Hogyan tettek ki a ház elé a fiammal kabát nélkül - avagy karácsonyi ördögök, angyalok. (beszélgetés)

Látom a dátumot, hogy már nagyon nem mostani, de akkor se tudom kommentár nélkül hagyni! :D

Annyira jó ilyet olvasni, hallani, az mellett, hogy nagyon szomorú is.

Az ember úgy képes örülni az ilyen "kis" csodáknak!

És az is annyira igaz, hogy az esetek többségében attól jön a segítség, akitől a legkevésbé számítanánk rá.

Köszönöm, hogy megosztottad és elolvashattam! :)

Há ez az írás meg hogyan került elő így a 39 fokban? :-))))

De rég volt már..

A baj csak az, hogy ezek a fajta emberek - már a rosszak - meg nem fogynak, csak szaporodnak a megkeseredett, elcseszett életek hozadékaként...

Képzeld, a kisfiam azóta is emlegeti a bácsit, amikor a barát, az ismerős kategóriákat próbáljuk a kis autista fejébe helyretenni.

Mindig mondja, hogy neki van egy felnőtt barátja, akit ugyan nem ismer, de rajta segített. Hát ezt nem is javítom ki, lehet, hogy ez az ember ennyi idő alatt többet adott, mint más hosszú éveken át.

De ha már Ady, akkor álljon itt a "Karácsony", mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánva, és szívemből mindenkinek szólón:

Ady Endre:

Karácsony

1.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Oda haza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna

Óh de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgotha nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

Kevesen tudtak olyan szentül írni a profánról, mint Ady:

- Ady Endre -

Krisztus szent árnya s Heine ördög-arca

Táncolnak előttünk az uton.

Hull, hull a szitok, a röhej, a sugár.

Szaladnak a bélyegesek

S egy nagy csillag van a homlokukon.

Választott fajzat: messze előtte

Bitós, szomoru hegyek

S ők mennek rongyoltan, szórtan, bélyegesen.

Bús ördögök, szent mordály-égetők,

Én veletek megyek.

Véretek, ha idegen is százszor,

Mégis az enyém, az enyém,

Véres ajkakkal mézes asszonyaitok

S nyitott szívvel baráti, hű fiúk

Átöntötték belém.

Büszke kárhozók, eldobhattok százszor,

A lelkem százszor utánatok oson.

Örök bolygók, örök riasztgatók,

Idő kovászai, megyek én is veletek

Bélyegesen, csillagoson.

Miénk ez a könnyes, nagy Élet.

Kórágyon és kereszt alatt

Hajrá, hajrá a Jobb felé.

Én csúnya, sárga-foltos seregem,

Futok veled és megáldalak.

Még azért leírom, ami ezzel kapcsolatban a bögyömet nyomja:

Anygyalok:

Tudjuk, hogy egy emberből sose lesz angyal, hiszen ők az Úristent körülvevő tiszta szellemi lények, 4 főangyal van, ill. volt... stb..

Egy emberből legjobb esetben szent lehet...

Viszont eszembe jutott, hogy amikor az egyetlen angyaloknak szentelt templom, a gazdagréti Szt. Angyalok templom papját, (a már sajnos elhunyt) László Atyát kérdezték, hogy miért is ezt a nevet kapta a templom, azt mondta:

Azért, mert az angyalokról még a nem hívőknek, a kívülállóknak is az Isten közelsége jut eszébe, és ez fontos ennél a helynél, amit az autópályán minden nyugatról érkező lát...

Ördögök: Itt még teolótiailag sincs baki, amennyiben az ördög jelenlétére utalunk. Ez egy nagyon közvetlen tette volt, még csak nem is csomagolta érdek, szerelem, hatalom, vagy nyereségvágy köntösébe. A gondnoknak ugyanis semmilyen haszna nem származott abból, hogy kiküldött minket, csakis és kizárólag a gonoszság vezérelte tettét.

Erre meg remek példa (az egyház által is elfogadott és támogatott), bár már nem mai film, a "Legyetek jók, ha tudtok". Ott is ilyen "embernek" ábrázolja az ördögöt... Persze ezen kívül még jónéhány példa felhozható lenne...

A történet meg tényleg igen szélsőségesen zajlott le, így karácsony előtt, tehát némi "művészi" ábrázolást megengedve azért talán nem is annyira profán a cím...

Szerintem ők semmire sem tudnak gondolni. Nem akarok egy-két embert megbántani, de egyszerűen logikailag nem tudta összerakni, hogy mi történt... Már nem a gondnok, az simán gonosz volt. Hanem az ácsorgó öregasszonyok...

Aki segített is öreg volt, szóval nem az öregségről van itt szó. Talán inkább arról, hogy akkorra tényleg megerősödnek bizonyos tulajdonságaink, és olyanok leszünk, amilyet megérdemlünk. Nem csak arcra, nahem lelkületre is.

Emlékezhetnél, hogy ezt nem Nekem kéne írnod.. Én emlékszem Rád... Lehet, hogy Aquini Szent Tamás fejtegetései a gondviselésről kevesebb emberhez jutottak volna el... Ez van.

Áldott Szép Karácsonyt!

Igen, valahogy az emberek túl hamar mondanak ítéletet.

Én 8 hónapos kismamaként egy augusztusi forró napon, fagyit szerettem volna enni. A lakótelepünkön a járdák még nem voltak készen, csak ideiglenes járólapok voltak lerakva, én pedig nagyon akartam azt a fagyit, szóval iparkodtam, ahogy tudtam a pocakommal. Valahogy sikerült megbotlanom és térdre estem. Mind a két térdem csúnyán beütöttem a betonlapba. Többen is elmentek mellettem, de segítő kezet nem kaptam. Feltápászkodtam, leporoltam a fehér pettyes ruhámat és mentem tovább.A térdemen még halványan meglátszik a sebhely.A fiam 20 éves. De ez az emlék szinte tegnapi.

ez tényleg így van.

mikor Anyu velem volt terhes, nagy hassal, a buszon fellökték a vénasszonyok. mikor leszállt, rosszul lett, nekiesett egy házfalnak, majdnem elájult. két kamasz, egy fiú meg egy lány kapta el és vitte haza.

örülök, h jó lett a történet vége. remélem, jól van a kicsi fiú!!

velem és a férjemmel a Planetáriumban játszottak hasonlót, na jó, nem ennyire durván: múlt nyáron ott volt a buszos üdülésünk gyülekezőhelye a parkolóban, de fél órával korábban kiértünk. az eső szakadt, mintha dézsából öntötték volna, remegtem, úgy fáztam, plusz a nagy cuccok...bementünk a Planetáriumba, h addig kihúzzuk ott, de a portás v ki kizavart minket, h ott ugyan ne ácsorogjunk, csak akkor jöhetünk be, ha műsorra jöttünk...úh mehettünk vissza, sz@rrá ázni, ki a hidegbe.

de a segítőkész emberekért hála Istennek!!!

Nem kellett volna senkinek semmit tenni, csak hagyni, hogy annak a szutykos panelháznak a földszintjén várjam meg a segítséget, ahol azért van 18-20 fok. Ennyi.

Egyébként kösz, hogy nem hagytál volna...

Persze, már semmi baj, reggel volt még egy hígabb kaki, de azóta már az se...

Szia! Te jó ég, micsoda bunkó emberek vannak. :(

A bácsi viszont rendes volt. Én sem hagytalak volna ott. Remélem jobban vagytok már. :)

Nem, legközelebb sem tudnám.

Miért, Te mit tettél volna? Tényleg érdekel. Hogy juttattad volna magatokat meleg helyre? Telefon volt nálam, de addig??

Arra nem várhatok legközelebb, hogy majdcsak arra ját a bácsi...

Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

Ez tipikusan ilyen volt..

Ne emészd magad! Kétlem, hogy bárki tud józanul gondolkodni, miközben szíve szép magzatából idegen helyen alul-felül jön a cucc.

Ne adj isten, legközelebb már tudod, mit tegyél!