Az én szülésem története! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én szülésem története!
A kislányom egyhéttel a kiírt dátum előtt született. Nagyon vártam már érkezését, főleg azért voltam türelmetlen, mert egy hétig hamis fájásaim voltak és én midnig azt hittem, na most már mehetünk a kórházba. EGyszer aztán tényleg menni kellett. ÉS ne mféltem, bizonyítja ezt a vérnyomsáom is, 6o/9o. Az orvos meg is jegyezte, maga kismama ugye nem fél?
Én mindenkinek csak azt tancsolom, ne féljetek. Fájni fog-e? hát persze! De a légzési gyakorlatok igen sokat segítettek. Végig. Mindenkinek ezt tanácsolom: használjátok a légzéstechnikát. És ne féljetek, met aki fél, annak görcsben vannak az izmai és nehezen fog szülni, hizsen a méh maga is izom. Ne vegyük el tőle testünk begörcsölésével az energiát.
Sok bátorságot, nyugalmat és rövid vajúdást kívánok mindenkinek.
Sziasztok!
Mi a 24. hétben járunk, és bizony én is szoktam gondolkodni/tépelődni azon, hogy milyen is lesz a szülés, eddigi életem legnagyobb 'kalandja'. De érdekes módon nem félelemmel gondolok rá, nem görcsölök rajta. Én is azt hiszem, hogy a félelem leblokkol, hosszabbá, fájdalmasabbá teszi a szülés-születést. És ha valamit, akkor ezt nem szeretném. Szeretném, ha gyorsan, könnyen, komplikációk, problémák nélkül, természetesen történne ez a nagyszerű esemény, ezért ezt próbálom szuggerálni magamba, és Picurt is ezzel bíztatom a pocakomban. Hiszek benne, hogy minden rendben lesz - tudjájok: BE POSITIV!
Szia!
Én ugy gondolom hogy egy fájdalmas dolog de nincs csodálatosabb érzés mikkor elöször meg pillantod őt s a mellkasodra fektetik!!!
Ne féljél! Két dolog biztos egy természetes szülésnél. Egy: fájni fog. Kettő: abban a pillanatban elfelejted az összes fájdalmadat mikor meglátod a picit. Utánna csak az marad meg milyen volt mikor először meglátod.
Az én fiam tizenkét órás vajúdás után, szárazon született, és a mai napig arra emlékszem, hogy a fejebúbján milyen kunkori volt a haja. A lányomat ahogy szoktam mondani a huzat hozta. Tíz perc alatt kint volt. Ő neki hosszú barna haja volt, a szemébe lógott. Akkor még nem volt szokás, hogy rögtön oda tették az anyához, csak mutatták. Mindent oda adtam volna, hogy a drága kis maszatos gyermekemet egy pillantra magamhoz öleljem.
Sziasztok!
Nagyon köszönöm a biztatást. Talán azért tartok úgy tőle,mert nem éltem még át. Mindig azzal nyugtatom magam, hogy mennyire várom őt. Milyen kíváncsi vagyok rá. Viszont minél többet olvasok a témában annál több bennem a félelem. Tegnap kezdtem járni terhestornára, ahol felkészítenek arra, hogy helyesen vegyem a levegőt. Milyen pózban lehet könnyebben átvészelni, és ha begörcsöltem mit kell tenni. Szóval már várom a picit, és szeretném természetesen megszülni, hogy átérezzem azt a boldogságot amit már annyi édesanyától hallottam. Még egyszer köszönöm a hozzászólásokat.
próbálj ne félni, mert az előrevisz, egészen a 40.hétig.
én mindkét gyermekemet alig vártam a fogantatástól a szülésig, szerencsére egy percre sem féltem, alig vártam hogy előkészítsenek.
Első perctől kihívásnak éreztem magát a szülést, amit együtt élünk meg.
az járt a fejemben, NEKI sem könnyebb ott benn, akor én hogy nyafoghatnék.....-dudorásztam mikor előtte zuhanyoztam, és minden olyan csodás volt, és úgy is marad meg.
Fájdalomcsillapítást tudatosan nem kértem, az oka, hogy azt szerettem volna átélni, amit Ő. (ŐK)....-bővebben a Babanaplóban szeretném leírni a történetünket, a napokban.
KItartást, Türelmet,Boldogságot kívánok minden kismamának
Nagyon jó terhesnek lenni!!!!!!!
Szia!
Én is csak azt tudom írni, hogy nem kell félni a szüléstől. Én már kettőn vagyok túl és mind a kettő könnyen ment. Nem tagadom fájt, nem is kicsit, de én előtte mindig arra gondoltam, hogy nagyanyáink is megszültek és akkor még nem volt semmi fájdalomcsillapító és a szaktudás sem volt olyan magasszintű mint most.
Azt én is hallottam, hogy aki görcsösen fél az nehezen tágul. Persze alkati dolog is, de én mind a két gyerekemmel megbeszéltem, hogy ügyesek lesznek és gyorsan kibújnak. Úgy is lett.
Gratulálok a bátorságodhoz,biztosan megijedtél,amikor császárral "fenyegetőztek",de vállaltad a feladatod:)
Zsandrea,nagyon fontos a pozitív hozzáállás,szerintem nekem sokat segített!!
Szia!
Próbálj meg nem félni a szüléstől, mert annak sosincs jó vége.
A barátnőm nagyon félt a szüléstől ill. a szülési fájdalmaktól és tudat alatt annyira beleívódott, hogy a szülésnél nem tágult egy újnyit se. Annyira retteget hogy hiába adtak neki tágító inyekciót, a fájások megvoltak de nem tágult. Végül császárral szült szegénykém.
Próbálj megnyugodni és csak a csöppségre koncentrálni, arra gondolj, hogy neki is ugyanolyan kellemetlen, de te vagy a nagyobb és okosabb és segítened kell neki, hogy ő ne szenvedjen és hamar kijusson. Magad fájdalmával ne is törödj, csak azzal, hogy hpgyan tudzs neki a legtöbbet segíteni abban, hogy neki ne fájjon.
Szia!
Nekem több (4) gyerkőcöm van, melyiket írjam le?
Szió!
Köszönöm, hogy leírtad a szülésed történetét. Az igazság az, hogy én még most vagyok a 17. héten, és már nagyon várom az én kicsimet, viszont rettenetesen félek a szüléstől. Megnyugtató, hogy beszámoltál őszintén az érzéseidről. Egy kicsit én is megnyugodtam.
Most azt hiszem azt mondhatom, nem lehet eléggé felkészülni arra, ami ismeretlen, hisz ahány szülés, annyi féle. Viszont biztos vagyok benne, hogy a második gyermekem várásánál is, mint először szülő anyuka fogok készülődni.
Ugrás a teljes írásra: Az én szülésem története!