Az én hibámból csalt meg a párom és hagyott el a gyerekkel! Van visszaút? (beszélgetés)
Ez nem hibád, hanem természeted.
Nincs visszaút. Majd a következő jobban sikerül.
Igazad van, nagy részleteket nem, csak következtetni lehet sok dologra.
Én úgy értelmeztem, hogy a fiú próbált kettesben lenni a fórum inditójával, csak mindig zárt fülekre talált és elutasításra.
Persze, nem könnyű megtalálni azt a bizonyos arany középutat, és lehet szóban forgó apuka is sokszor rosszkor vagy nem a legalkalmasabb időpontokat szemelte ki.
Tény, hogy két emberen múlik, de ez mind a két verzióra igaz. Ha csak az egyikük szeretne tenni, a másik nem, abból sokminden nem lesz.
Persze lehet én értelmeztem rosszul. :)
Én könnyennek nem nevezném, hiszen a topikindító saját bevallása szerint sem foglalkozott a párjával egy évig.
Én nőként sem biztos hogy ekkora kitartással lettem volna, mint a fiatalember.
Szerintem egy 22 éves fiúnál ez azért nagy szó. Főleg hogy ő próbált tenni ellene.
Tudod, ez az időt adunk egymásnak azzal a kockázattal jár, hogy kifutunk az időből. A pasinak van már társa, lehet harcolni fog érte. Miért ne tenné? Lehet, szereti....
A topikindító meg azt sem tudja, mit akar...Veszett fejsze nyele....
azért egy kapcsolat tönkremenetel két emberen múlik. az kevés, hogy egy pasika néha benyögi, csináljunk programokat, és ha nem megy, akkor megyek máshoz. a csajszinak minden az anyaság körül forgott, gondolom a pasi ebben nem vette ki a részét igazi apaként. fiatalok nagyon, főleg ha a srác most 22 éves
azt senki sem nyeli be simán, hogy megcsalják, persze, hogy kiteszi, mégis mi mást tehetett volna?
ilyen elhidegüléseket szerintem nagyon nehéz helyrehozni, ha egyáltalán lehetséges, mert ugye ha az egyik már nem akar szexelni, nincs benne gyengédség, figyelem a másik iránt, az nem tér vissza csak úgy. mégis itt talán benne van a lehetőség, hogy ha szeretik egymást, és a nőci is úgy érzi, hogy tudna másként élni vele, akkor érdemes lenne megpróbálni. de igazából azt gondolom, ilyenkor már csak a kétségbeesés és féltékenység van, és szeretet, az meg kevés ahhoz, hogy mint igazi család, házaspár működjenek tovább. de ki tudja? :)
én biztos nem erőltetném most az azonnali békülést, magamra koncentrálnék, a pasival is, ha beszélnék kettőnkről, annyit mondanék, tudom, hogy hibáztam, ő is nagyot, most adjunk időt egymásnak
Ja, de a topikindító azzal kezdte, hogy az ő hibája volt. Lásd cím....
Aztán azzal folytatta, hogy kidobta a párját...most meg síránkozik, hogy az nem akar visszamenni....miközben kifejti, hogy ezt nem is lehet megbocsátani...
Akkor most mi legyen? Az egyik nem akar megbocsátani, a másik nem igazán akar visszamenni...Szerinted?
Kétségbeesve akarni, hogy visszajöjjön a másik?
De ha ezt írta volna, egyértelmű volna helyzet, és ehhez kapott volna tanácsokat. Ez mégiscsak egy női fórum, olyanok vagyunk amilyenek, de azért mégis védjük az elhagyott, kisgyerekes anyákat.
De nekem nem egyértelmű, hogy a topikindító visszakívánja a párját. Mintha csak a sértett önérzet beszélne belőle. Én nem emlékszem, hogy azt írta volna, hogy szeretem, jöjjön vissza, megbocsátunk mindent kölcsönösen, tiszta lappal kezdünk....
Hát igen...én egy megveszekedett feminista vagyok, de ahogy olvasom a topikindítót, meg tudom érteni a párját.
Ha én férfi volnék, messzire rohannék egy ilyen nőtől.
Medve anyám...
beszélsz össze-vissza
Ilyen egy hisztis p.csát,mint te!!
Nem érdekli a gyerek?Te írtad hogy még ne,mert pihentetned kell az agyad!
Ráadásul úgy viselkedsz mint egy gyerek,akarom,nem akarom,akarom,nem akarom stb.
Dönts már végre!
Ja igen!Ha a pasi helyében lennék akkor se mennék vissza ilyen nőhöz ha az ördög talicskán tolna hozzá!!
Olvasd el, amiket értünk és gondolkodj el rajta! Akkor megérted, mit kellene tenned.
Viszont én úgy érzem, neked csak azért kell, mert másé lett (ahogy írtam korábban, te csak birtokolni akarod). Nem ártana átgondolni, hogy mit szeretnél, mert elég nyilvánvaló, hogy nem tudod. Ha magadnak nem is adsz esélyt a boldogságra, mástól nem kellene elvenni!
Úristen..már megint miről beszélsz??
Ezt te írtad pár nappal ezelőtt..
"Ma pedig irom neki (mert kerdezte mikor lathatja a gyermeket) hogy errol meg beszelunk mert ugy erzem hogy mindekettonknek meg kell pihenni agyilag!"
Nem csodálom hogy lepattant mellőled..
Mit foglal magában a próbálkozás?
Hogy megkérdezed miért a lánnyal ment? Hogy számon kéred?
Pár nap után arra számítasz, hogy a "karjaidba esik"?
Ne haragudj, de te vagy lusta tenni a kapcsolatotokért, nem ő.
Milyen okot szolgaltattál, hogy bizton abban, hogy változol? Hogy foglalkozni fogsz vele?