Benne maradnál egy olyan párkapcsolatban, ahol kétségeid vannak a saját érzelmeid felől? (beszélgetős fórum)

Amennyiben beranya, netalan petesejtdonor;

a szuloanya nem mindig egyenlo a biologiai anyaval. Az apasaggal is hasonlo a helyzet.

Lehet, hogy a nevere vette, de donor eseten nem biologiai apa.

"Mater semper certa est" avagy az anya mindig biztos :D

Amúgy teljesen egyetértek, igaz, lehetne érzelmi oldalról is megközelíteni a kérdést, ott is sok igazság lenne.

Én is így tettem, nem kompromisszumból mentem férjhez és nem csak úgy lettek gyerekeim, hogy legyenek. De ha egyszer arra èbrednél, hogy vége a rózsaszín ködnek, akkor sem arról van szó, hogy az elcseszett idő lenne. Az az elcseszett idő, amit azon túl élnek az emberek, amikor már tudják, hogy nem kellene együtt maradni, de maradnak. Bár aki érdekből teszi, annak sem biztos, hogy elcseszett idő mert ha neki olyan céljai vannak, hogy annak érdekében marad és ezáltal megvalósítja azokat a céljait is, akkor végülis neki is van, ami visszajön pozitív értelemben, tehát nyer rajta, csak egyszerűen őt nem érzelmi okok vezérelték. Lényeg, hogy megtalálta a számítását az ilyen is. Mert az életben nem mindenki érzelmileg motivált, hanem mâs ambíciói is lehetnek.

Ezért kívülről senki sem bírálhatja, hogy Béláék jól vannak együtt vagy sem. Mert aki kívülről ítélkezik, az csak a saját mércéje szerint tud ítélkezni, az alapján, hogy ő mit vár el egy házasságtól, de nem tudhatja, hogy Béláék azt a házasságot mire alapozzák, nem biztos, hogy ők érzelmekre, de ha van közös pont, akkor elégedettek lehetnek abban is.

Fogjuk rá, hogy a többségnek igenis fontos az érzelem, a szex is, ettől függetlenül azért nem kell általánosítani. Mert ugyanígy vannak emberek, akik elválnak, és mâsok meg ugyanabban a házasságban simán benne maradtak volna, nem értik hogy miért váltak el mások. Persze, hogy nem, mert mindenki saját mércével gondolkodik.

Namost a fórumindítónak ahogy elnézem, fontos szempont lett az anyagiak is, vagy hogy a párja egy ambíciózusabb, érvényesülöbb ember legyen, mert a fórumindìtó ebbe nagyobb biztonságban érezné magát. Nemcsak attól, hogy több pénzből éljenek, hanem lehet, hogy szâmára fontos, hogy a kapcsolatban a férfi többet keressen. Szóval elvi kérdés neki, nem megélhetési (mert így is megélnek).

Így pedig, hogy ő keres jobban, mint a pasi, neki nem imponál már mint férfi. Egyik tényező lerontja a többit is.

Mást meg nem biztos, hogy zavarna, hogy ő keres többet és nem a férfi, csak mittudomén,dugja meg napi 3x. A világ ennél sokkal színesebb minthogy leírhassuk pontról pontra, hogy egy házasságban ki mit tart fontosabbnak és mit nem és hogy csak egy adott modell működhet.

Persze, bármelyik kapcsolat tönkremehet. Lehet, rózsaszín ködben élek, mivel én nagy szerelemben mentem férjhez és szültem gyereket és még mindig tart. Nem mindenkinek lehet ilyen szerencséje, de azt vallom, hogy szeresse már, akivel összeköti az életét, ne csak kompromisszumból menjen hozzá, meg mert nincs jobb, vagy ketyeg a biológiai órája. Szerintem ez igen szar alap egy házassághoz, ha nincs meg a kölcsönös szerelem. Aki így dönt, az aztán évekig nyomhatja el az igazi igényeit önmagában és vagy tönkremegy lelkileg, vagy a végén felrobban és csúnyán rúgja fel, ami eddig megvolt neki. Ismerek mindkét esetre személyesen is példákat. A nagy szerelmek is elmúlhatnak, de legalább az elején legyen már meg, legyen mire alapozni, legyenek közös célok és indíttatások, akarjanak együtt lenni és együtt, közös életet alakítani.

Ahol ez nincs meg, az szerintem üldögélés a langyos lavórban.

Mondjuk azzal nem értek egyet ebből, hogy csak az a kapcsolat mehet tönkre, ahol az érzelmek nem 100%osak.

Ha az érzelmek 100%osak, akkor is egy idő után úgy dönthetnek a benne élők, hogy elengedik egymást békében. És ez nem azt jelenti, hogy valaki elcseszte a fiatalságát. Nem cseszte el hiszen addig is volt 1-2-5-10 boldog éve, csak lezárul egy fejezet.

Szerintem így a 21. században lépjünk már ki abbôl a sablonból, hogy csak az lehet a jó kapcsolat, ami 50 évig tart. A holtomiglan, holtodiglan dolog a bibliából származik, azt meg emberek írták vagyis férfiak írták, hogy rákéspnyszerítsék a nőket egy csomó dologra, közte a hűségre is.

Az anya személye mindig biztos, egy nő bárkitől esik teherbe, a nő génjeit hordozza a gyerek. A férfi már nem lehet ennyire biztos, hogy mindig az övé az utód. Ezért az évezredek alatt (vagy még régebb óta) kialakult ez a féltékenység-birtoklàs de hidd el,hogy ez csakis a férfiakról szól mert a nő akkor is saját utódot nevel, ha más pasitól van.

Nos, innen számítva, a legfontosabb dolog az életben az, hogy boldogok legyünk. Az meg kinek mi. Nem attól lesz egy nő boldog, hogy egész életében egy férfival marad, hanem hogy mindig a számára LEGJOBB férfival legyen, függetlenül attól, hogy ez sokáig tart vagy sem.

A többivel egyetértek, lépjen ki, de ne azzal a mottóval, hogy jaj, elcsesztem, hanem azzal,hogy jaj,volt 1 èv jó kapcsolatom, most meg már nem az, örülök, hogy jó volt, de itt le is zárom.

Ezzel nem azt akartam mondani, hogy nincsenek tartós, hosszú és jó kapcsolatok, mert vannak. Hanem azt, hogy nem mindenki, akinek csak rövidek vannak, okvetlenül rosszul tenné, mert ez nem az időtartamtól függ. Nem is kell ezen semmit szégyellni. Mondom ezt úgy, hogy én házasságban élek és jó házasság, de semmi kivetnivalót nem találok abban,ha valakinek rövidebb kapcsolatai vannak vagy 4-5 fèrje, mert nem vagyunk egyformák, nem kell egy adott sémáhz viszonyítani.

Ha jól számolom korábbi hozzászólásaidból, már 35 év körül lehetsz, ergo most már bölcsen kéne dönteni a sorsodról, a családalapításról.

Amiről írsz, az nem szerelem.

Kérdés, hogy mit szeretnél?

Sok nő benne marad egy olyan párkapcsolatban, ahol a saját érzelmei nem 100%-osak, de ezek általában a kényelemről szólnak. A pasi eltartja őket, szülnek neki pár gyereket, aztán 10 év múlva rájönnek, hogy elcseszték a fiatalságukat és mégiscsak hiányzik a szerelem... aztán megcsalják, vagy megsavanyodnak egy kihűlt házasságban.

A te esetedben nem tudom mennyire beszélhetünk kényelemről és eltartásról, ha egy segélyre alapozza az életét a pasas.

Nos, a helyedben én baromira gyorsan lelépnék, mert tiktak-tiktak. De ezt én tenném, a te sorsod a te kezedben van.

Csak azt nem értem minek vagy vele dolgozni nem akar gyereket nem akar akkor csak van mint a

Pondro alkalmi munkából családot eltartani nem lehet de gyereket felnevelni megugyse

Donort keresel, aki előreláthatóan még hosszabb időn át képes lesz keresni rátok?

Egyre inkább így hangzik a dolog.

Ha az ember lánya szeret egy férfit, akkor tőle szeretne gyereket. Te ilyen ideális kapcsolatra nem tudtál szert tenni, ezért most ez is zavar, az is zavar...

A férfinak kényelmes az ellátottságnak ez a fokozata, az alkalmi munkák és a jelentkezések között nyilván sok szabadideje van. Ami elvileg szintén nem hátrány sem a kapcsolat, sem az esetleges apaság szempontjából.

Még az is lehet, hogy nem kíván különösebb karriert építeni. Ilyen is van.

A szokásos technikán kívül mit vársz, mit tegyen a gyermekáldás érdekében? :D

Akár röviden meg is kérdezheted: a következő ciklus után nem fogunk védekezni, jó? - és meglátod, hogyan reagál. Vagy, ha belegondolsz, még eldöntheted magad is.

Milyen lenne számodra az ideális partner?

Az egyértelmű, hogy nem nézel fel a melletted élő férfira, s új partnert ketesel. De létezik olyan, akire fel tudnál nézni vagy csak illuziót keresel?

Az nagy baj, ha az egyik gyereket akar, a másik meg nem. De ez két éve is ugyanígy volt... Én személy szerint nem értem, hogy miért írod, hogy "nem tesz az ügy érdekében semmit". Egyedül tegyen? Mit tegyen? S azt sem, hogy miért akarsz gyereket egy olyan férfitól, akit nem szeretsz? Netán a gyerektartás miatt?

Neked van állásod?

Vagy nagyon tudod mit akarsz, vagy nagyon nem. Én először magamban tennék rendet, utána a kapcsolatomban, s végül gondolkodnék el gyerekvállaláson.

Azon elgondolkodtál már, hogy mi az oka annak, hogy néhány év után már nem tudsz ragaszkodni egy férfihoz?

Szerintem ezt sem kéne megtartanod, ha már nem vagy biztos az érzelmeidben.

Ha még szorosabbra fűznéd vele a kapcsolatot és aztán döntenél amellett, hogy elhagyod, azt ő is nehezebben viselné.

Kívánom, hogy minél előbb találd meg azt a férfit, akivel együtt töltöd majd az idős éveidet is és megtalálod mellette a boldogságot!

Az érzelmeknek semmi köze Svájchoz, munkanélküliséghez.

Vagy szeretem, jóban rosszban, vagy nem.

Korábbi fórumodon arról írtál, hogy a házasságod végén is volt egy barátod (cca. 2014-ben), akit a ma már exed elmart mellőled.

Az is ez a svájci pasi volt?

Csak azért kérdezem, hogy tisztán lássunk, mennyire ragaszkodsz te egy kapcsolathoz.

Ok. Minden bizonnyal neked van igazad.:)

Akkor semmi okod kételkedni a pasi szándékaiban.

Svájcban max. 520 nap a munkanélküli. Az durván másfél év.

Hogy csinálja, hogy már 2 éve kapja?

Mennyire őszinte ez a pasi veled?