"Attól még, hogy ráütsz a fenekére, nem törik csontja!" Egyetértesz? (beszélgetés)

Irgum-Burgum, leírtad a problémáidat, én meg leírtam a véleményemet. Nem kell egyet értenünk. Az biztos, hogy valamit jól csináltam, ha a fiam most így felnőttként is normális.

Azt kívánom, hogy a nehézségektől függetlenül legalább ilyen kezelhető legyen a gyereketek.

De ahhoz, hogy így legyen nem szabad őt teherként kezelni. Ezt érzi a gyerek és azt is, ha vele nem foglalkozol eleget. Persze megértem, hogy van egy picit is, de a nagy gyerek sem nagy még, hiszen csak 6 éves. És te döntöttél, hogy ne egy gyereked legyen, így tudnod kellett mivel jár.

Vele épp annyit kell foglalkozni, mint a kicsivel, mert feleslegesnek fogja érezni magát és vagy magába zárkózik vagy olyan dolgokat fog csinálni, amivel felhívja a figyelmet magára. Az iskolába is gondjai lesznek és később felnőtt korában is. Nem hiszem, hogy ezt akarod, ugye?

Ne felejtsd el milyen volt gyereknek lenni és akkor tudsz az ő fejükkel gondolkodni. Képzeld a helyébe magad és akkor könnyebb lesz!

Én nem mondtam, hogy rossz anya. Attól, hogy nem hagyom magára, amikor hisztizik, illetve nem hagyom, hogy dühöngjön, nem étel megvonással büntetem és következetes vagyok, még nem nyalom ki a fenekét a gyereknek.

És a fiam 23 éves. Soha semmi gondom nem volt vele. Nyugodt kiegyensúlyozott gyerek volt és ilyen maradt felnőttnek is.

Én mondjuk rászóltam, ha rosszul viselkedett, nem hagytam, hogy őrjöngjön az utcán és sokat foglalkoztam vele. Nem küldtem el, hogy nem érek rá, nem körülötted forog a világ, hiszen a gyerek erre magától rájön, de ha ezt mondjuk neki, akkor azt hiszi felesleges.

"Olyanokkal is kiborít, este adok neki vacsit, nem eszi meg, 20 perc múlva jön, hogy éhes. Ha meg azt mondom, nincs mert akkor ott volt előtte és nem ette meg, jön a hiszti. És ez nem egy alkalom, hanem rendszeres. Hiába mondom előtte, úgy egyél, hogy nem fogok neked ugrálni egyfolytában, mivel nem csak körülötte forog a világ. Tudom, keményen hangzik, de így van."

Ezt te írtad. Ez szerintem étel megvonás, de nem kell annak nevezni. Ez egy büntetés, ami étel megvonással jár.

Nem kell magyarázkodnod! Én nem megítéllek, csak nem értek veled egyet.

Én babusgattam a fiamat és miután megnyugodott elmagyaráztam neki, hogy ez egyikünknek sem jó, ezzel nem oldódik meg semmi, így értelmetlen.

Szerintem ezt már kisebb korában elrontottad. Ha következetes lettél volna, akkor most nem szembesülnél ilyenekkel. Mindenképp próbálkoznod kellene a terelgetéssel, mert nagyobb korában rosszabb lesz. Ezt meg kell előzni!

NEM ÉHEZTETEM A GYEREKEM!

Az hogy egyszer-kétszer ezt eljátszuk,hogy nem akkor eszik,amikor elérakom,nem fog éhenhalni,csak arra próbálom rávezetni,hogy nincs időm mindig neki ugrálni.

De minden tisztelem azoknak az anyukáknak,akik 2 gyerek mellett,főzés,mosás,takarítás mellett képes minden kívánságra ugrani.Sajnos nekem ez nem megy.

Tény amióta a kicsi megszületett,kicsit kevesebb idő jut rá,de van vele is foglalkozva külön is.Én nem vagyok gyerek,és be tudom tartani a szabályokat.Van reggeli,tízórai,ebég,uzsonna és vacsora.Azért van ezzel bajom,mert akkor 24 órából 14 órát csak neki kéne ugráljak.Nem vagyok rossz szülő,na de ez sok lenne.

Azért van megszabva,mert ott a kicsi,akit fürdetni és vacsoráztatni kell,és nem szeretem,ha közben ugrálgatni kell.Lehet ez az én rigolyám,de ha nekifogok valaminek nem szeretek mást csinálni,nem fogom a gyereket a vízbe hagyni.

Ja és azt,hogy mit eszik,nem szabom meg,megkérdem mit akar enni.

Ilyenekre gondolok. Egyszerűen nem foglalkoznak a gyerekükkel.

Számtalanszor rántok vissza kicsi gyereket a villamos elől, szerencsére időbe...

Tudtam, hogy írni fogsz nekem:)))

Közel egyidősek vagyunk és azért, mert én fiatalon szültem még nem vagyok egy öregasszony, aki nem tudja azt sem, hogy hol van. És ha minden igaz, talán te is megéled, hogfy a gyerekeid megnőnek és attól még nem leszel sötét a gyerekneveléshez vagy szerinted mindenki az, akinek már a gyereke nem kicsi?

Nem éhezteti! Megint nem sikerült megértened, amit írok, de már megszoktam, hogy nehéz veled:)

Látod? Te is alkalmazol bizonyos fegyelmezési eszközöket és esetleg még következetes is vagy, hiszen ha nem eszik, nem kap csokit és gondolom be is tartod, nem?

Persze nincs is semmi baj ezzel. Én csak azért írtam hátha kiolvas belőle némi segítséget.

És ettől nem szar anya, csak ideges anya. És ha a gyerek helyébe képzeljük magunkat, akkor ez nem egy kellemes felállás.

Perszehogy zsong a fejünk sokszor, de ha egyéb helyzetekben következetesek vagyunk, akkor a gyerek ezt is meg fogja érteni.

Manapság azt látom, hogy a szülők nem nevelik a gyereküket. Kicsi 2-3 éves gyerekek örjöngve lökdösik egymást a buszmegállóba, anyuka pedig csak mosolyog, hogy de édes a gyerekem. Nem szól rá, hogy ne hangoskodjon, mert van akit zavarhat, nem szól rá, hogy ne lökdösse a másikat, mert az fájhat neki, kilökheti a másikat a kocsik alá. Nem szól mert, akkor sérül a lelke.

Ételmegvonás: azt hiszem írta, hogy nem evett időben, így később már nem kapott vacsorát.

Én nagyon tisztelem azokat a nőket, akik fel merik vállalni, hogy a gyereknevelés nem csupa habos-babos cukormáz.. igenis sok anyuka idegei vannak pattanásig feszülve, fáradtak, ingerültek és tanácstalanok. Ettől senki nem szar anya, legfeljebb őszinte. Ez nem baj, sőt nagyon is jó...

És igen, én elhiszem, hogy valaki hetekig hónapokig küzd, kipróbál mindent és semmi nem használ és igenis kiborul...

ha ez ilyen egyszerű lenne... :) Szerintem az a furcsa, ha az embernek néha nem zsong a feje és nem fárad bele - az a nemtörődömség szerintem.

Ételmegvonásról is volt szó? Én elsiklottam felette, de az étel az étel. Szerintem nem lehet jutalom és nem lehet büntetés. Na jó, néha egy-egy "üzleti ügyben" segítségül jöhet egy puding, de nem rendszeresen. :) Ettől függetlenül, vannak szabályok, amiket a társadalomban érdemes betartani és a gyerekkel betartatni, ha azt akarjuk, hogy könnyebben boldoguljon a gyerekünk és szerintem megtanítani az alkalmazkodásra pl. egy ilyen dolog. Tehát akkor van ebéd, amikor mindenki ebédel és nem 20 perc hiszti után fél órával később. Persze, nagy a szám, az én lányom még a könnyebb eset, általában meg lehet vele egyezni.

Az anyuka idegei cafatokban lógnak? Annak az anyukának már a gyerekszülés előtt is így volt. Szerintem nem kellene gyereket vállani azoknak, akiknek az idegrendszere nem elég erős.

Minden próbálkozás? Pl.? Rázárom az ajtót, hogy kidühöngje magát? Nem adok neki enni, mert nem volt éhes vagy nem akart akkor enni, amikor én gondoltam?

Ezeket nem így kell megoldani.

Ha a gyerek elkeseredett, akkor igenis szakítani kell arra időt, hogy kizökkentsük, jó kedvre derítsük. Elég néhány perc és máris megnyugszik, ha nem dühöngünk mi is.

Ha nem volt éhes a gyerek, amikor a többiek ettek vagy azért sem evett, mert épp olyanja volt, akkor adok neki egy kis rágcsát legalább, amikor kér. Étel megvonással büntetni? Ez szerintem kegyetlenség.

És igen, sok esetben elég ha ölbeveszem és kicsit megölelgetem, mert érzi a gyerek, hogy szeretem, fontos nekem és nem azért nem lehet, mert gonoszkodni akarok vele.

Mennyi idős a pici? Nálunk a "nagy" 2 éves, a pici 5 hetes és néha én is percekig csak a "nem" szót ismételgetem, már én érzem magam rosszul - olyankor kitalálok valamit, amire igent mondhatok neki.

Ő egyértelműen a pici miatt csinálja, és amint a pici sírni kezd, a lányom is kitalál valamit, pl hogy cseréljem le a pelusát azonnal, mert kakilt stb, olyanokat, amiről tudja, hogy fontosnak tartom, nagyon okos. Mondjuk ő viszonylag türelmes típus, de minden áldott nap van most valami hiszti, viszont az ő figyelmét nem olyan nehéz elterelni. Aztán fél óra múlva újra kezdi, amire nemet mondtam. Így ha tényleg nem fogad szót, akkor mi ugyanúgy büntetünk, mint eddig. Illetve mi is igyekszünk türelmesebbek lenni, de azért mindent nem csinálhat meg és igencsak feszegeti a határokat.