Beszéljünk a távkapcsolatról, hogy lehet a legjobban elvisleni. (beszélgetős fórum)

Mi most nyáron leszünk 5 éve együtt, az elmúlt két évben szerencsére már többet vagyunk együtt, előtte volt, hogy 2 hónapig sem találkoztunk. Ő Budapesten dolgozik, én Miskolcon tanulok... De két éve levelezős vagyok így sokkal többet vagyunk együtt, de most megint itt a vizsga időszak, 1 hónapig megint csak Skypepon látjuk egymást.... Úgy volt, hogy még jövőhéten felmegyek hozzá, de most kitalálta az egyik tanárunk, hogy jövőhét közepén tart egy órát szóval + egy hét külön :(

Mi csak úgy bírjuk, hogy szinte minden este Skypeon beszélünk miután hazaér munkából, ma is éjfél körül ér majd haza, de egy 10-15 percet beszélünk. És még csak most mondom el neki, hogy jövőhéten nem megyek hozzá :(

párom 4-5 hét külföld után 3-4 napot van itthon.

hiába beszélünk minden nap többször is, ez így borzalmas...

augusztus óta csináljuk... és a szívem megszakad miatta... meg a 3,5 éves miatt, aki ezt elszenvedi :(

Én 2 éve vagyok a párommal. Már mikor megismerkedtünk si tudtuk, hogy távkapcsolat lesz jó hosszú ideig, ugyanis 200 km-re lakik tőlem. Minden hétvgén , vagy legalábbis majdnem minden hétvégén együtt vagyunk, de még ígyis nehéz. Szerintem távkapcsolat csak azoknak való, akik tényleg úgyérzik, hogy szerelmesek, és komoly a dolog.

A féltékenykedésről annyit, hogy én sajnos kicsit féltékeny típus vagyok, így néha borzalmas gyötrelem, hogy nem tudom hol van és mit csinál... de tudom, hogy megéri ez, mert majd eljön az idő amikor együtt lehetünk mindig. Plusz lehet hogy mások mindennap együtt vannak... de lehet hogy holnapután összevesznek, mert az egyik fél lement a kisboltba és megcsalta a párját. szóval... türelem. Kitartást kívánok, és sok boldogságot! :)

Mi a párommal az egyetemen ismerkedtünk meg,csoporttársak voltunk.Másfél éve jártunk,mikor ő másik egyetemre ment,ekkor 2-3 hetente találkoztunk hétvégén,aztán egy ösztöndíj miatt kiment Németországba egy évre,akkor csak olyan 2-3 havonta voltunk együtt.Mióta hazajött,hetente találkozunk már és a nyáron elvileg összeköltözünk,szóval mi már minden fokozatát végigcsináltuk a távkapcsolatnak és túléltük ^-^.

Szerencsére nem vagyunk féltékeny típusok és nagyon bízunk egymásban,így ez megkönnyíti a távkapcsolatot.A másik,hogy én igyekeztem új hobbikat találni magamnak,amivel lefoglaltam magamat,például megtanultam gitározni ^-^.

Lehet,hogy fura,de szerintem a távkapcsolatnak megvan az a jó oldala is,hogy ha régen láttam már a barátomat és találkozunk,akkor mindig úgy izgulok,mint a kapcsolatunk elején ^-^.

Én néha nagyon magányosnak éreztem magamat és az is rossz volt,hogy nem volt ott velem mindig,mikor örültem,vagy éppen szomorú voltam,de ilyenkor mindig arra gondoltam,hogy a távkapcsolat csak egy átmeneti állapot és hamarosan vége,utána pedig nagyon boldogok leszünk ^-^.Így is lett,már csak egy hónap és vége ^-^.

Az én párom is sokat van távol, van, hogy külföldön, vagy csak hetekig nem tud hazajönni vidékről.

Ezt a kapcsolatunk elején közölte. Elfogadtam.

A legrosszabbul a bizonytalanságot tűröm: inkább tudjam azt, hogy pl. két hónapig távol lesz, mint minden héten abban reménykedni, hogy a következő hétvégén itthon lesz, aztán mégsem.

És a bizalom. Az nagyon fontos! Féltékeny típusúak számára a távkapcsolat biztosan gyötrelem.