Az internet és a közösségi oldalaknak hála ugyanolyan jók és működőképesek az emberi kapcsolataid, mint azelőtt? (beszélgetés)
Nincs gondom az internettel és a közösségi oldalakkal és a kapcsolataim is rendben vannak.
Szerintem ezek épp olyan csatornák, mint a postai táviratok, képeslapok és levelek. Csak gyorsabb.
A családdal napi szinte beszélek. A külföldön élőkkel még főzünk is közösen videohíváson keresztül.:)
A barátaimmal csoportban beszélgetek, néha azt is videohívással. Személyes találkozások is vannak, de ritkábban. Mindenki dolgozik, családban él.
Nem szeretek üzenteteket, leveleket írni. Inkább egy hívás és fél óra, óra tere-fere.
Szerintem, ebben a felgyorsult világban nagyon is jól kiszolgálják az embereket.
Köszönöm a válaszokat! Jó látni, hogy valakinek ugyanott folytatódik a történet,ahol abbamaradt. Számomra az igazsághoz hozzátartozik,hogy nem nagyon emlékszek rá,hogy annak idején ennyire felszínes,nihil kapcsolatok lettek volna. Ha megbeszéltél valamit,akkor az 90%-ban úgy volt. A mai csodálatos világunknak hála... szeretünk mindent a munkára és a távollétre fogni,de nekem senki ne akarja azt beadni,hogy az év 365 napjából nincs egy pár óra ideje. Úgy gondolom, hogy itt olyasmiről lehet szó: ami már elmúlt és nem fontos arra nem "szakítok" időt. És mivel nem akarnak megbántani... így a való életben csak a jópofizásra futja. Ebből adódóan leszűkülünk a netre, amin max egy értesítés leszel, amit aztán lehet szépen tiltani,némítani stb. Ha megpróbálsz esetleg valamit összehozni,akkor már nem kell odamenni elég ha csak odadobsz egy üzenetet vagy szimplán füllentel valamit. Nyilván az internet előtt is voltak efféle szituációk,de akkor legalább az illetőnek szépen a tudtára lehetett adni,hogy változtasson magán és a hanyag hozzáállásán. Látszólag még el is jutott a tudatáig és egy kicsit meg is emberelte magát. Na ezt próbáltam meg a napokban is alkalmazni... mondanom se kell,hogy olyan semmibe néztek az érzéseimmel együtt,mint a 21. Grátisz olyan fejet vágtak hozzá mintha azt mondtam volna:gyertek menjünk fel a holdra.🙂 Erre szokták mondani,hogy mindenkinek másképp nyúlnak a fejében a határok. Kövezzenek meg,de én ezek után valahogy már nem vagyok hajlandó még megkísérelni se, hogy ilyen kapcsolatokat ápoljak.
Így végiggondolva, életemben legfontosabb személyek nem is neteznek,pl. férjem sem. Nincs okostelefonja, sms-t írni nem tud, elolvasni nem akar ☹ ha valamit távolról mondani akarnék neki, csak fehívni lehet.
Ezért sokkal nyugodtabb, rá nem írnak naponta nyolcszor, csináld meg, intézd el, hééé, tudnál segíteni? Őszintén, hány olyan ismerősünk van, aki azért ír, mert tényleg érdekli, mi van velünk? Ha mégis lenne ilyen, arra a választ nem leírnám, hanem élőben mondanám el...kérdező személyétől függően.
Szerintem inkább könnyebb lett ápolni a kapcsolatokat. Azonnal írhatsz a másiknak, egyszerűen elérhető. Én ezt tapasztaltam. Azokkal, akik fontosak, rendszeresen tartom a kapcsolatot valamelyik platformon. Ha van rá mód, találkozom is velük. De azt hozzáteszem, hogy a számomra fontos emberek igen nagy része távol él tőlem, nem tudnék velük rendszeres találkozókat szervezni. Akik meg elfelejtődnek vagy alkalmi kapcsolatok, azokkal amúgy is csak véletlen összefutás esetén váltok pár szót.
Ezért nem az internetet tenném felelőssé. Az ugyanis csak egy eszköz, amit tudni kell megfelelően használni. Szerintem akinek van igénye a társaságra, az társaságba megy, és nem elégszik meg a közösségi médiával. Ha te olyanok társaságát keresed, akik ezt nem viszonozzák, akkor egyszerűen rossz ajtón kopogtatsz.
Van, akivel elég a virtuális kapcsolat, őket nem fogom más csatornán keresni.
Meg vannak, igaz jóval kevesebben, akikkel rendszeresen találkozunk is.
Egyébként a telefon mennyivel jobb, mint a Messenger, Viber?
De csak akkor, ha nincs mellette más, való világ, valóságos, személyes kapcsolat, személyes kontaktus, és a netezés nem megy ennek rovására. Egyébként miből gondolod, hogy annak a másiknak, akivel addig a neten társalogtál, semmi más kapcsolata nincs, és magányát, magányérzetét igyekszik megszüntetni a netezés által?
Én töröltem magam minden közösségi oldalról. Két dolog történt: egyrészt sok szabadidőm lett, amivel tudok mit kezdeni; másrészt akik ott kerestek, írogattak nekem, azok egyáltalán nem kerestek.
Ebből az utóbbi változásból azt a következtetést vontam le, hogy nagyon mást értünk kapcsolattartáson. Engem nem elégít ki, ha csak a virtuális térben írogatunk egymásnak, másoknak viszont ez éppen elegendő. Ezzel nekem az a bajom, hogy az csak egy megszűrt élet, amivel ők megelégszenek, ráadásul a magányérzet megmarad a virtuális kapcsolattartás ellenére.
Nem változtak. Akikkel eddig is személyesen találkoztam, ezután is. Nálam inkább a távolabb élő ismerősök, rokonok esetében lett változás, miután már a telefon mindenkinél napi használati tárgy lett.
Gyűlölök telefonálni, az üzenetekre van, hogy napok/hónapok múlva válaszolok, vagy egyáltalán nem. Sajnos nem adok annyit bele az emberi kapcsolataimba, mint amennyire kellene. 90%-ban engem keresnek. Én elvagyok a magam kis világában. Társaságot fizikálisan szeretem. Azaz megbeszélni, hogy akkor most ide és oda elmegyünk és jól érezzük magunkat. De egyedül is tökéletesen elvagyok és élvezem. :)
Szerintem embere válogatja. Igaz, én sosem voltam az a mindenkivel összejárós, telefonálni meg már akkor is utáltam, mikor még nem volt internet. Több barátom van akikkel szerintem sosem beszélnék, ha nem lenne messenger, így meg napi szinten írogatunk, hogy kivel mi van.
Aki nem keres az szerintem akkor se keresne és ápolná a kapcsolatotokat, ha nem lenne internet.
Nem normális világ. Én rengeteg mindenből kimaradok, mert nem vagyok fent közösségi oldalakon.
A gyerekem osztálya is egy zárt csoportban pörög, azt közvetve kapom meg az osztályfőnöltől és ismerős szülőktől.
De előbb - utóbb kénytelen leszek felregisztrálni valami carra, mert pl a fodrászom is már csak messengeren ad időpontot 😤
Vagy ez csak nekem új és amúgy tök természetes,hogy nem nagyon keresi már egyik fél se a másikat? Azt vettem észre,ha az egyik megis megpróbálná ápolni a kapcsolatokat,akkor a másik fél úgy áll az egészhez,hogy kb sehogy.
További ajánlott fórumok: