Az érintés varázsa

Részletek - Eric Berne: EMBERI JÁTSZMÁK című könyvéből

1. A társas érintkezés

„A társas érintkezésnek az az elmélete, amelyet részletesebben Tranzakcionális elemzés című könyvemben fejtettem ki, röviden a következőkben összegezhető:

Spitz arra a következtetésre jutott, hogy ha kisgyermekekkel hosszabb időn át nem foglalkoznak, megkezdődik leromlásuk visszafordíthatatlan folyamata, és állapotukhoz könnyűszerrel társulhat valamilyen betegség is. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az érzelmi nélkülözés – ő így nevezi – végzetes kimenetelű lehet. Ezek a megfigyelések vezetnek el az ingeréhség fogalmához, és arra vallanak, hogy az ingerek legkedvezőbb formáit a fizikai intimitás nyújtja. Mindennapi tapasztalataink alapján nem nehéz elfogadnunk ezt a következtetést.

Hasonló természetű jelenség figyelhető meg olyan felnőtteknél, akik az ingerektől való megfosztottság állapotába kerülnek. Kísérletek bizonyítják, hogy az ingerszegény környezet múló pszichózist vagy legalább is átmeneti lelki zavarokat válthat ki. … a társaiktól és ingerektől való megfosztottság hasonló állapotba juttatta a hosszú ideig magánzárkában tartott embereket is.”

„Ha biológiai oldalról nézzük: az érzelem és ingerhiány könnyen maga után von vagy elősegít szervi elváltozásokat.

Ha az agytörzs retikuláris aktiválórendszerét nem éri elegendő inger, akkor az idegsejtekben – legalábbis közvetve – elsorvadási folyamat indulhat meg.”

„Az eddig elmondottakat „köznyelvi kifejezéssel” valahogy így összegezhetjük: „Ha nem simogatják a gerincagyadat, kiszikkad.”

„A „simogatást” az intim fizikai kapcsolat általános fogalmának értelmében használjuk; a gyakorlatban ez különféle formákat ölthet.

A „simogatás” fogalmát, jelentésbővítéssel, köznyelvileg minden olyan aktus jelölésére alkalmazhatjuk, amely egy másik személy jelenlétét nyugtázza. Így tehát a „simogatás” szót a társas cselekvés alapvető egységeként használhatjuk.

A simogatások cseréje „tranzakció”, ez pedig a társas érintkezés egysége.”

* - * - *

Móricz Zsigmond szerint is „Akit nem simogatnak eleget, annak kiszárad a lelke.”

Nem kellene ezen elgondolkodni? – ebben az elembertelenedett világban?

Az érintés nyelve

Érzékeink közül az érintés fejlődik ki először.

Csecsemőkorunkban elsődlegesen fontos, hogy a tapintáson keresztül felfedezzük és érzékeljük a világot, s a növekedésünkhöz is szükség van a szerető érintésre. Amíg érintésigényünk a megérintésünkkel kielégül, egészségesen fejlődünk, ám ha ebben akadályoztatva vagyunk, a fejlődésünkben károsodás következhet be. Az ölelés és a simogatás, amelyben csecsemőként részesülünk, segítségünkre van abban, hogy egészséges képet alakítsunk ki önmagunkról, táplálja azt az érzést, hogy mivel megérintenek, elfogadnak és szeretnek bennünket.

Újszülött főemlősökön végzett kísérletek azt bizonyították, hogy - mennyire fontos a szerető, törődő anyával való testi érintkezés, s megfordítva, mennyire káros lehet testileg és érzelmileg az érintéstől való megfosztottság.

Az érintés az a nyelv, amivel ösztönösen kimutatjuk érzéseinket.

Az érintés, a simogatás egyidős az emberiséggel, megérintjük, simogatjuk gyermekünket, párunkat, szeretteinket, ha úgy tetszik, a masszírozás ősi fogásait alkalmazzuk.

Részletek – Orosz Éva: AZ ÉRINTÉS VARÁZSA című írásából

„A ’40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy az érintésnek alapvető szerepe van az egészséges testi és lelki fejlődésében.

A gyermekkorban elmaradt, bőrönát érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és viselkedési zavarokhoz vezet.

Majd száz esztendeje amerikai tudósok vizsgáltak intézetben nevelkedő gyerekeket, akik alig érintkezhettek a többi emberrel. A szakértők az tapasztalták, hogy a gyerekek többsége testileg és lelkileg fejletlen volt, és sokukat korán elragadta a halál. Mivel a gyerekek jól táplálkoztak, tisztaságban éltek, visszamaradottságukra és váratlan halálukra egyetlen magyarázat maradt: az emberi érintés hiánya.

A megállapításokat állatkísérletek is igazolták: azok a laboratóriumi állatok, amelyeket rendszeresen simogattak, az érintést nélkülöző társaiknál gyorsabban nőttek, erőteljesebben szaporodtak, ritkábban betegedtek meg, és jobban tűrték a stresszt.

- Harry Harlow professzor az ’50-es években rhesusmajmokkal folytatott kísérleteket. Megfigyelte, hogy az anyai melegség és gyengédség nélküli felnőtt állatok érzelmi fejlődésükben visszamaradtak.

- Ashley Montagu antropológus még egy lépéssel előre-, jobban mondva, visszament; nevezetesen a szüléshez. Megállapította, hogy azok a csecsemők, akik császármetszéssel születnek és emiatt nem kapják meg az anya bőrének stimulációját, kevésbé ellenállóak … Sokáig tanulmányozta a császármetszéssel világra jött újszülötteket, s arra az eredményre jutott, hogy ezek a csecsemők több fejlődési rendellenességnek és betegségnek vannak kitéve, mint a normálisan született gyermekek, és halálozási arányuk is három-négyszerese azoknak.

A kapcsolat

Lássuk mi történik a gyermek és a szülő között, különös tekintettel a kettőjük energetikai kapcsolatára. Nem kell extraszensz képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy belássuk: a gyermeknek születése pillanatától szüksége van a szülő - vagy más felnőtt – energiájára, mivel a sajátja még kialakulatlan.

Az energia sokféle lehet. Létezik nagyon sűrű, alacsony rezgésű, mint pl. a harag, vagy a féltékenység, és van magasabb rezgésű, „légies”, pl. a szeretet és a tudás. Elmondható, hogy a magasabb rezgésű energiát egyfajta általános boldogság – és teljességérzet kíséri. Ez az energia, amelynek megszerzésére a gyermek törekszik (sőt, a felnőtt is, azzal a különbséggel, hogy a felnőtt már a gyerekkori beidegződések alapján választ magának energiát.)

A tapasztalat - miszerint a gyermeknek elsősorban szeretetre van szüksége – szépen egybevág a fent leírtakkal, hiszen a szeretet igazán magas színtű energia.

Vajon mivel magyarázható az érintésnek ez a rendkívüli szerepe?

Egy ausztrál pszichiáter, Ainslie Meares az érintés terápiai értékét az „atavisztikus regresszió” elméletével magyarázza.

Az agy – jelenti ki – rendelkezik egy ösztönös funkciószinttel, amelyen érzelmi reakció, illetve intuitív és nonverbális gondolkodás megy végbe. Ez a regresszió olyan tudatállapotot hozhat létre, amelyben az ember meghallhatja testének „üzenetét” és mozgásba hozhatja a szervezet természetes gyógyító erejét. Ennek az állapotnak az elérésében fontos szerep jut az érintésnek. A mai ember elfelejtette, hogy agyának erre a primitív részére odafigyeljen.

Meares rákos betegek kezelésénél is alkalmazta az „érintés útján létrejövő atavisztikus kommunikációt” – ahogyan terápiáját nevezi -, és figyelemreméltó eredményeket ért el.

Az érintés erejét sokan a placebó-hatáshoz hasonlítják. A placebó gyógyhatása egyértelműen bizonyított.”

ÉRINTS MEG!

A gondozási műveleteket ki kell egészíteni a baba bőrének érintésével, simogatásával.

A bőr érintésének szerepe nagy jelentőségű mind az emberek, mind az állatok világában.

Gyakran elég egy-egy gyengéd „kézrátétel”, egy-egy cirógató mozdulat, és a nyugtalan gyermek lecsillapodik, megnyugszik.

Soha ne siessük el tehát a gyermekek körüli teendőinket, hiszen a baba ápolása, gondozása a védelemnyújtásnak és az intim kétszemélyes kapcsolat kiépítésének az ideje, s a legjobb alkalom arra, hogy megalapozzuk gyermekünk egészséges érzelmi fejlődését!