Anyósom meghalt, apósomnak van új kapcsolata, a férjem meg nem akar "családosdit" játszani. Megoldás? (beszélgetés)

Jó az a reklám, amikor a fószer ki van akadva, hogy "esküvő a ti korotokban.."

Ez a topic jutott eszembe róla.

Nem hiszem, hogy itt bármennyire is ilyen oldalról került volna erről szó..

Pont arról beszéltünk, hogy egyik sincs, űr van. Egyébként meg meglepődnél, de nálunk nyugatabbra már rájöttek az emberek arra, hogy mindkettőnek megvan a szerepe, ugyanis az emberi lélek más "szférájában" dolgoznak. Nyugaton már ezek a dolgok a helyükre kerültek.

De szerintem itt ezt a témát hanyagoljuk is, csak egy általános megközelítés miatt került elő..

Azt gondolnám, hogy a témát nem kell túlfeszegetni. Nem kell mindig erről beszélni, hanem hagyni kell, hogy alakuljon. Majd a párod is hozzászokik a gondolathoz.

Ha valami ünnep van, akkor a papát hívni kell és ha akarja hozza a párját is. A férjednek pedig majd akkor megmondod, hogy ők összetartoznak - úgy tűnik - és meg jegyezhetnéd, hogy gondolom nem akarod, hogy apukádat is elveszítsd. Ha a nő "normális", akkor úgy is rájön a férjed, hogy ennek így kell lennie.

próbálok egyben válaszolni a mai nap kérdéseire: én nem feltétlen értek egyet a férjemmel, azért is írtam ki ezt a fórumot, hogy kinek mi a véleménye.

De nagyon elmentünk a ház öröklésének a témája felé, amit nem szeretnék, mert ez engem pl hidegen hagy, engem az érdekelne, hogyan kell egy ilyen helyzetben "viselkedni". Ha pl a gyerkőc szülinapja van szerintem illik áthívni a nőt is, illetve eleve úgy mondani a mondatot, hogy gyertek át egy tortára és nem úgy, hogy gyere át egy tortára...jó tudom, hogy a karácsony még messze van és addig ezer dolog alakulhat, csak hirtelen átfutott, hogy akkor mi legyen.

Én abszolút nem vagyok ellene ennek, sőt szerintem is az a természetes, ha valakinek meghal a társa, ne maradjon egyedül, sokkal jobb társat találni.

De férjemnek igazából az a baja, amit ma pl kibökött, és én ezt nem tudtam, hogy ez a nő a válása után a cégnél(ahol apósom dolgozik)már 2 pénzesebb családos pasival is kavart, de érdekes egyik sem hagyta ott érte a családját, és most hogy apósom özvegy lett, rászállt(férjem szerint). MOndjuk nekem kapásból nem szimpatikus az olyan nő, aki családos emberrel kavar(na persze tudom ehhez a pasi is kell...)

Viszont nem akarok ítélkezni addig, amíg nem ismerem meg, hiszen ezeket a férjem is csak "hallomásból" tudja, és igazából nekem az a bajom és azért is írtam ki a fórumot, hogy én nyitnék a nő felé, de férjem meg teljesen elzárkózik és totál feszültté válik, ha előjön ez a téma. És engem ez meg zavar, hogy nem tudom, hogy pl ha "magamtól" áthívnám a nőt, (vagy pl a gyerekek áthívják, hogy megmutassanak neki valamit a szobájukban stb stb), akkor nem szeretnék ezen cirkuszt a férjemmel, szóval nekem hogyan kellene ezt "kezelni". Pl a gyerkőc áthívja, csak nem mondhatom neki azt, hogy ne játszunk már családosdit...(amúgy én pl tök szívesen megismerném, ráadásul csak úgy tudok róla véleményt alkotni, hogy egyáltalán szimpi-e, vagy sem,) csak a férjemet sem szeretném megbántani, hogy ezzel ő úgy érezze, hogy anyukája emlékét piszkolom be, vagy ilyesmi, értitek?

(egyébként azt jól látjátok, hogy férjem totál egoista és elég önző, de persze ő ezt nem így gondolja, pedig nagyon is az, de én ezt az egykeségére fogom, és hogy a szülei túlságosan is elkényeztették)

Amerikában teljesen gyakori, hogy a papok, pszichológusok, mentálhigénés szakemberek, pedagógusok együtt dolgoznak. Mindegyiknek megvan az embernél a szerepe. Mostmár itt is látok jó példákat erre, egyre több pap kujtorog a pszichológia területén, és a fordítottjár is van példa. De ez azért még mindig elenyésző..

A népesség szempontjából már csak azért is, mert mindkettő "ciki". Pláne vidéken sok helyen. Néha olyan megkereséseket kapok itt a hoxán priviben, hogy a fülem kettéáll... Egy-egy nyitottabb elmének nincs kihez szólni..

Egyébként nagyon sokat jelentene a vidék, mint olyan megtartó ereje, csak az a baj, hogy ez az erő már kezd ott is megsemmisülni, és nincs helyette más.

Ha a férjed tulajdona a ház, akkor ott az új asszonynak nem lesz haszonélvezete. Neki csak a Papa tulajdonrésze felett lenne majd (ha élettársak vagy házasok lennének), a Papa halála után.

Tehát akkor a Papa tulajdonát megörökölné a férjed, és a Papa tulajdonára a haszonélvezeti jogot megkapná az új asszony.

De így, hgoy már eleve nem a Papáé a ház, hanem a férjedé, így nem lesz haszonélvezete a hölgynek.

(De javítson ki valaki, ha tévedek).

Nem akarok messzire menni, pláne politikát idekeverni. Viszont egyértelmű, hogy mi magyarok iszonyatos mélyponton vagyunk pszichésen. A materializmus időszakában a régi, valláshoz kötődő rítusok kihaltak, nem tudtak "modernizálódni". A modern pszichológia szintén tabunak számított, évtizedekig nem is létezett pszichológia szak az egyetemen. Ezzel párhuzamosan meg teológiai képzés is csak erősen ellenőrzötten, kívülről beültetett emberekkel...

Nem volt semmi, amibe az emberek kapaszkodhattak volna, és ezért eltűnt az udvarlás kultúrája, a szex kultúrája, a gyereknevelés kultúrája, és a gyáz feldolgozásának kultúrája. Illetve minden segítésgkérési kísérlet nevetség tárgyává lett. Még az én fiatalkoromban is ciki volt pszichológushoz menni. Sőt, ez gondolkozás még a mai emberekben is megvan, és sajna átörökítik a fiatalabbakra is.

Utat már nem tudnak mutatni, hogy hogyan kéne, de a segítségkérést szintén elutasítják..

Ez itt a nagy baj.

Ezért van ennyi "egészségtelen" viszony. A hoxa ilyen szempontból kincsesbánya...

Azért ez olyan furcsa...:) Vagy egyedül van a megözvegyült szülő,és a menye arra panaszkodik,hogy a fene enné meg,miért nem érti meg a papa(vagy a mama) hogy nem tudnak kijárkálni hozzá állandóan,nekik is van életük,vagy ha talál társat a szerencsétlen,és boldog mer lenni,akkor meg az a baj,mert hogy képzeli?????????????????????:DD

Ez annyira gyerekes dolog!!!!!! Ha van társa,hát legyen,hála az égnek,legalább nyugodt vagyok,hogy nem magányos,és mindannyian boldogok lehetünk!

Egy kiskamasznál még talán megértem,hogy car érzés neki!

De felnőtt embereknél?????

Én tényleg nem értem...

Akkor talán itt valamilyen harag lehet titkon az apa felé is? Ezért válik talán ennyire irracionálissá a férjed anyaszeretete?? Kemény dolgok ezek, és tényleg meggondolandó a lélekdoki.. Ezt többen is írták, és tényleg nem rosszból..

Ami meg a papa viselkedését illeti.. Már egy oldallal ezelőtt leírtam anyósom hasonló történetét...

Ők most élik második kamaszkorukat, ami nekik ugyanolyan nehéz.. Mert a második, harmadik párra nincs kialakult etikett... Mert régen ezt az emberek általában nem érték meg.. Én azt látom, hogy segítségre szorulnak, és megértésre.. Pedig nekem se a kedvenc rokonaim, mégis...

Tehát szerintem itt már valahol a még élő anyuka mellett is lehettek gondok...

Hasonlot irtam en is , gyerekek az bisztos hogy jelesztek volna hogy a szoban forgo hölgy nem szimpatikus . Gyerek a legjobb kritikus , igen parja az ki mondhatnam infantilisan feltekeny de sajnos inkab a rossz indulat hatarat eri nalam.

Szomoru hogy e rövid eletben meg egy szep " finaleja " sem lehet a nagypapanak.

Először is: mindenkinek joga van a boldogságra, még a nagypapának is. Bizonyára a nagymama nem lett elfelejtve, de a magány nagy úr, így nem baj, ha egy másik nő lépett be az életébe. Azt ti sem akarhatjátok, hogy élete végéig egyedül legyen és a feleségét sirassa.

A férjed hazudott, nem az bántja, hogy vadidegen van a gyerekeitekkel, hanem féltékeny az anyja helyett is, és ahogy a későbbiekben írtad is, rosszul esik neki, hogy egy új nő lépett az anyja helyébe, csak ezt ilyen idősen már tudni kellene kezelni, hisz nem ötéves, hanem érett felnőtt.

Miért baj, hogy a gyerekek szeretik az új nagyit? Ez nem baj, sőt! Inkább ilyen legyen az asszony, minthogy nyűgnek érezzen benneteket, a gyerekeket, és hála Istennek, hogy rá lehet bízni őket, és ő szeretettel fordul hozzájuk, nem pedig ellőki őket magától, meg még a nagypapit is elmarja...szerintem ennek örülni kellene.

A nagypapa abban hibázott, hogy nem mutatta be időben a nőt, nincs abban semmi, hogy újra akar kapcsolatot teremteni.

Nektek meg el kellene fogadni őket így, ahogy vannak, és az új nőt pedig, ha komoly a dolog a papával, el kell hívni karácsonyozni, meg minden ünnepségre, a béke érdekében, bár a papa kedvéért. Különben meg lehet, hogy egy tök szimpatikus nő. Ne legyetek gyerekesek!

Lehet, ezeket már páran leírták, de még nem olvastam vissza.

Tudom hogy nem bőbeszédű a papa de kezdeményezhetnétek egy beszélgetést és ezeket simán elmondani....hogy ti így érzitek.....de baromira előre gondolkodtok a nőnek lakása van ja az panel ...és???????ott lakik a fia....és???? nem csőlakó aki a papa vagyonát akarja első blikkre évek óta együtt vannak még sem akarta erőszakkal elvetetni magát nem költözött be stb hanem mindkettő lakik a saját vackában.....lehet ezt így akarják megtartani ,ti csupa feltételezésekbe bonyolódtok mi lesz majd ha.....a ha évek óta nem jött még el tudtátok hogy van valakije bármit is mondotk.....akkor hogy szerintetek muszájból papa bemutatta most ti muszájból úgy érzitek kötelességetek családosdit játszani? eddig is tudtatok róla mégsem akartátok meghívni.....

mi lesz ha odaköltözik

mi lesz ha jön a karácsony stb

nyár van még a nőci meg évek óta a saját házában él és csak találkozgat a papával.....jelzem sógornőm apósának is van barátnője sok éve ugyanaz a nő,mindkettőnek megmaradt a saját lakása és nem élnek együtt....nem tudom mikor hol alszanak nem is érdekel de a nőt Ica néninek hivja a család és nem nagyinak,senki el nem várja tőlük,ahová úgy érzik meghívják ahová úgy érzik nem és kész.....nem értem a problémátokat évek óta ez a szitu és TUDTÁTOK akkor most mi a baj?

nálunk gázabb a helyzet a nőnek semmije nincs és egy mocsadék mégsem parázok ennyire előre a semmiért....

a gyerekfelügyelet meg....TUDTÁTOK EDDIG IS!!!!! akkor meg most mi változott?legalább be lettetek mutatva....

Sokkal jobb mintha nagypapa mártírszerepet játszana élete végéig ,biztosan szüksége van egy társra...többször írtad hogy szegény ne legyen egyedül azért alszanak ott azért van ott szenteste stb.....

mielőtt összekülönböztök a Szentestén ami még soká lesz tehát szerintem most még felesleges ilyenen gondolkozni,talán megkérdezhetnétek őt hogy kivel szeretné tölteni lehet csak azért menne akkor hozzátok hogy ti ne sértődjetek meg,lehet a kedvesével szeretné tölteni.....ha a gyerekektől tudtok róla talán rá lehetett volna kérdezni kivel vannak kire bízza őket teljesen normálisan kérni hogy nem gond csak szeretnétek tudni.

Úgy érzem az anyuka,feleség,anyós,ott lebeg körülöttetek és nem meritek elengedni....ha elfogadjátok hogy igen,ő elment,attól még ugyanúgy az anyuka marad és a néhai feleség akit lehet ettől függetlenül szeretettel őrizget a nagypapa,sőt.....nem biztos hogy azzal mutatja ki a szerelmét hogy élete végéig savanyúan egyedül marad....az természetes ha valaki fiatalon egyedül marad és később még boldog lesz mással akkor miért lenne baj ugyanez egy idősebb embernél?attól ugyanúgy lehet az unokáknak beszélgetni a nagyiról,sőt....nem is szabad hogy elfelejtsék, és nem is kell az új hölgyet nagymamaként szeretniük,de miért baj ha pótnagyijuk lesz?úgy tűnik kedvelik a gyerekek nem? a gyerek sok mindent jól levesz ha hosszú távú már a dolog,rendszeresen találkoznak nagypapával közösen és egyedül is a hölggyel lehet mégsem gonosz boszorkány akitől félteni kell a családot hanem egy kedves ember...

megoldás?túllépni próbálni leülni beszélni a papával és időt adni a dolognak...ha a férjed még nem birja megemészteni a tényt akkor simán elmondani ezt is a papának valószinüleg sejti is ha eddig nem mutatta be a párját....elmondani hogy ez még sok és gyors és nincs kifogásotok mert nem is lehet,az ő élete de egyelőre még nem tudjátok elfogadni és ne haragudjon....attól engedni a gyerekeket mint eddig és lesz ami lesz....az alkalmak előtt majd kiderül mint pl a karácsony még oly messze van felesleges ezen görcsölni....

A puszikról csak annyit, hogy anno amikor kicsi voltam (ovi, ált. alsó) valami miatt az én felnőtt környezetemben is sokan gondolták úgy, hogy engem meg kell puszilni ha találkozunk. Apám elég korán lelépett édesanya, az ő anyukája és a nagynéném osztotta be, hogy mikor ki vigyáz rám és igen sokszor vitt mindegyik a munkahelyére ahol olyan emberek is dolgoztak akiket anyu édesanya nem biztos, hogy ismert. Volt rá példa, hogy nagynéném kolléganője jött szembe az utcán, köszönt, megállt pár szóra és bizony megpuszilt mielőtt nagynéném akár bemutatta volna édesanyámnak. Anyu ilyenen sosem volt kiakadva.

De másik oldalról ha nézem, édesanyám hosszú évek óta nem abban a városban dolgozik ahol lakunk, hanem egy nagyobb faluban boltos. Mivel mindenki tudja, hogy édesanya gyerek bolond tök természetes, hogy amig a szülő összeszedi a tejet, kenyeret, édesanya pesztrálja akár az újszülött gyereket is, felveszi, megpuszilja, stb.

Szóval a puszin szerintem ne akadj fenn, egyébként is ha valaki nem szimpi egy gyereknek, akkor azt a gyerek elég jól kitudja mutatni. Ahogy írod, veled ellentétben a gyermeked ha nem is nagyon, de valamennyire ismeri ezt a hölgyet és azt sem olvastam a hsz-eidben, hogy nem kedvelné. Szóval én ebben a puszi dologban semmi rosszat nem látok.

Az én férjem édesapja lelépett amikor még kicsi volt, pár évvel a halála előtt békült volna, de akkor a férjem már nem akart békülni.

Jóapját (édesanyja második férjét) aki gyakorlatilag felnevelte imádta és a párom lánya is őt tekintette nagyapjának. De sajnos lassan tíz éve már, hogy ő is meghalt.

Az édesanyja pár éve megismerkedett valakivel, a bácsinak elég nehéz a természete és a párom nem is forszírozza a találkozást, sőt ha a bácsi ott van az édesanyjánál akkor inkább az anyukáját sem látogatja meg. A bácsinak elég kemény beszólásai voltak a kapcsolat elején amiért a párom még most is neheztel. De néha képes erőt venni magán, mert az esküvőnkre azért csak a bácsi kísérte el az édesanyját.

Szóval nem kell szeretni a NŐT, csak el kell fogadni (a férjednek is), hogy a nagypapának is joga van a magánéletéhez. Ha nem akarjátok oda engedni a gyereket, ne tegyétek, bár ettől senkinek nem lesz jobb, sőt.

Bocs, hogy hosszú lett.

Ez milyen butaság!

Hogy lehetne ott az anyuka?

Meghalt!

Az élet megy tovább. A nagypapának is kell társ. A fiam meg önző!

Az, hogy egyke valaki nem jelenti azt, hogy önzőnek kell lennie.

Ha a papa rámerte bízni a nőre a gyerekeket, akkor szerintem ezzel sincs gond.

Én úgy gondolom,hogy erre nincs etalon "viselkedés",mert minden ember a maga "ütemében" éli át a gyász fázisait....van aki sosem jut a végére ...gondolom.

De a te kérdésedre visszatérve,a mostani helyzetet az okozza,hogy a férjed,még nem jutott a végére.

Pedig ez a helyzet,nem lenne "probléma",mert teljesen természetes ,hogy egy ember társra vágyik,akármennyi idős.

Enyire tul dramazni szinte hihetettlen . Sajnalom a nagypapat ki tudja talan most az elösször boldog az eleteben . Ha mar volt indikacio arra hogy meg a hölgy halala elött i s megertesben voltak akkor mi az akadaja hogy egymast nelkulözzek most?

Egoista fia ? mert csak az hihettlen respektet vivot kicsaladon belul de lagalab kierdemelne .

Milyen jogg vezenyli hogy a felnött edespajaval igy banjon ? Nem szeretne inkab öt a sajat gamsaga ala helyezni ? akkor majd belszolhat a minnapi eletebe.

Eljetek az eletet , elvezettek a gyerköcöket es az idöseb urnak hagyajtok meg a " lelegzesi " lehetösegt.

Parom elment nagyon messze az ugy nevezett "csaladtol " es boldog .

Szerintem azt kellene megértenie ,hogy anyukájától,a halálától,vagy az emlékétől teljesen független az,hogy az apjának van-e új társa vagy sem.Ez egy új szitu,amit külön kellene átgondolni,és kezelnie.

A megoldás ,ha megismeritek "A NŐT".

Az apja már ismeri és szereti,a gyerekeitek ismerik,és szeretik ....nem gondoljátok ,hogy ideje lenne nektek is megismerni őt?:))

Legyetek kicsit nyitottabbak felé,és minden elrendeződik majd.:)

...és természetesen a párodnak az anyja halálát sem ártana KÜLÖN feldolgoznia,így 4 év után....

Bántó vagy sem, a szülő felelős a gyerekéért. Mivel nem ismerted a hölgyet, jogod van mondani, nem adod.

De Te, nem szóltál, így azért nem értik szerintem többen, miért döbbentél le, hogy a gyerekekhez szorosabb érzelmi szálak fűzik, és puszit ad nekik.

nem értem az első mondatod, miért néztem volna utána, hogy hol vannak, amikor abban a tudatban voltam, hogy a papával(és azt a helyet meg ismerem), a gyerekek pl nem aznap mesélték el, hogy hol voltak, hanem x napon, amikor éppen eszükbe jutott, hogy itt és itt voltak...

de pl, ha tiszteletben tartom, hogy van más nője(most beszéljünk rólam, mert engem ez érzelmileg nem zavar, sőt szerintem si ez a normális), akkor hogyan mondjam el neki, hogy ne vigye a gyerekeimet a nőhöz, mert nem is ismerjük, ezzel nem bántom meg őt? hogyan lehet ezt "finoman" mondani? (vagy mondjam azt, ha nem ér rá, inkább hozza haza a gerekeket és intézze a dolgát, de a nőhöz adja, de ez is variáció is bántó, nem ?)