Az esti altatásba már beleőrülök, estére türelmetlenebb... (beszélgetős fórum)

Nem gondolom, hogy ma több lenne a rosszul nevelt gyerek, mint régen. Csak hála a netnek, többről van tudomásunk.

Régen max. a szomszédasszonytól szereztünk infót, vagy adtunk át neki, a problémát egyszerűen MUSZÁJ volt megoldani egyedül. Guglizni nem lehetett :) Ennek azért egyfajta haszna is volt, kevesebb ellentétes információ = józan észre hagyatkozás. Akkor is voltak elrontott gyerekek, de mindenki felnőtt valahogy.

Ez a szaralvás néha ciklikus. Nyáron rosszabb.

Jól ki kell őket fárasztani játékkal, akkor alszanak, mint a bunda 😊

Esti rutin-

Ma ügyel a férjem. Én fektetem az 1 és 3 éves gyerekeket. Nem kibírhatatlan,de órák hosszat tart. Kimerült vagyok. Pedig a nagy már hajlandó a kiságyában elaludni.

Kedves FI! Visszaolvasva a hsz-eket, úgy látom, hogy több "memoárt" kaptál, mint tanácsot. :) Én is leírhatnám, hogy is csináltam anno a fiaimmal. Nem teszem! Mert az az őskövület vagyok, aki már nem emlékszik tűre pontosan ennyi évtized távlatából, hogy " 20 vagy 21 óra " magasságában altattam-e őket?! Talán még nem küzdök a demencia jeleivel, de aki sok évtized után erre emlékszik, az előtt fejet hajtanék, de ilyen nincs!)

A vallomásban tanácsot kértél.Javasolnám, hogy a kapott válaszokból szűrd ki a számodra használhatókat. A hányaveti flegmaságot ugord át! A pikírt megjegyzést, a polgárpukkasztó stílust felejtsd el! A nárcisztikus emberek már csak ilyenek! És - most csak emblematikusan mondom rá a példát, amely eszembe jutott -, hogy " akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek", de ez az ember sosem fogja!

Tanács helyett, én csak megnyugvást tudok nyújtani! Soraidból kisüt a gyermeked iránti nagy szeretet, gondoskodás. Az anyai ölelésed megnyugvást fog hozni gyermekednek meglásd! Ez most egy ilyen időszak! De látjuk, hogy a hozzászólások sem egyformák, mi emberek sem - hála az Univerzumnak - , így a babák sem.

Fáma szerint, a türelem rózsát terem! Amely szlogenből a rózsák a tiéd, egyben szívből kívánok sok örömet, türelmet!

Nem tudom mennyi idős a kicsi, de feltételezem pár hónapos vagy hetes. Ezt a szobájában altatom dolgot nem értem. Az én unokám 5 hónapos, de első perctől kezdve a szüleivel egy szobában alszik. Igy is néha problémás az esti elalvás. Miért nem veszed magad mellé? Miért nem veszed fel és ringatod el ha nem tud elaludni? Ha nyűgösebb napja van a kicsinek akkor hordozókendőben magára köti és 5 perc múlva alszik. Kell a babának az anyukája érintése, melegsége. Mi vettünk adamo-hintát a kicsinek. Szuper dolog!

Az hogy mi volt régen? Kit érdekel!A kicsinek legyen jó és pihentető az alvása hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedvű baba legyen. De ehhez elengedhetetlen az hogy az anyuka is kipihent legyen. De ezt lehetetlen úgy elérni hogy a kicsihez rohangálni kell a másik szobába éjjel. Kihegyezett füllel aludni hogy meghalld hogy sír a kicsi, és igenis tessék lefeküdni napközben aludni a kicsivel. Kit érdekel hogy fut a lakás vagy mosni kell vagy bármit. Tessék pihenni.

Szerencsés vagy.

Két gyerekem van, de fogalmam sincs mi az a dackorszak, vagy a kamaszkori lázadás. Úgy siklottunk át ezeken, mint forró kés a vajon, miközben elképedve hallgattam az elképesztő kamaszsztorikat.

Nem azért mert annyira jó anya vagyok, és nem is azért, mert a gyerekeim tökéletesek. Egyszerűen szerencsém volt. Kettőből kétszer.

Altatni? Altattam kézben, és aludtam is együtt a gyerekkel 13 évig.

Nem minden jó úgy mindenkinek, ahogy te képzeled, vagy ahogy neked bevált.

Nem ideggyenge, csak fáradt és elkeseredett.

A mai anyukák nem zárnak ki mindenkit az életükből, csak az olyanokat akik kéretlen “jó tanácsokkal” bombázzák őket.

Nálunk fordítva volt.

A nagyobbik fiam csak addig volt sírós, amíg tartott a hasfájós időszaka. Néhány hónapos lehetett amikor elkezdte azt, hogy letettem és el is aludt abban a szent percben. Egy tipikus játék baba volt. Most 6 éves és nem változott semmit. Lefekszik, befordul a fal felé, lekapcsolom a villanyt és már alszik is.

A kicsi meg a mai napig egy bagoly. Születése óta visít ha egyedül van hagyva. Nem lehet megtenni, mert addig ordít, amíg nem kezd fuldokolni, vagy hányni.

Ugyanúgy, ugyanaz a szülőpár nevelte mindkettejüket. Ennyit a nevelésről.

Mi kettőnk közé tettük a babát, beszéltünk hozzá és valószinűleg unta; mert mindig elaludt rajta. Nem is volt az alvásával gondom soha. Most van, de nemrég múlt 30.

Egy próbát megér FInek is, nem ?

Ah, lett volna az én gyerekem a tiéd, alvajártál volna.

Sógornőm egyszer próbálkozott, kézben elaltatta majd lerakta. A gyerek két percet nem adott, visított.

Sógor nem bírta tovább nezni hogy nyúzott vagyok. Mondta hogy vigyem be a harmadik szobába, ahanyszor ordít üssek a fenekére. Másfél éves lehetett. Kabé 8 nap alatt elmúlt a lefekvés utáni hisztije. Sem a család, sem a szomszédok nem bírtak tőle pihenni. Amikor 10 év körüli volt megkerdeztem hogy emlékszik-e az óbegatására és miért csinálta?

Röhögött, emlékezett, es azt mondta hogy csak. 🤨

Az egyik gyerekem pont ilyen volt. 18 hónapos koráig. Aztán ugyanolyan macera lett az altatás, mint a másiknál. Próbáld már meg felfogni, hogy nem minden gyerek egyforma, és ne sugalld azt hogy akinél nem úgy működik a gyerek, mint a te mintagyereked, az rossz anya.

Tanácsért jött ide, tapasztalatokért, nem azért, hogy megtudja, hogy tulajdonképpen alkalmatlan anyának.

Nem hiszem, hogy szerencse! Az én anyám is azt mondta, had sírjon a gyerek! Tagul a tüdeje! Ránk csukták az ajtót és álomba sírtuk magunkat!

Mondtam is neki, hogy az más világ volt, én nem hagyom! Szerencsére, az ikrek 3 hónap után álom babák lettek! Addig nem is tudtam mi az alvás, az idegességre sem volt erőm! A két kiságy között volt egy kétméteres maci, azon aludtam el, mikor végre egyszerre aludtak el! Persze senki nem segített még mosogatni sem! Csak azt kaptam milyen rendetlenség van! Pedig a fiának főztem minden nap! Milyen anya vagyok én! Arra sem volt erőm, hogy ezen emésszem magam! Később jött ez elő! 🤷🏻‍♀️ Meg mikor hatalmas hó esett, de piacra kellett mennem ,az 1 éves babáimmal nem tudtam tolni a babakocsit, szánkóra kötöttem őket, szegények egyszer arccal a hóba estek, de bevásároltunk!

Anyós azt mondta nekem kellett a gyerek, gondoskodjak róla! Nem kértem segítséget, mert fejmosást és kioktatást kaptam! Segítséget soha!!

Nah, de ma már 25 évesek! 🥰 Büszke vagyok magunkra! A gyerekeimre, magamra!

Csak az első 23 év a nehéz!

Az első három gyerek maga volt az álom! A negyedik a legkisebb kisfiunk mindent borított!

Az ikreket is simán szültem, de ő nem fordult be! Császároztak, szinte soha nem aludt, két éves korában választottam le a ciciről , utánna is alig evett meg valamit! A mai napig finnyás! 4 éves korában kezdte átaludni az éjszakát! Magunk közé szoktattuk, így nem voltam annyira kialvatlan! Később kapott különszobát, de éjjel mindig vissza járt!

Nagyon kemény időszak, de ha egy mód van rá, vond bele az apukát! A férjem a kora estét vállalta be, majd én keltem éjjel fel hozzá!

Minél stresszesebb vagy, annál nyűgösebb lesz! Nem lesz baja a sírástól, de ha bepörgeti magát, neki is nehezebb megnyugodnia, és neked is! Amikor alszik, feküdj le aludni! Néha fél óra egy megváltás! Próbálj meg nyugodt maradni, nyugodtan beszélni hozzá, énekelni! A kocsikázás nálunk biztos pont volt, amint kocsiba zötyögött, elaludt!

Én durván elkényeztettem, a mai napig nagyon mély kapcsolat van a gyerekeim közt, de rajta érzem a legjobban azt a mély kötődést, ami nagyon harmonikus! Talán az együtt alvás miatt! Bújós, a hajammal játszik, míg ölelkezve beszélgetünk a napjáról! Még! Majd ha kamasz lesz meglátjuk!

Kitartást! Szeresd ! Babusgasd, mert észre sem veszed, már vissza beszél! 🫠

Én nem vagyok a fiatalabb generáció, Nem is gondolom, hogy egy baba valamiért jobb volt régen, vagy jobb most.

A gyerek az gyerek, vagy jó, vagy időnként szinte elviselhetetlen. Lehet már többen elfelejtették, az idő szebbé tette. De egy baba nem csillámporos felhőcskén gondtalanul játszadozásból áll sokunknak.

Szerencsés voltál, a második gyerekem egy angyal volt, az elsővel meg a poklok-poklát éltem meg. Ua, szülőpár, ua. nevelései. Mégis ég és föld.

Ha csak a második gyerekem van, lehet én is értetlenkednék, de volt mindkettőhöz szerencsém és szerencsétlenségem sírásügyileg.

Aki csak leteszi, nem tudja milyen érzés, amikor azt hiszi az ember, már olyan mélyen elaludt a kezében, hogy annál mélyebben már nem lehet, beteszi a kiságyba óvatosan, levegőt sem mertem venni, ahogy a kiságyba tettem, szétcsapta a 2 karját és úgy üvöltött, az egész arca, csak egy nagy nyitott száj volt.

Sajnállak nagyon, visszajöttek az átalvatlan éjszakák és nappalok.

Elaludtam főzésközben a tűzhely mellett ülve, legurultam a lépcsőn és azt hittem megőrülök már.

1 éves koráig rettenetes volt, de 3 éves koráig minimum 4x-5x felébredt.

Ha a második gyerekem nem egy hormonzavar miatt születik, az életben nem lett volna másik, milyen kár lett volna, A második az olyan volt, mint amiről minden szülő álmodik. Evett, aludt, napközben mosolygott.

Az első megmaradt bagolynak a mai napig, éjszaka jobban megy a tanulás stb.

Fel a fejjel! Nehéz, aztán olyan gyorsan nőnek, hogy emlék lesz hirtelen, hogy ilyenek is megestek.

Ha teheted hétvégén próbáljon az apuka vele lenni, vagy nagyinak add át, fejj le tejet, ha még szopik és próbálj egy nagyot aludni.

Nekem nem volt aki vigyázzon rá.

Nagyon jó fiú lett a sírós babából.