Az első karácsony valaki nélkül... (beszélgetés)

A karácsony.......... hát az nehéz lesz.

Úgy gondolom, ebben az évben még követem a hagyományokat, igenis a szülői házban fogunk megebédelni, az én családom, a bátyám és a családja, és édesapám.

Idén még így lesz.

Én fogok főzni, a papa nagy-nagy segítségével és összejövünk annál az asztalnál, amire egy éve anyukám tette le a karácsonyi vacsorát. Igenis az unokák fogják feldíszíteni a karácsonyfát apukámnak, ahogy tették ezt éveken át, amíg a karácsonyi vacsorára vártunk.

Tudom, szörnyű lesz, de ha teszünk érte, az egyetlen embernek megkönnyíthetjük ezt a borzalmas napot. Apukám legalább néhány percre felejtheti a veszteségét, amikor mind együtt leszünk.

Kilenc hónapja vesztette el édesanyámat.

Először én is azt gondoltam, hogy a gyerekeim előtt nagyon-nagyon erős leszek. Utána olvasgattam kicsit, mert érdekelt, Ők hogyan tudják feldolgozni a gyászt.

A legrosszabb, ha nem mutatod ki feléjük a saját érezelmedet. Mennyire megkönnyebülünk mi felnőttek, ha zokoghatunk, tombolhatunk. Az a kisgyerek is ugyanúgy érez, ugyanígy marja a kicsiny lelkét. De ha azt látja, hogy anya erős, Ő sem akar megtörni. Pedig milyen jól esne neki kizokogni magát az anyukája vállán.

Nagyon szép, amit írtál, köszönöm!

El sem tuudom képzelni azt a fájdalmat, amit egy gyermek elvesztése jelenthet..

Kívánok Neked sok erőt és kitartást mindenhez.

Ha van kedved - akár privátban - beszélgetni, én bármikor szívesen meghallgatlak.

Oszinte reszvetem! Mas lesz az idei, az biztos, hianyozni fog nagyon! De tegy ugy, ahogy most irtad. Most Te probald a kislanyodnak olyanna varazsolni a Karacsonyt, amilyenben Neked is reszed volt kislany korodban. Ez azert jo, hogy van mar kislanyotok. Egyre "konnyebb" lesz evrol evre, de az elso az faj. O biztosan lat Titeket majd fentrol. En is mindig erre gondolok, mikor eszembe jut Anyukam!

Az en Edesanyam 87-ben halt meg, 33 evesen, december 1-en! Az a Karacsony borzalmas volt! Nagyon fajt es hianyzott, de evrol evre "konnyebb" lett, ahogy nottem fel. Mert mikor O meghalt, akkor en 11 eves voltam, a hugom meg 9! Apukam egyedul maradt velunk, nehez volt.

Biztos nehez lesz lelkileg, de probaljatok meg szeppe es meghitte varazsolni.

Szia nekem 5 éve Májusban halt meg az apukám, és az első Karácsony elég borzalmas volt lelkileg...sokat sírtam, hiányoztak a megszokott dolgok, aztán jött egy érzés, mintha hozzám szólna, átölelne, cirógatna....nem a testemmel éreztem, inkább a lelkemmel. És mintha azt akarta volna, hogy ünnepeljünk, szépen tettem a vacsora asztalra a helyére egy gyertyát, így olyan volt mintha velünk vacsorázna....beszélgettünk sokat, jól éreztük magunkat, mindig megemlegettük, h ebben vagy abban a helyzetben mit mondana...

hidd el, anyukád egyáltalán nem akarja, h végigszomorkodd a Karácsonyt!!! Szeretet nem múlik el, én apukámmal mai napig tartom a lelki kapcsolatot sokszor érzem azt, h velem van, és így könnyebb feldolgozni a veszteséget.

Nem jártam hasonlóban,de azt gondolom,hogy kétféle megoldás lehet.Mindenképp meg kell beszélni a többi családtaggal,hogy ők hogyan szeretnék a karácsonyt:vágynak-e a közös ünneplésre,vagy ők is inkább átaludnák..ha az "átaludós" van többségben,akkor utazzatok el valahová karácsonykor,és ahhoz a helyhez szabjátok a saját ünnepeteket:nem kell feltétlenül fenyőfa,meg ajándék,de egy közös vacsora nem árt.

Ha a többiek a szokásost igénylik,akkor vagy csináld meg hasonlóan,mint régen volt(de vond bele a családtagokat,h mindenkinek legyen tennivalója,úgy kevésbé gondolnak anyukád nyomasztó hiányára),és anyukádat szimbolizálja egy asztalra állított gyertya..vagy ha nem túl fájdalmas,akkor a fényképét is tegyétek ki,és egy ima keretében köszönjétek meg az időt,amíg veletek volt.

Ha a közös ünnepet igénylitek,de anyukád hiányával még nem tudtok szembenézni,akkor csinálj egy más stílusú ünnepet,pl ne legyen klasszikus főzés,vacsora,hanem mindenki hozzon valamit,hidegtálat,sütit,te(vagy aki tud,akar) azért főzzön 1 meleg ételt is.És társasjátékozzatok,kártyázzatok.

Mi az apám temetése és az esti mise közti pár órát "vészeltük át" kártyázással:csak 3an voltunk anyukámmal és tesómmal,nem volt gyászoló rokonság,akivel elbeszélget az ember.Ha nem kártyázunk,mindannyian kiborultunk volna estig.

Őszinte részvétem :(((

Az én nagymamám 2008. május 13-án halt meg. Az első nélküle töltött karácsony borzasztó volt. És már a többi azóta eltelt karácsony nem a régi és már soha nem is lesz. Mégis idővel "megszokja" az ember a hiányérzetet a mindennapod részévé válik. Nem tudom,h van e gyermeked.. nekem 17 hónapos lesz a kislányom. Idén már nagyon várom az ünnepeket de jobban csak miatta. Az ő öröme az én örömöm.

Ja, és elôtte nemsokkal halt meg az apósa rákban.

Tudom, nem vigasz, hogy másoknak lehet még rosszabb.

Viszonyítás kérdése.

Ettôl még senkinek sem lesz jobb.

Szülők meghalnak elveszted a párod fáj, de gyerek elvesztésénél egy anyának nagyobb fájdalom nincs a világon.

Minden tiszteletem a Tiéd amit a másik kettőért meg teszel belül bele halsz kivül mosolyogsz...

Néhány hónappal ezelôtt történt: férj meghalt;

a súlyos beteg feleség emiatt felkötötte magát;

a lányuk éppen ekkor szült.

A temetés a mai napig nem volt meg.

Én is félek...a fiam márciusban halt meg.

De muszáj tartanom magam, mert tudom, hogy a másik kettő gyerekemnek és a férjemnek szüksége van ugyanúgy az ünnepre, és nem ronthatom el.

Igyekezni fogok.

Ezt ismered?

"Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék

a gondolataidon kívül...

csak mert a szemem nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet,

és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légyszives... ha lehet,

töröld le könnyeidet

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem."

Szent Ágoston

Hm

szomorú lesz

Környezetemben ketten/özvegyek/ is egyedül "ünneplik" a Karácsonyt.

Én meg elég hipohonder vagyok :(

Keresztanyukám 3 napja halt meg. 60 évesen. A férje a lányai összeomlottak.....

Nekem Apukám halt meg úgy, hogy este 8-kor tudtam meg és reggel 8-ra kellett bemennem befeküdni a kórházba, hogy másnap programozott császárral megszülessen a kisfiam...

Szóval tudom milyen fájdalmas ez most Neked...A szépre kell gondolni, és hogy ő is lát benneteket...látnia kell. És biztos érzitek is a szeretetét, az erejét...