Balsors (beszélgetés)
Ez nem depresszio már hanem szomoruság és reménytelenség.
Igazábol mindegy hogy hogy csinálom, ennek a végeredménye ugyis ugyanaz.Aki szerencsétlen az szerencsétlen, ez van.Majd a következő életem jobb lesz.Ez ugy pocsék ahogy van és ugy nézem, nem hogy jobb lesz hanem tovább sullyedek a pocsojába.
Mit tudok tenni már kezdem elveszíteni a reményt.Pedig nem vagyok egy felados tipus.
Ennyi infóból nehéz bármilyen tanácsot adni.
A probléma a múltadban keresendő, a megoldás benned van.
Nem hinném, hogy ez depresszió, dehát nem vagyok gondolatolvasó...
En akartam,erdekes.De igazad van az elso mondattal.
Ha ha ugyanazt csinálod, mindig ugyanaz lesz a végeredmény.
Pffff!
Te akartál megszületni.
Hosszú....
Hát a javulás nem jött. Sőt még nagyobb a baj, mint volt.
Bár meg se születtem volna.
Akkor nézz bele a szemeibe, lásd a mosolyát, hallgasd ahogy beszél, játssz vele sokat és rendben lesz minden.
A balsors nem itt kezdődik. Gondolj csak bele.
Javulást:)
Legyen benne nagyon sok örömöd! ♡
Van egy aranyos 5 éves kislányom, úgyhogy az egyedüllét nem megoldhato.
Ilyen hullámvölgyek vannak. Hát légy egyedül, ha az esik jól, nincs azzal baj. Csak ne soká, ne állandósuljon. Ha meg néha úgy érzed túl tudsz lépni mindenen, kapaszkodj abba az érzésbe. Ha igyekszel egyre több lesz utóbbi és egyre kevesebb előbbi.
Neha tele vagyoj energiaval.Es ugy erzem mindenen tul tudok lepni.de most legszivesebben egyedul lennek.es neznek ki a fejembol
Látod.:) Többen is mondjuk, hogy próbálkoznod kell. Nehéz, de tanulható. Még azok is igyekeznek, akik valóban depressziósak. Az, hogy orvoshoz mennek, az is próbálkozás, ki akarnak jönni belőle. A dolgok néha rosszak. Néha sokáig. Vannak olyan dolgok amiken soha nem tudsz változtatni, veszteségek, amikor nem kapod vissza. Akár egy szeretted, akár az egészséged. De a magad érdekében és azokéban is akik szeretnek téged, meg kell tanulnod ezekkel együtt és tovább élni, és a legjobbat kihozni. :)
Én is egyetértek. Vannak, akik furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy nekem azt is tanulnom kell, hogyan nézzem a dolgok jó oldalát és legyek pozitív vagy tereljem el a gondolataimat a rosszról. Pedig sajnos így van, hogy számomra ez is egy lecke. A férjem nagyon pozitív jellem, nála az az alap, hogy a jó oldaláról néz mindent, meg sem fordul a fejében, hogy valamit nem lehet olyan könnyen megoldani. Én ugyanazon a problémán kiborulok. Szóval most tényleg a "tanuló fázisban" vagyok, hogyan is hozzam elő a pozitív énemet, ami amúgy régebben jól működött. Aztán valahogyan elfelejtem és kicsit összeomlok, aztán egyre jobban és nehéz összekaparni magam.
Minden szavaddal egyetértek.Így kell ezt csinálni.
Nekem is sok évembe telt mire megtanultam,hogy eddig nem jól álltam hozzá.Így már működnek a dolgok.
Most már a probléma megoldásával töltöm az időt és nem azzal hogy a súlya alatt rogyadozzak.
Pedig kell. Mindig meg kell keresni ami fölötte van. Engem ez visz tovább. Képes vagyok bármilyen helyzetben is a legcsekélyebb rést is megtalálni, ahol kimászhatok a romok alól. Sok évembe telt megtanulni. Sok mindenen átesik mindegyikünk. Már megtanultam, hogy amit emberileg képes vagyok megoldani, azt megoldom. Amit nem, annak feldogozására szentelek időt, aztán összeramkom magam újra és újra. De idővel a romok alól is valamit szépnek kell látni, különben mi motiváljon arra, hogy kimásszunk alóla?
Kezdem azt hinni, Joe-nak húga is van.
?????
Én okoztam a szar kedved?
Nézz már tükörbe! Ott találkozni fogsz az okozóval.
Megoldás az nincs. Esetleg kisírom magam.
Köszönöm. Megprobálom.Masszázs az jo jönne.
Hát várom én azt a jot már évek ota, de a nagyon rossz dolgok mellett csak pici jo dolgok történnek, és az is kevés.A tavalyi évem is pocsék volt azt mondták ezután csak jo jöhet, persze, lehet valakinél ez bejön nálam nem.
Meg veled, és a hozzád hasonlokkal.
A romok közepette semmit nem kell szépnek látni.
Fölösleges erőlködés.
Tisztítani kell a dolgokat.
Állj meg egy pillanatra és gondold át, hogy mi vesz körül és mi lenne a megoldás.
sok rossz utàn jön a jó az a bizonyos kerèk forog...de a te hozzàlàsod is sokat tesz h te magad h èrzed szoval ne mindent ugy làss h minden rossz ès nemjó semmi
Biztos sokan vannak még így. Nem csak majdnem, hanem bizonyosan csak rajtad múlik, hogy szebbnek lásd a világot. Kukkants ki a romok alól. Szép a világ. Akkor is ha momentán nem. Keresd vidám emberek társaságát, csinálj olyasmit ami felvidít. Tudod van ez a lükeség: ha megdob az élet egy citrommal, kérj hozzá sót és idd meg tequilával. :) Egyél csokit, chilist, menj egy jó masszázsra, hallgass jó zenét és olvass mondjuk egy Fable könyvet / Pepita macska pl./
:)
Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, így maradsz.
Amúgy meg ha nem tetszik semmi se neked, akkor veled van a baj.
Köszi. Nem voltam még depresszios. És nem is szeretem elhagyni magam, de hát néha mégis sikerül.
Nem feltétlenül depresszió, de biztos, hogy kiutat kell találnod, mert a magadba furdalás miatt csak egyre rosszabbul látsz majd mindent. Nálam július óta van ez a széria, de ez nem depresszó, mivel 16 évesen már voltam az és azt az állapotot meg sem közelítem.
Próbálj meg kimozdulni többet és igyekezz ne egyedül lenni. :) Legalábbis nálam ez lenne a megoldás, csak nehezen veszem rá magam, eléggé befordultam és így bepánikolok, ha ki kell lépnem az ajtón. Ha egyedül vagyok, jár az agyam és csak rossz dolgok jutnak eszembe.
Ahhoz, hogy jobban legyél, hatalmas akaraterő kell, amit pont ilyen állapotban nehéz "összehozni".
Én amúgy pszichológushoz is járok. Van, akinek nem jön be, nekem igen. Már 6 hónapja elég rossz lelkiállapotom volt és tudtam, hogy szakember nélkül nem tudom helyrerakni magamban a dolgokat.