Barátság vagy...? (beszélgetés)

Most látom, véletlenül töröltem az elejét. Így szólt: Köszönöm a hozzászólásokat és elnézést, hogy akkor nem reagáltam... Most megosztom veletek, hogyan végződött a történet, hátha valakit érdekel. A "hölgy" ugyanis önszántából, egy szó nélkül lelépett.

A folytatás a 12. hozzászólásban. Esetleg vélemények?

Te vajon tudod mit akarsz igazából? Miért írtad zárójelben, hogy "szerencsére?" Talán jobb lett volna, ha mégiscsak összejön az a munka és "közelebb" kerül hozzád?

Nagyon egyszerű megoldás egy időre eltűnni...

Én most beleképzeltem magam a helyedbe. Ez a helyzet nekem is sok lenne, de ahogy olvastam, jó régóta leveleztek, így azért egy bensőséges kapcsolatnak ki kellett hogy alakuljon köztetek. (ez értelmes mondat volt. :) )

Beszéld meg vele, írd meg, hogy mi a problémád. Kiútat szeretnél? Vagyis megszabadulni tőle? Lehet, ő most van a legrosszabb passzban és tőled várja a megmentést. Add tudtára, hogy neked ő csak egy barát, hátha nem tudja. Ha meg tudja, akkor azt add tudtára, hogy neked sok, az amit ő csinál. Ha szabadulni akarsz, akkor meg küld el melegebb éghajlatra, akkor már biztosan békén hagy.

Sziasztok!

Szeretném kérni a véleményeteket, tanácsotokat a következővel kapcsolatban:

Pár évvel ezelőtt egy internetes csevegőoldalon megismertem, egy lányt, akivel jól el tudtunk cseverészni, privátban is egyre többször beszélgettünk, később már e-mailben. Ő akkor még menyasszony volt, de nemsokára férjhez is ment. Akkor már nekem is volt családom, később nekik is született gyermekük. Hónapokig emaileztünk, sok mindent megbeszéltünk, kölcsönösen szívesen csevegtünk, rossz hangulataiban próbáltam neki segíteni, egy barátság kezdett kialakulni. Egy idő után viszont úgy tűnt, megpróbál kisajátítani magának, egyre többet szeretett volna velem kapcsolatban lenni. Én viszont nem akartam (és nem is akarok) kellemes csevegésnél közelebbi kapcsolatot (ha ez nem megy, akkor inkább semmilyent), így egyszer megírtam neki, hogy egy időre eltűnök. Pár hét múlva kaptam tőle néhány mailt, amire nem reagáltam, majd kinyomozta a telefonszámom és néhányszor felhívott. Én mindig elutasító voltam, egy idő után nem is hívott többet, csak időnként egy-egy e-mailt küldött. Hónapok múlva, más forrásból tudomásomra jutott, hogy valószínű a lakóhelyemen fog dolgozni. Ha pedig itt fog dolgozni, akkor ha akar, meg fog találni. Ekkor az egyik levelére röviden válaszoltam és azóta is váltunk maileket. Kiderült, hogy rendszeresen jár a városomba barátokhoz és nyaralójuk is van itt. A munkahely viszont végül nem jött össze itt, (szerencsére?) más városban dolgozik és lakik most. Én próbálok nagyobb távolságot tartani tőle, de ő a bevallása szerint "nagyon várja", hogy írjak neki, "szüksége van" rám és rendszeresen nézi az internetes közösségi oldalakon lévő profilomat és a családtagjaim, ismerőseim profiljait is. (És még ki tudja, mit, amiről nem ír) Azt hiszem ez részéről jóval meghaladja a barátság fogalmát, bár ő barátságnak nevezi. Soha nem találkoztunk és telefonon is csak akkor beszéltünk, mikor ő hívott.

Szerintetek mi lehet a kiút ebben a helyzetben? (Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, igyekeztem csak a lényeget írni)