Barátság - Szerelem (beszélgetés)

Egyedülálló anyaként nem mondhatok fel a semmire, vagy sokkal kevesebb fizetésért sem válthatok elsősorban a lányom miatt. El kell őt tartanom.

Néha belegondolok, hogyha még évekig húzodna ez Z.-vel az borzasztó lenne.

Hátha lesz egyszer valaki, aki felülírja őt.

Próbáltam már más helyet keresni, de nincs. Ő is mondogatja, hogy nyáron már megy de egyenlőre semmi nincs neki kilátásban azt tudom.

A munkahely annyira nem roszz és mi ketten vagyunk az osztályon a húzóemberek. Munka szempontjából nagy veszteség lesz bármelyikünk távozása.

Igen a mindennapos kapcsolat a fő bajom, ha ez nem lenne már lehet túl lennék rajta, így meg idővel fel-feltörnek az érzések és a kilatástalanság is.

Az is biztos, hogy én vele többet erről nem beszélek, vagyis én nem hozom fel a témát. Nem alázom meg magam újra.

Ha mondanivalója van szóljon ő. De nem lesz :(

Több, mint 4 hónap eltelt :(

Nem gondolnám, hogy bármi változna sajnos.

Azt is tudom, hogy ebből nem lesz semmi, csak lelkileg nagyon nehéz. Nagyon nehéz az érzésektől megszabadulni.

Az barátsága is hiányzik, azt sem tudta és nem tudja pótolni semmi és senki.

Próbálok én eljárni, barátokkal szórakozni, ismerkedeni, de mindig ott van, hogy ő kellenne nekem.

A másik meg, hogy annak ellennére, hogy nem vagyok csúnya (szépségkirálynő sem), nincs túl sok jelentkező. Vagy huszonéves fiúk szeretnének szexpartnernek, vagy apám korabeli ötvenes, hatvanas férfiak udvarolnának. A saját korosztályomat ne igazán érdeklem.

Ő mondta, de nem nekem, hanem megy közös ismerősünknek, aki segíteni próbálta a helyzeten. Nekem nem mondott semmit- ezt szó szerint mondom, hogy nem nyilatkozott a dologról. Amikor először beszéltem vele a témáról akkor azt mondta, hogy nem érez semmit irántam.

Utána nagyon hülye lett a viselkedése vagy két hónapig, akkor beszéltem vele, hogy mindenki azt találgatja , hogy mi történt, legyen normálisabb, lépjen túl a dolgon, nem akarok tőle semmit stb., ne féljen tőlem. Ekkor megint feljött a téma, hogy ki mit érez és nem mondott semmit, szó szerint csak bámult rám. A közös ismerősnek, meg azt ezt mondta, hogy ő el akar innen menni hamarosan (kelet-magyarországi város),nem akar kapcsolatot senkivel , és nem engedi magát szerelmesnek lenni, meg hogy az érzései irányítsák. Neki tervei vannak és én idekötném, itt maradna miattam a városban és nem tudná ezeket megvalósítani, külföldre sem menne akkor. Meg ő nem akarja más gyerekét nevelni - ezt mondjuk megértem. Jobb szerettem volna, ha a szemembe mondja. Az egyenes megoldásokat szeretem, de ez így egy kicsit lezáratlan.

Bocs, hogy csak most válaszolok, de nem voltam internet közelben.

Nem férek bele gyerekes nőként a terveibe, így bármit érez, vagy érzett nem kellhetek, mert itt tartanám ebben a városban és később megbánná.

Ez még nyomorultabb érzés számomra, mint az hogy nem érez semmit. De ez az ő döntése én tudomásul veszem, mást nem tehetek. Ő olyan ember, aki nem engedi, hogy az érzései vezessék. Mindenki, aki tud a helyzetről (nem sokan, 2- 3 ember)azt mondja, hogy ne törődjek vele, mert jobbat érdemlek. Biztos így van, de mégis nagyon fájdalmas, különösen így, hogy mindennap látom és beszélünk legalább pár szót.

Köszi, hogy írtál. Tudom, hogy idővel jobb lesz. Már most jobb, mint 1 hónapja, csak néha feltörnek bennem az érzelmek főleg, hogy mindennap kommunikálunk.

Tudnék én csak barátilag érezni iránta idővel, ha őszinte lenne hozzám, de nem az.

Igen a lelkem nem lépett tovább. Az eszemmel tudomásul vettem, hogy nem akar engem. Nekem azt mondta, hogy csak barátilag érzett irántam, de a viselkedése nem erre utalt és másoknak nem tagadta,(igaz meg sem erősítette) hogy esetleg többet érez. Ez az ami megakadályoz abban, hogy lezárjam végleg.

Egyszerűen nem kell más férfi pillanatnyilag.

Adjon valaki tanácsot! Hogy lehet elfelejteni valakit, akit mindennap látsz, napi kapcsolatban vagy vele? Tudom, hogy soha senkit nem szerettem úgy mint őt.

Egy ideig szóba sem állt velem. A jelenlétemben kifejezetten rosszul érezte magát. Sajnos a kollegáknak is feltűnt a dolog.

Az közvetlen kolleganőm azt mondta, hogy ő biztos volt benne, hogy Z. nem közömbös vagy nem volt közömbös irányomba. Látták, hogy nézett rám, milyen szemekkel hogy viselkedett velem. Azt hitték, hogy szerelmes belém.

Próbáltam Z.- vel beszélni, de gyakorlatilag nem mondott semmit az égegyadta világon. Ez akolleganőm is próbált vele beszélgetni és se nem tagadta se meg nem erősítette, hogy többet érez irányomba , mint barátságot.

Talán a viselkedése normalizálódott mostanában, a felszínen újra "jóban" vagyunk, csak semmilyen személyes témát ne említsünk!

Elvileg lezártam magamban a dolgot, de nagyon hiányzik a jelenléte az életemből. A beszélgetések stb. Időnként ő is elfelejtkezik magáról és "túl" kedves velem aztán rájön erre és másnapra visszavesz.

El tudom valaha felejteni őt? Tudom, hogy munkahelyet kellenne váltsak. Akkor sikerülne, de a jelen helyzetben ez most nem megy. A semmir epedig nem mondhatok fel.

Egy ideig működött, hogy a rossz tulajdonságait ismételgettem, de tudom, hogy azokkal együtt és szeretem. Hogy lehet kiszeretni belőle?

Iszonyatos érzés tényleg, de majd túlleszek rajta. Ez a nő akivel flörtöl ugyanaz, mint akinek annó ajánlatot tett. Hát most nem fogják visszautasítani ,az biztos. Lehet, hogy nekem szól, de tényleg egymásra kattantak.

Köszönöm mindenkinek aki írt ide, segítettetek tisztábban látni.

Sajnálom hogy ez történt veled. Ez a látványos udvarlás egy másik nőnek neked szól. Ki akarja nyílvánítani, hogy nem vagytok együtt. Persze szerintem elég lett volna, hogy nemet mond neked. Eszébe sem jut, hogy mit érezhetsz ha látod őket.

De az is lehet, hogy ezzel segít neked a legtöbbet abban, hogy lezárhasd a témát.

A legrosszabb, hogy a kollegák engem kérdezgetnek, hogy mi van Z.-vel meg azzal a nővel.

Tényleg nincs barátság férfi és nő között. Részemről biztos vagyok benne.

De! Biztosan rosszul fogom érezni magamat. Most nem beszélünk,csak köszönünk. Én megírtam neki a válaszban,hogy nincs miben reménykednie.

Ha beszél velem,beszélek vele,de a barátságnak annyi. Annak vége. majd akkor tudunk újra barátok lenni,ha már nem érez semmit sem irántam. De én azt soha nem tudhatom szerintem,hogy ez mikor lesz.

nehéz ügy. ilyenkor minden tönkre megy. Nincs kapcsolat és nincs barátság sem. Sajnos!

Valahogy ki kéne húzni belőle azt, ami ahhoz kell neked hogy le tudd zárni. Mert így még mindig maradt egy icipici remény... Ki kell hogy mondja (ha ez az igazság) hogy nem kellesz neki.

Barátok vagytok/voltatok, mondd meg neki hogy egyértelműnek kell lennie, mert így csak szenvedsz.