Beszélgessünk versformában /az utolsó szóval folytassuk!/ (fórumjáték)

Testvéreim, egy látó küldi néktek

Üdvözletül ma könnyes szavait,

Ki mindig fájón és szédülve nézett

Egy szép pokolt, mely földnek hivatik.

Ô onnan jött, hol a magas mennyeknek

Szférája zeng és csillaga ragyog,

Szemében még e fény árnyéka reszket,

Az édené, mit sírón elhagyott.

Mint nagy elődje, Milton, aki vak volt,

Ô is szeretne látni víg eget,

Túl minden földi harcon és kudarcon

Felé örök világok intenek.

Hibás vagyok sokszor én is,

türelmetlen,szétszórt,mégis

szeretnek a szeretteim,

gyermekeim,testvéreim.

Őt látom mindenben és mindenkiben

Őt várom vissza, üres az életem

Ha nem jön, akkor majd talán más

Miért van így, ki volt a hibás?

Boldogan lennék, a párja,

most már biztosan tudom.

De ez a nász mára csak fogalom,

egyszer majd megtalálom őt,

a menyország kapujában várni fogom őt.

Kivel-mivel, ez itt a kérdés

Kellene már egy kis értés

Mindenki csak lót-fut-rohan

Keresi, hol élhet boldogan

Kell néha egy jó beszélgetés,

mindig magamban . ez bizony kevés!

Kell,hogy szót váltsak valakivel,

persze,az igazság:nem mindegy kivel!

Ebédem, remélem lesz délben

Csakhogy addig főzni kell

Ha tudnám, a gyomromnak mi kell

A fejemet ezen még törni kell

Igen szépen süt a Nap!

Kiskutyusom ballaghat!

Sétát teszünk a réten,

kész van már az ebédem.

Életed hol derűs,hol borús.

Hol nyugodt,hol zajos.

Az élet már csak ilyen!

Hol sok nem,hol sok igen.

Megsegít Isten, ha szépen kéred

Jobb, ha a munka dandárját elvégzed

Tedd meg minden nap amit meg kell tenned

Így lesz egyre jobb minden nap életed

Legyünk optimisták,ez a legjobb nekünk!

Remény nélkül nem jó,sivár az életünk!

Búsonghatunk sokat,a könny nem segít,

Hinni kell hogy egyszer az Isten megsegít.

Esett itt már minden, eső is meg hó is

Történtek rosszak és történt néha jó is

Reméljük hogy eztán csak felfelé megyünk

Ezek után jobb lesz, bizakodók legyünk

Bántó bizony a gúny,a megszólás,

a szembe kedvesség,hátam mögött szúrás,

nem ritka bizony,néhányszor megesett,

mi tagadás..,szörnyen rosszul esett.

Untat engem sokszor a szomszédok pletykája

Különösen, amikor az irígység a párja

Rosszat szólni bárkiről is, háta mögött nem jó

Szemtől-szembe tisztázni, ha valami bántó

Futni én csak akkor tudok

ha mérges kutya futtat..

bolyongok én szépen,lassan,

és ez soha nem untat.

Fenekemet felemelem

Megyek gyalogolni

Hájaimat elengedem

Akkor tudok futni

Étvággyal sose volt bajom.

Meg is látszik súlyomon.

Ráadásul nem salátát eszem,

ezért oly nehéz a fenekem.

Finom az csörgének

Vághatod tyúklábnak

Porcukorral, lekvárral

Egyétek jó étvággyal!

Tésztáját én megcsinálom,

könnyű lesz az,mint az álom.

Lekvárt adok hozzá,bizony,

igaziból így a finom.

Nálunk csörögének hívják

Tojásfehért habbá vered

Hozzá habos sárgáját

Liszttel gyúrod tésztáját

Adhatsz nekem jó tanácsot,

hogyan süssek forgácsfánkot?

Miből készül és mennyiből,

jól belaknék a sütiből.

Malátát azt úgy csinálod

Búzát, árpát csíráztatod

Malátából sört facsarhatsz

Nyuszinak meg répát adhatsz

Ketrecek az udvaron,

nyuszik háza,úgy bizony!

Répát esznek,s salátát,

szeretik a malátát?

Rétre csábít száz madár,

zöldell már a nagy határ,

szárnyra kap a képzelet,

uccu neki , nem kellenek ketrecek.

Köröm rajzolom,

ponttal dúsítom,

virágot középre,

vágyom már a rétre.

Iszom a söröm

Közben fő a köröm

Félek, elfogy a söröm

Mire megfő a köröm!

kávé

Ikra van a szendvicsemen,

kaviárként meg is eszem,

füstölt,ízes nagyon finom,

utána egy nagy sört iszom.

Szavadon foglak kedvesem

Szabadon csapong a szívem

Szálldogál egyik helyről másikra

Halacskában van a finom ikra

Mást és mást hoznak a napok,

tegnap szorongtam,ma nyugodt vagyok,

várom,hogy szólaljon meg a telefon,

s elandaloghatok kedves szavadon.

Kezedben kezemmel megyünk az úton

Hol futunk, hol lábunk lelassul

Összetartozunk, ez nem vitás

Bárki is mond bármi mást!