban is.
Egy idő után azt vettem észre, hogy örömmel, mosolygósan megy be a csoportba, rengeteget mesél... Nagyon megszerette, mindannak ellenére, hogy rengeteget volt beteg az első évben.
Aztán eljött a május, és az utolsó két hét újra úgy telt, hogy sírva hagytam ott. Minden reggel. Az okát a mai napig nem tudtam meg... egyszerűen nem akarta elmondani miért nem szeretne oviba menni. Ő csak azt hajtogatta, hogy nem akar, és Ő beteg és akkor nem mehet, és akkor itthon marad velem. (Én egyébként itthonról dolgozom részmunkaidben...) Bízom benne, hogy ezt az egészet már elfelejtette, és bár biztos vagyok benne, hogy hétfőn ugyanúgy sírva fogom otthagyni, remélem, hogy hamar túl leszünk megint ezen az időszakon, és szépen megérti, hogy ebben az évben már nem ebéd, hanem alvás után megyek érte.
Mindenkinek nehéz az elválás, emlékszem napokon át itthon, teljesen üresnek éreztem magam. Nélküle. Nagyon hiányzott, és hiányzik is minden percben, amikor nincs velem. De mindezek mellett, igenis jó hatással volt az ovi... és egyáltalán nem bántam meg, hogy Ő volt a legkisebb a csoportban.
Az én fiam a beszoktatás első napján már herpeszes lett..:( 2. nap már mikor bementünk, zavartak is minket a dokinőhöz, s míg el nem múlt, nem mehetett oviba(a szája belsejében volt a herpesz, én addig olyant nem is láttam, csak néztem bután, mi az a fehérség, azt hittem, megharapta ott magát, de nem, herpesz...). Szóval vacakul kezdődött így a beszoktatás, hogy aztán nem is mehettünk....
1 hét múlva mentünk újra, akkor már ugye nem volt beszoktatás, de szerencsére fiam jól bírta, s örült a gyerkőcöknek...
De aztán végülis a kiscsoportot végig betegeskedte, nem volt olyan hónap, hogy ne lett volna beteg, 1 hét ovi, 2 hét otthon, ez váltakozott, remélem, a középső már jobban alakul...
Jó lesz, ha haverra talál ott a fiad, s akkor már alig várja, hogy mehessen az oviba:)
Itt nálunk engedik, hogy vmit bevigyenek magukkal a kicsik: plüss állat, cumi (alváshoz), meg játékot is, nemtom nálatok hogy lesz.
ja, egyébként ezek anyukát sokkal jobban megviselik ám.
nem tudom, mi fájt joban... hogy a zokogó gyerekemet egy vadidegennek kellett lefejteni a nyakamból, miközben üvöltött, hogy ne menjek el, ne hagyjam ott... vagy az, hogy mire becsuktam magam mögött az átadó ajtaját, már a legnagyobb nyugalommal kisautózott...
az én fiam bölcsis... de ott is az volt a nehezebb, amikor úgy 4-5. héten tudatosult a gyerekben, hogy ez most már mindig így lesz... és tényleg, most már mindig így lesz :(
ez kb egybeesett az első betegség utáni "újrakezdéssel".
az első időben amúgy esélyes, hogy úgyis sokat lesz otthon. a szomszéd kisfiú az első fél évben max 2 hetet járt összefüggően oviba. mi ehhez képest szerencsések voltunk, mert 3 hónap alatt lecsengett a dolog. de persze amit én írok, az bölcsi.
amúgy félnapos lesz a kisfiad? mert akkor az talán nem is lesz olyan nehéz... és mire jön az iskolaelőkészítő, már megy a kicsi is oviba :)