Átszenvedett hónapok (beszélgetés)

az egyik ismerosom kislanya ilyen,reggeltol estig uvolt(de igazabol csak naluk).nem is alszanak az emeleten,hogy a szomszedok ne halljak,bolcsoben,vagy a hintaszekben alszik a kislany.ok is elvittek orvoshoz,bar o hipohonder es majdnem 3naponta jart a gyerekkel orvoshoz,hogy csinaljanak vele valamit,de o is makk egeszseges.

most hogy lattam masnak is van ilyen problemaja,es olvastam a tanacsokat,igy talan tudok neki segiteni.

hu komoly egy cikk:)

hát én meg nyuzom ha kell ha nem.már ölbe kapattam asszem

Sziasztok!

Nekem most múlt 9napos a babám.És az esti időszakban jön elő a sírás,meg néha napközben(de inkább este).Volt olyan éjszaka hogy éjfélig ill.fél 3ig egyfolytában sírt.Nem merem ágyba hagyni,félek hogy baja lesz.Megszakad a szivem.Viszomt én meg teljesen kimerülök,nem foglalkozom magammal,többször elkap a sírás napközben,tehetetlennek érzem magamat és rossz anyának.Nem tudom mit csináljak,és közben attól is félek hogy a tejem nehogy elapadjon.

Kétségbe vagyok esve!

A mi kislányunk másfél éves koráig egy angyal volt, este 8-kor elaludt, reggel 7-kor kelt... mosolygós, barátságos, nem volt hasfájós, szóval egy álom bébi... na most a 17. hónap után minden megváltozott, esti sirások, nappali hiszik... ez van, ez életkori sajátosság... Sok anyukával beszélgettem, akik hasonló tapasztalatokról meséltek...

Szóval hajrá anyukák!!!

Örülök a cikknek, mert szerintem sincs túl még az ember lánya a szülés eseményei után a "nehezén":)

A kisebb lányom úgymond hasfájós volt,mi sem aludtunk 3-4 hónapig, aztán elmúlott. Probléma kissé hasonló volt, mint nálad.

Már csak azért is kétségbeestem, mert a nagyobb gyerekem probléma mentes volt.

Én nekem hála az istennek hihetetlen jó babám van, akkor nyafizik, ha éhes...DE! sok dolgot tettem meg érte, hogy az elejétől kezdve jól működjön....az én stratésgiám....

A terhességem alatt igyekeztem nyugodt lenni,simogattuk, babusgattuk...

Amikor megszületett, akkor is állandóan mosoly és vidámság vette körül egy hangos vagy rossz, ideges szó sem hagyta el a szánkat-ezt a baba megérzi- a fekvő helyét kimértük, hogy hartmann és vízér mentes legyen, 2 volt nyügös és kezelhetetlen, ekkor mint kiderült szemmel verés áldozata lett, ahogy levettük róla ezt, úgy aludt, mint a tejbetök. A 2 héttől este 10-kor lefeküdt 5-6-ig aludt, most 3,5 hónapos, egy hete már végigalussza az éjszakát 9-6-ig állandóan mosolyog :) Napközben is alszik, meg tudok mindent csinálni és rengeteget tudok vele foglalkozni én is meg az apja is.

Ráéreztünk-anyai ösztön-mikor mi a baja, ha a tápszer nem volt jó neki, rögtön tudtuk...

Én tényleg hálát adok a jó Istennek, hogy ilyen babám van!

Nagyon jó a cikk. Gratulálok a kisfiadhoz.

Igen keménynek és magabiztosnak kell lenni már a legelején. Az én kislányom majdnem három hónapos koráig üvöltött. Hasfájós volt, de utánna is folytatta az üvöltést, mert megszokta, hogy sokat van kézben. Mivel már 4. hónapos elhatároztam keményen, hogy három hónapig cipeltem és sokat sirtam a kiborulásoktól, mert én is belefáradtam az állandó készenlétbe. Tehát elterveztem, hogy márpedig az lesz, amit én akarok. Pár napig hagytam sírni a kiságyban, megtanulta, hogy el kell magától aludnia. Hagytam sirni a hordozóban, mivel már elég nagy és elnézelődhetne. Sirt pár napot, de megszokta, most tündéri, mosolyog, elvan egyedül is, ha dolgom van. Én most kezdtem élvezni az anyaságot, hogy látom, hogy ő boldog, mindig mosolyog és nem ordít egyfolytában, és nem bosszant engem. Mert igen is egy egyfolytában ordító csecsemő irtó idegesitő tud lenni, én is átéltem és én is ideges voltam, másokon töltöttem ki a bosszúmat, olyanokon, akik meg sem érdemelték volna.

A napirend igenis fontos, hogy tudja, hogy mikor kell aludni és azt a pici időt, amig ő alszik, azt pihenéssel töltse mindenki, töltődjön fel, hogy legyen elég ereje a naphoz, a háztartás megvár.

Gratulálok a babához, és az elhatározáshoz.

Ilyen írásokat szeretek olvasni, mert megvigasztalnak, hogy nem vagyok egy banya, amiért már az első perctől betartom a gyerekeimnél az általad leírt szabályokat (pedig elég sokan igyekeznek meggyőzni róla).

Sok sikert, és hasonló következetességet kívánok az gyerekneveléshez a későbbiekben is.

Először is gratulálok a kisfiadhoz!

Nem hiába szokták mondani,hogy sok erőt és kitartást kívánnak az újszülött babához.Össze kell szokni.Hiszen ahogy fejlődnek,úgy nyilvánítják ki az akaratukat.Persze ha az ember következetes!

Gratulálok!!!!!!!!!!